A semlegesség bevett értelme eddig a szemben álló katonai/politikai szövetségekből kimaradást jelentette abban a kiélezett állapotban, mely korlátozta még a katonai szembenálláson kívüli aspektusokban is a szemben állóval való együttműködést. Ennek lett vége 1990-től az egyik szemben álló blokk szétesésével és a másik blokk egyedül maradása mellett ennek világhatalmi vezető államát, az USA-t illető hatalmi monopóliumával.
Harmincöt év után most ennek is vége lett, és Kína, illetve a körülötte csoportosuló ellenhatalmak egy szemben álló blokkot kezdenek létrehozni az USA ellen. Ám az időközben a Kínával és partnereivel is összefonódott európai kisállamoknak dilemmát jelent, hogy mivel az eddigi békés periódusban a – lényegében funkciótlan – NATO-n keresztül az USA katonai szövetségesei lettek, vajon most az Európától távoli, Kelet-Ázsiába áttevődő blokkszembenállásban ugyanolyan hézagmentesen beálljanak-e az USA új konfrontációjába, mint amikor körülöttünk volt ez a szembenállás, földrajzilag is befogva bennünket?
Magyarország kormányzata nem akarja ezt a beállást a tőlünk távolra került konfrontációba az USA és Kína között, és bár nem akar kilépni az USA vezette NATO-ból, de a NATO-t – Európát védő védelmi szövetségként értelmezve – kívül látja az USA Kelet-Ázsiában kibontakozó katonai blokk-képződéséből. Az nem a NATO ügye, és ezért a nem katonai aspektust jelentő gazdasági csere- és termelési folyamatokat nem akarja megszakítani Kínával és a köré csoportosuló államokkal.
Ezt jelenti a kissé virágnyelven előadott gazdasági semlegesség meghirdetése, és a jövő nagy kérdése, hogy a felerősödő USA és Kína közötti szembenállás tényleg lehetővé teszi-e ezt.
Ennek legközvetlenebb vonzata ki nem mondva az, hogy mi a gazdasági semlegesség lehetőségét azzal a háttérrel látjuk, hogy a NATO Európa védelmi szövetsége, amely a Kelet-Ázsiában felhevülő konfrontációban az USA ottani szerepe ellenére sem kapott szerepet, és nem is kívánjuk, hogy ebben neki lapot osszanak.
Mivel Donald Trump megválasztott elnök Joe Bidenhez képest erősebben beállni látszik az USA gazdasági harcába Kína ellen, így a nagy kérdés az lesz, hogy az USA–Kína-ütközés mennyiben marad meg gazdasági síkon, vagy ez katonai téren is erősödni fog-e.
Mivel a gazdasági harc meghirdetésével párhuzamosan ő a NATO leépítését is kilátásba helyezte az Oroszországgal történő békekötés meghirdetése mellett, így nem lehet elvetni azt a lehetőséget, hogy nemcsak Magyarország akar kimaradni, hanem Trump is ki akarja hagyni Európát a Kelet-Ázsiára áthelyeződő új konfrontációból.
A gazdasági semlegesség ekkor tényleg lehetővé válna számunkra. Ez persze a NATO jelenlegi értelmének és vezető hatalmának elvesztését is jelentené, így implicite
a lehetővé vált gazdasági semlegesség egyben reálisan a politikai semlegesség állapotát is létrehozná nemcsak nekünk, hanem egész Európának. Legalábbis azon itteni kis- és középhatalmak számára, amelyek nem akarnak belefolyni a távoli Kelet-Ázsiában elkezdődő konfrontációba,
azonban a francia és a brit globális politikai szerephez szokott politikus/nagytőkés csoportokat illetően nem tenném tűzbe a kezem a kimaradási szándékuk tekintetében. De hát tegyék, ez tőlünk távol lenne úgyis.
A szerző professor emeritus
