idezojelek

A lángoló levéltár elhamvasztotta a magyarok reményeit is

A nagyhatalmak 56-os cserbenhagyása máig szóló gyalázat és történelmi sérelem.

Nyakas Szilárd avatarja
Nyakas Szilárd
Cikk kép: undefined
Fotó: Fortepan
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A hírrel a pincébe rohanunk. Többen, köztük néhány asszony is felmerészkedik. 

Az arcokon döbbenet és a tűz visszfénye. A legtöbben sejtik, s ki is mondják, mekkora pótolhatatlan értékek válnak most hamuvá. Az ország évszázadainak papírra vetett dokumentumai. Okiratok, oklevelek, egyetlen köteles példányok, talán még nyelvemlékek is… Királyi leiratok, kéziratok.

Ez megmozgatja gyermekfantáziánkat. Talán Hunyadi Mátyásé (Mathias Rex manu propria), meg Rákóczié, Kossuthé is ott küzdhet a Bécsi kapu mellett a lángokkal. Alig várjuk a reggelt. A harcok elültét. A csend gyanús, de nem nekünk. Hosszas könyörgés után néhányunkat elengednek: „de csak odáig mentek, a Bécsi kapuig”.

„Irány a levéltár!” – rontunk neki a Linzi lépcsőnek. A Bécsi kapunál szétlőtt torlasz. Megkerülve végre épületközelbe jutunk. Köröskörül füst és pernye.
Füstöl az Országos Levéltár északi oldalának tetőszerkezete, és füstöt pipálnak a felső emeletek. Lent megpörkölődött papírhalmokban és pernyében gázolunk. Mátyás király keze nyomát, Kossuth Lajos törvényeit, a ’48-asokat keressük. Helyettük 100–150 éves kimutatások, statisztikák negyed- vagy éppen ötödrésznyire égett lapjait találjuk. Értéktelenek. Számunkra és akkor, 1956. november 5-én mindenképpen.

Csalódottan fordulunk vissza. Az Ostrom utcán ereszkedünk a Batthyány utca felé, s reménykedünk, hogy lesz hó, mert akkor ismét szánkózhatunk, mint tavaly, meg tavalyelőtt a Bécsi kaputól le egészen a Széna térig. Otthon megkönnyebbülten fogadnak. A felnőttek – szüleink – nem a hóban reménykednek. Témájuk egy tegnap elhangzott rádióbeszéd, a Szabad Kossuth rádió utolsó üzenete:

„Magyarország népe vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében.”

A levéltár égett. Sok minden elhamvadt. Ami megmaradt, a nagyhatalmakba és az ENSZ-be vetett remény. 

Az égett, hamvadt el utoljára.

A szerző nyugalmazott rádiós újságíró

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.