Az iratmegsemmisítő csúcsüzemmódban zakatol a Fehér Házban, a közösségimédia-oldalakról tűnnek el a Trump-gyűlölők régi bejegyzései, mint például az ausztrál nagyköveté, aki a megválasztott elnököt néhány hónapja még hazaárulónak nevezte. A brit külügyminiszter is nemrégiben a rasszista Ku-Klux-Klannal hozta összefüggésbe a leendő amerikai elnököt, amiért most hirtelen bocsánatot kért.
Eddig ilyen jelenséget csak az Orbánt megszállottan gyűlölő baloldali politikusoktól ismertünk, mint a cseh miniszterelnök, Petr Fiala, aki hatalomra jutása után törölte az X portálról a 2016-os magyar határkerítés mellett készült mosolygós önarcképeit, és a 2018-as választások után írt, a magyar kormány mellett kiálló üzeneteket.
Új szelek fújnak, hihetetlen gyorsasággal tűnik el körülöttünk ez az áporodott, fojtogató légkör, amiről azt hittük, hogy már sosem szabadulunk meg tőle, és amiről a kitartottak el akarták velünk hitetni, hogy ez a normalitás. Budapesten a Puskás Arénában nemrég sorban álltak a világ vezetői, hogy kezet fogjanak a Manfred Weber szerint fatálisan „elszigetelt” miniszterelnökünkkel – mennyire más volt most a légkör Orbán Viktor októberi európai parlamenti felszólalásához képest! A NATO új főtitkára, aki 2021-ben még diadalmasan azt nyilatkozta, hogy Magyarországnak nincs helye az EU-ban, és térdre kell minket kényszeríteni a gyermekvédelmi törvény miatt, most diszkréten hajbókolt a kormányfő előtt kézfogás közben. Mint a többi európai baloldali politikus, akiről kiderült, hogy dilettáns hazárdjátékos, aki rossz lóra tett az amerikai derbin.
Skandináviában nyolcvan százalék fölött volt azok száma, akik Kamala Harris győzelméért fohászkodtak, Németországban pedig azok száma, akik a demokrata jelölt diadalát jósolták, 73 százalék volt.
Ez történik az olyan országokban, ahol a Soros-média és a turbóobjektív kutatóközpontok kihipózták a jólétben eltunyult polgárok agyát.
A Financial Times is, az egyik legnívósabb gazdasági napilap öt nappal a választások előtt azzal a csodás címmel jött elő, hogy Miért fog Kamala Harris győzni. Tehát a kérdés nem az volt, hogy győzni fog-e vagy sem, hanem egy kvázi győzelmi analízisbe mentek át, amiben megállapították, hogy a Biden-adminisztráció kiemelkedő gazdasági eredménye miatt fogja Kamalát megjutalmazni a választók többsége. Igen, mondjuk ha eltekintünk attól, hogy Biden hatezermilliárd dollárral növelte az amerikai államadósságot és éves szinten átlagban 5,4 százalékos inflációt produkált Trump 1,9 százalékához képest, akkor tényleg Kamala Harrisnek kellett volna győznie.
Vége felé közeledik az Egyesült Államok történelme kétségtelenül legrosszabb elnökének a ciklusa, és vele együtt fakul majd a bukott politikusok szemétdombján Kamala Harris is. Pressman urat hamarosan postázzuk. De lám, mielőtt még felocsúdhattunk volna meglepetésünkből, hogy a radikális baloldalt, amely igazságos és bölcs örök uralomra készült, épp leváltották, mit ad Isten, jön még egy kitűnő hír: bukik a német kormány. Christian Lindner, a német szabaddemokraták (FDP) vezetője három év után, de még inkább egy nappal Donald Trump győzelme után rájött, hogy bűnrészese annak, hogy a kommunistákkal és a zöld extremistákkal szétverték a német gazdaságot. Talán nem véletlen, hogy az Európát szélerőművekkel teletűzdelt migránskontinenssé változtató német kormány bukása egy nappal az amerikai mélyállam csúfos veresége után kezdődött el. Fogadjuk el a tényeket ajándékként. Márciusban új választások, tschüss, Scholz elvtárs!
Azért legnagyobb üzleti partnerünknél több szempontból is más a helyzet, mint az amerikaiaknál.
Egyrészt ünnepeljük, hogy egy évszázad távlatában a németeknek harmadszorra már nem sikerült minket berántaniuk egy újabb önsorsrontó, jóvátehetetlen katasztrófába. Most először, szuverén országként, szabad nemzetként nemet mondhattunk és mondtunk is.
De ne nagyon örüljünk. Akik a radikális baloldali közlekedésilámpa-koalíciót fogják váltani, az a CDU/CSU pártszövetség lesz, akik sokkal, de sokkal veszélyesebbek mind ránk, mind Európára, mint a bohóc szocdemek vagy a klímahisztériás zöldek. Ne felejtsük, e két magát kereszténynek és demokratának tituláló párt adta nekünk Merkelt, Webert, Von der Leyent, a 2015-ös migránsinváziót, a hazánk elleni szankciókat és bírósági eljárásokat. És főleg azért ilyen veszélyesek, mert centristáknak vagy konzervatívoknak, esetleg keresztényeknek adják ki magukat, és a hazug sajtójuk segítségével elszívják a valódi nemzeti erőktől a szavazatokat.
A legaljasabb baloldali a magát nemzeti konzervatívként áruló baloldali.
Trump elnöksége alatt talán moderálják majd magukat annyira, hogy végre elkezdődhessen egy békefolyamat Ukrajnában, egy tényszerű dialógus a bevándorlásról, hogy újraértékelhessük azt a gyermekeink lelkén élősködő parazita ideológiát, amit LMBTQ-nak hívnak. De ezek most szép napok, élvezzük, hogy felszállt a köd és újra látjuk azt az utat, amely kivezethet minket a harmadik világháború ösvényéről. Kamala Harris elnök nagy valószínűséggel ezt hozta volna el nekünk, és ezt egy pillanatra se felejtsük el. Jó békében élni, jó szabadnak lenni, és most mindezt a legjobb magyarként megtapasztalni.
A szerző a Hungarian Today hírportál főszerkesztője
