Miközben gyengülésnek indult az elmúlt hetekben a forint, a magyar gazdaság sem tudott kikecmeregni a problémákból, és a magyarországi vállalkozások beruházási kedve finoman szólva sem jó, vagyis a piaci szereplők kivárnak. Néhány ágazat pedig továbbra sem tudott talpra állni. Ráadásul a külső környezet továbbra sem biztató – dióhéjban ekképp foglalható össze rosszkedvünk ősze.
S tegyük hozzá: nincs azon mit szépíteni, hogy az éves gazdasági teljesítmény tovább csökkent, így a magyar gazdaság technikai recesszióba került. Sajnos a friss adatok a legpesszimistább várakozásokra is rácáfoltak – negatív értelemben. Mindent összevetve: az idén fél–egy százalékkal bővülhet a magyar gazdaság, ami arra lesz jó, hogy éves alapon ne a mínuszos tartományba kerüljön a GDP. Egyetlen jó hír volt a napokban, hogy a Budapesti Értéktőzsdén a részvények árfolyama emelkedni tudott.
Ha optimistán tekintünk a jövőre, úgy is fogalmazhatunk: nehéz időszakon van túl a magyar gazdaság. Katasztrófa persze nincs, hiszen már több visszaesést is magáénak tudhat a nemzetgazdaság, amelyekből egyébként mindig kijött, azonban most arra kell ügyelni, hogy a kormányzati élénkítő terv jó helyekre legyen „belőve”.
De mi is röviden a lényeg?
A magyar gazdaság exportvezérelt, s miután a termékeink fő piaca (Nyugat-Európa) sem volt a legjobb bőrben az elmúlt években, a keresleti oldal meggyengült számunkra. Noha a globális kilátások sem túl biztatók – sok minden az amerikai elnökválasztás kimenetelétől függ –, legalább halvány reménysugár, hogy az eurózóna GDP-je elkezdett növekedni.
Ezen belül is számunkra a legfontosabb, hogy a német gazdaság 0,2 százalékos bővülésre volt képes negyedéves alapon, míg a franciáknál 0,4 százalékos gyarapodást mértek. Ugyan az Egyesült Államok csak áttételesen kiemelt jelentőségű a magyar gazdaság számára – elsősorban a Németországba áramló kivitel „továbbítása” apropóján –, a tengerentúli birodalom kifejezetten „combos” eredményt, 2,8 százalékos bővülést tudott felmutatni.
Persze az exporttal azért érdemes kiemelten foglalkozni, mert a magyar gazdaság évtizedek óta erre szakosodott. Egészen pontosan: egy szektorra, a járműiparra.
Számunkra az okozza a problémát, hogy az európai járműipar bajban van. Ennek hátterében pedig az áll, hogy a nyugat-európai fogyasztók még nem álltak be teljes mellszélességgel az elektromos autók mögé. Lássuk be, hogy azok elterjedését az állami támogatások és szabályozások pörgették fel.
Ugyanakkor nem szabad kategorikusan kijelenteni, hogy eddig mindent egy technológiára építettünk fel, és ezt söpörjük el, mert annak nincs meg a hagyományos piaca.
Drasztikus váltásra nincs is lehetőség! Tekintettel arra, hogy a járműiparban Magyarországon mintegy 300 ezer család érintett, vagyis a hozzátartozókkal együtt mintegy egymillió honfitársunk. Jóllehet ezen a területen jelenleg technológiaváltás történik, hiszen az EU döntése értelmében egy bizonyos határidő után nem lehet gyártani hagyományos, fosszilis meghajtású járműveket, a kihívás és a nyomás egyszerre érződik. Ha bekövetkezik az a váltás, hogy már csak elektromos meghajtású autókat lehet gyártani Európában, és ha Magyarország nem tudja előállítani az ehhez szükséges döntő járműelemeket, akkor máshol fogják legyártani őket.
Gondolkodjunk el azon, hogy mi lenne Győrben az Audi-gyár nélkül vagy Kecskemét mire menne a Mercedes hiányában? S ez a képlet áll Szentgotthárdra az Opel kapcsán, nem is beszélve a jövőre Debrecenben beinduló BMW-ről. Vagyis reformok útján, de mindenképpen meg kell tartani a magyar járműipart Magyarországon. Akkor is, ha a teljes szektor átáll a fosszilisről az elektromobilitásra.
Az ehhoz szükséges gyártási technológiákat és új gépjárműalkatrész-gyártási sorokat Magyarországon kell létrehozni.
Hogyan kapcsolódik ehhez a témához az amerikai elnökválasztás? Nagyon is! Lehet olyan markáns következménye is a november 5-i eseménynek, hogy a kereskedelmi háború folytatódhat, ami az európai piacot sem hagyná érintetlenül. Egyébiránt mindkét jelölt „küzd” Kínával, a beáramló kínai termékekkel. Vagyis akár védővámokon, akár az indirekt hatások által, de az Egyesült Államokból kiszoruló termékeknek Európában próbálnának meg helyet keresni a kínai gyártók. Ez főleg a járműiparban okozhat egyensúlytalanságot.
Kétségtelen, hogy Magyarország racionálisan nem tehet fel minden tétet egyetlen technológiára egy ennyire ingadozó, kiszámíthatatlan és politikai alkuk dominálta piacon, de az iparági folyamatok menedzselésén keresztül jelentősen átalakulhat a mozgástér. Ennek kivitelezése lesz a legnagyobb kormányzati kihívás: a régit kell újjá átalakítani.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
