Minthogy semmi sem támasztja alá ezeket a híreket, és a médiában régóta eltűntek azok a belső kontrolláló mechanizmusok, amelyek megakadályozzák az álhírek közzétételét, nyugodtan állíthatjuk, hogy ilyen számokkal bárki tud dobálózni.
Bármikor megjelenhet egy olyan hír, hogy nevük elhallgatását kérő titkosszolgálati források kétszázezer észak-koreai katonáról tudnak, akik fejlett, nukleáris robbanófejjel is felszerelhető rakétákat hoztak magukkal, amelyeket titkos bázisokon tartanak Oroszországban, és kínai katonai tanácsadók is vannak velük, és ők fizetik a koreaiak négyezer dolláros havi bérét.
Ezt most találtam ki, de a médiazajban egy ilyen álhír is probléma nélkül megfuttatható, a sokszor gépiesen dolgozó online szerkesztők azonnal átveszik a szenzációt. Vagy ráküldik a mesterséges intelligenciát, s az csinál belőle egy cikknek látszó írást. Egyáltalán nem számít, hogy igaz-e vagy sem, az viszont igen, hogy milyen hatással van az olvasókra.
Az orosz–ukrán háborúról szinte semmit sem tudunk, csak annyit, hogy létezik. Dörögnek a fegyverek. Meghalnak a katonák, pusztulnak a települések. A hadianyag ömlik Ukrajnába. De megbízható számokat nem olvashatunk, független forrás nem található a háború alakulásáról,
csakis propaganda.
Mert azért ez a háború nagyon sok embernek nagyon is jó üzlet. Minden egyes töltényt kifizettetnek, pénzbe kerül a logisztika, a karbantartás, és mivel a háborúskodás sajátja, hogy lényegében korlátlan ideig lehet lövöldözni, és senki se tudja ellenőrizni minden puska és minden muníció sorsát, kellően erkölcstelen és aljas emberek számára ez bizony kincsesbánya.
