Minthogy semmi sem támasztja alá ezeket a híreket, és a médiában régóta eltűntek azok a belső kontrolláló mechanizmusok, amelyek megakadályozzák az álhírek közzétételét, nyugodtan állíthatjuk, hogy ilyen számokkal bárki tud dobálózni.
Bármikor megjelenhet egy olyan hír, hogy nevük elhallgatását kérő titkosszolgálati források kétszázezer észak-koreai katonáról tudnak, akik fejlett, nukleáris robbanófejjel is felszerelhető rakétákat hoztak magukkal, amelyeket titkos bázisokon tartanak Oroszországban, és kínai katonai tanácsadók is vannak velük, és ők fizetik a koreaiak négyezer dolláros havi bérét.
Ezt most találtam ki, de a médiazajban egy ilyen álhír is probléma nélkül megfuttatható, a sokszor gépiesen dolgozó online szerkesztők azonnal átveszik a szenzációt. Vagy ráküldik a mesterséges intelligenciát, s az csinál belőle egy cikknek látszó írást. Egyáltalán nem számít, hogy igaz-e vagy sem, az viszont igen, hogy milyen hatással van az olvasókra.
Az orosz–ukrán háborúról szinte semmit sem tudunk, csak annyit, hogy létezik. Dörögnek a fegyverek. Meghalnak a katonák, pusztulnak a települések. A hadianyag ömlik Ukrajnába. De megbízható számokat nem olvashatunk, független forrás nem található a háború alakulásáról,
csakis propaganda.
Mert azért ez a háború nagyon sok embernek nagyon is jó üzlet. Minden egyes töltényt kifizettetnek, pénzbe kerül a logisztika, a karbantartás, és mivel a háborúskodás sajátja, hogy lényegében korlátlan ideig lehet lövöldözni, és senki se tudja ellenőrizni minden puska és minden muníció sorsát, kellően erkölcstelen és aljas emberek számára ez bizony kincsesbánya.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!