Két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság. Bár az elsőben nem vagyok biztos – mondta Albert Einstein. Ez a gyakran emlegetett szállóige jutott eszembe, amikor az Ukrajnával kapcsolatos legfrissebb híreket olvastam. Amikor november ötödikén elsöprő győzelmet aratott Donald Trump az amerikai elnökválasztáson, akkor azt reméltük, hogy ez már önmagában hordozza az orosz–ukrán háború gyors lezárását is. Sőt, a január huszadikáig, az új elnök hivatalba lépéséig már egy lecsengő periódust vártunk. Amikor az értelmetlen pusztítás alábbhagy, a harcba belefáradt katonák már az időnyerésre fognak játszani. Elvégre józan ésszel senki sem akar egy háború utolsó napjaiban meghalni. Ebbéli reményünket erősítette az is, hogy Joe Biden fogadta a Fehér Házban az utódját, és azt ígérte, hogy a hatalom átadása zökkenőmentes, sőt baráti lesz. Elvégre az országuk és a világ érdeke is ez. Aztán jött a keserű, sőt tragikus ébredés.
Az amerikai demokrata vezetés a szemünk előtt kezdett őrült ámokfutásba. Lépésről lépésre sodorják Ukrajnát egyre kilátástalanabb helyzetbe. Először is engedélyezték az ukrán hadseregnek, hogy az ATACMS rakétákat orosz mélységi célpontok ellen is bevethessék.
Ezek a fegyverek olyan navigációs rendszerrel vannak felszerelve, amely az amerikai katonai műholdakra támaszkodik. Ez biztosítja számukra a célpont elérését, sőt a repülési irány korrekcióját is útjuk során. Magyarán, ez egy nagy hatékonyságú, precíziós fegyver, amely több száz kilométerre is képes csapást mérni. Ehhez két dolog szükséges: profi kezelő személyzet és a műholdak valós idejű adatai. Márpedig az ukránok pillanatnyilag egyikkel sem rendelkeznek. Így marad az a feltételezés, hogy amerikai zsoldosok, tanácsadók kezelik a rakétákat, amihez megkapják az amerikai hadsereg műholdas támogatását is.
Az oroszok ezzel már nyilván régen tisztában vannak. Ám ezt eddig nem verték nagydobra. De most, amikor már országuk olyan részeire is csapást mértek az amerikai ukránok, amelyek messze estek a frontvonaltól, gyorsan válaszoltak. A maguk módján. Most először bevetették az Oresnyik hiperszonikus rakétájukat. Ami akár negyvenöt (!) hirosimányi nukleáris töltet célba juttatására is alkalmas.
Ráadásul egy közeli, európai célpontot alig több mint tíz perc alatt elér. Az üzenet Moszkvából egyértelmű volt: eddig és ne tovább! De Washingtonban mintha nem vették volna az adást. Sőt, brit és francia szövetségeseiket is arra ösztönözték, hogy ők is gyorsan engedélyezzék rakétáik bevetését. A Fehér Ház jelenlegi urainak azonban ez sem volt elég. Intelligensnek nevezett taposóaknák szállítását is engedélyezték abban a katonai csomagban, amelyet még január huszadika előtt kiszállítanak.
A nyugati világ polgárai Európában és a tengerentúlon is riadtan figyelik, hogy mi fog most történni. Hiszen Joe Biden nem ezt ígérte. Kiderült, hogy hazudtak. A békés, elegáns hatalomátadás helyett olyan helyzetet akarnak teremteni a hátralévő néhány hétben, hogy Donald Trump szinte megoldhatatlan kihívás elé kerüljön.
Nekünk is hazudtak már reggel, délben, meg este. Aztán olyan hitelcsapdát hagytak örökül a 2010-ben felálló kormánynak, amiről azt gondolták, hogy rövid úton bele fog bukni. Szerencsénkre háborút legalább nem robbantottak ki.
Az amerikai demokrata vezetés úgy teszi ezeket a cinikus és teljesen értelmetlen lépéseket, hogy Ukrajna hadserege folyamatosan vonul vissza, katonái naponta ezrével halnak meg a lövészárkokban. Az amerikai tanácsadók most arra igyekeznek rávenni a kijevi vezetést, hogy tizennyolc évre szállítsa le a mozgósítási korhatárt, „tisztán matematikai érvek” alapján. Amikor már csupán néhány hetük van hátra Biden embereinek.
Sőt, azt is kiszivárogtatták, hogy az USA kész atomfegyvert átadni Ukrajnának, mert az majd elriasztja az oroszokat. De még további hajmeresztő ötleteik is vannak. Eszerint nem atombombát küldenének, hanem százezernyi katonát, akik megszállnák Ukrajnát, és így állítanák meg az oroszokat.
Az egyik ötlet elképesztőbb, abszurdabb, mint a másik. Egyik sem hozhat érdemi változást ebben a háborúban napok, hetek alatt. Illetve, csak abban az esetben, ha egy totális világégést robbantanak ki, aminek a következményei beláthatatlanok lennének mindannyiunk számára. Kérdés, hogy Biden emberei végiggondolták-e, mivel „játszanak”. Illetve, hogy ez a játszma megér-e annyit, hogy Donald Trumpot ellehetetlenítsék, kész tények elé állítsák.
Nyilván a katonai szakértők a Pentagonban is tisztán látják ennek a kockázatát, értelmetlenségét. Ahogy Londonban és Párizsban is. Ugyanis a brit és a francia kormány közösen azt fontolgatja, hogy katonákat küldenek Ukrajnába akkor is, ha az új amerikai vezetés kihátrálna ebből a konfliktusból. Talán az sem a véletlen műve, hogy Zelenszkij elnök ma úgy lenne hajlandó a békéről tárgyalni, ha a NATO védőernyőt húzna az országa fölé. Aminek a vége megint csak az lenne, mint az amerikai, brit és francia vezetők kalandor elképzeléseinek.
Mindeközben Donald Trump megválasztott elnök gőzerővel dolgozik floridai birtokán. Kormányának, személyes stábjának embereit egymás után nevezi meg. Folyamatosan tárgyal, készül az elnökségére. A világ józanabbik fele pedig lélegzet-visszafojtva számolja a napokat. Amiket még túl kellene élnünk.
Az adventi várakozás heteit éljük, ami még talán jelent valamit a normalitás világában. Várjuk a csodát. Nem csak Betlehemben, a Szentföldön, ahol sajnos szintén dörögnek a fegyverek. Reménykedünk, imádkozunk azért, hogy Joe Biden ne úgy akarjon bevonulni a történelembe, mint aki végveszélybe sodorta az emberiséget. Tárgyalni kell, béke kell! Ukrajnában, Izraelben, Szíriában és a világ legtávolabbi zugában is. A hírek szerint a magyar miniszterelnök is újabb lépésekre készül. Először a Vatikánba utazott, ahol Ferenc pápával a békéről tárgyalt. Advent van, ilyenkor hinnünk kell a csodában.
A szerző biztonságpolitikai szakértő
