Magyarország most megmutatta, hogy nem a magyarpéterkedés a fontos, hanem a gyermekek, a szeretet, a keresztény együttérzés. Nem a botrány, a gyűlölet, a magamutogatás.

Harmadik fejezet:

A pszichopata magamutogató levelet írt Lévai Anikónak, miszerint nevezett „vegye rá a férjét, hogy legalább karácsonykor legyen jó”.

 Éppen ezért nem is írok semmit, nem lenne méltó az ünnephez, amit én írnék, úgyhogy Petri Lukács Ádámot idézem inkább:

 „Magyar offenzív levelet írt Lévai Anikónak, amelyben miután felemlegeti, hogy utóbbi kisded korában ringatta őt, felszólítja a miniszterelnök feleségét, hogy járja ki a férjénél, hogy ő, a Tisza Párt elnöke úgy szerepelhessen az adományozás keretébe szerkesztett önmutatásában, ahogy szeretne.
Lévai Anikó hosszú-hosszú évek óta nem ad interjút. Nem része a közéletnek. Nem beszél arról, hogy évtizedek óta az Ökumenikus Segélyszervezetnél milyen heroikus munkát végez, nem beszél arról, hogy miképp kapott életre és vált működővé egy somogyi zsákfalu évtizedes kitartó munkájának és figyelmének köszönhetően. Nem beszélt arról sem soha nyilvánosan, hogy miként segített menekülteken, ahogy segített mindig szervezéssel, napi fizikai munkával, beszélgetéssel, kapcsolatai mozgósításával, munkahelyteremtéssel rászorulók ezrein. Mindezt nem a rivaldafényért, hanem belső indíttatásból.

Így aztán a közéletben nem szereplő, a karitászban kivételes életművet maga mögött tudó, és abban ma is aktív Lévai Anikónak arrogáns és számonkérő levelet írni érthetővé teszi, miért is olvashatjuk az Írásban, hogy képmutatás sátáni cselekedet.

Lévai Anikót 36 éve ismerem, s miközben szerető feleségként, családanyaként, nagymamaként gondoskodik a családjáról, van egy intakt élete, aminek nincs köze a politikához, hanem a csendes és mindennapos humanitárius munka, »élőzés« és fotók nélkül.”

Köszönjük, Ádám.

Áldott karácsonyt!

U.i.: A pszichopatát nyilván nem ringatta soha senki. Azért lett ilyen…