A címben feltett kérdés sokkal érdekesebb, mint elsőre gondolnánk. Hiszen első indulatból két, homlokegyenest ellenkező választ adna az egyáltalán válaszolók döntő többsége. Úgy is, mint: 1.: Mindenki mindenért. 2.: Senki semmiért. És ez a kétféle válasz nagyjából le is fedi ezt a mai, semmibe rohanó világot – ilyenkor természetesen mindig a nyugati világról beszélünk, mondjuk, Mongóliában nem ilyesféle „problémákkal” küzdenek.

A második nagyon fontos tudnivaló, hogy a két, látszólag homlokegyenest ellenkező válasz valójában tökéletesen ugyanaz. Ugyanis ahol mindenki felelős mindenért, ott valójában senki sem felelős semmiért, így megállapíthatjuk, hogy a második válasz hívei legalább őszinték vagy legalább kevésbé ostobák. Amúgy olyasmi ez, mint Chesterton igazsága: 

Pontosan így rohan a semmibe a mai Nyugat. És pontosan így válik semmivé a felelősség kérdése is. Hiszen 

És akkor lássunk két példát a felelősség kérdésére. Első példánk szemléltetéséhez vegyünk egy Népszava-cikket, hiszen hová is fordulhatnánk az abnormális tökéletes bemutatásához és igenléséhez, mint hozzájuk. Íme:

„Több száz egyetemi hallgató vonult utcára szerdán Belgrádban, hogy tiltakozzon Aleksandar Vucsics elnök és a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) politikája ellen – írja a Reuters. A megmozdulás apropóját a november 1-i újvidéki tragédia szolgáltatta. Mint mi is hírt adtunk róla, tizenöten veszítették életüket, amikor leomlott a város vasútállomásának födémje. A belgrádi és szerbiai egyetemek diákjai a tragédia óta folyamatosan tiltakoznak, követelve a felelősök megbüntetését. A baleset áldozatainak tiszteletére tartott 15 perces néma virrasztás után a diákok a belgrádi államügyészség épületéhez vonultak, ahol ezer egyforma tiltakozó levelet vittek Zagorka Dolovac főügyész irodájához »A diákok követelik, hogy küzdjön a törvények betartásáért és az igazságért, mindenféle politikai nyomás vagy korrupció nélkül« – olvasható a levélben. A diákok véres kezet ábrázoló transzparensekkel vonultak, amely szerintük a kormány felelősségét szimbolizálja a födém leomlásában. Az ellenzéki pártok és polgári csoportok szintén utcára vonultak, amelyek az újvidéki balesetet a korrupció és a nepotizmus talaján kialakult hanyagság következményének tulajdonítják.
Vucsics kormánya visszautasította a vádakat. Az államfő azt hangoztatta, hogy a felelősöket meg kell büntetni. A hatalom egyébként annyira fél, hogy a középiskolákra is átterjed a tiltakozási hullám, hogy egy héttel korábbra hozták a téli szünetet.”

Nos, hát pontosan erről van szó. 

Ő írt szerződéseket, ő választott építési vállalkozót, esetleg ő végezte a pallérmunkát? Nem, nem és nem. Netán a kormányzó párt volt, amely mindezt elkövette? Nem, nem és nem. Amúgy, ha történetesen valaki a hatalom részéről szerződést köt egy munkára valakikkel, akiknek van referenciájuk, majd rosszul, hanyagul végzik el a munkát és tragédiához vezet, az kinek a felelőssége? Igen, jól gondolják: a munkát végző vállalkozó cégé. Máskülönben soha, egyetlen hatalom sem merne semmiféle ilyen irányú döntést hozni, nem merne kiírni közbeszerzéseket, majd azokon kiválasztani a győztest, hiszen bármikor előfordulhat, hogy a munkát végző hibájából valami szörnyűség történik. És akkor majd jönnek a diákok, és követelik, hogy mindenki takarodjon a hatalomból.

Amúgy majdnem biztos vagyok benne, hogy ugyanezek a szerb diákok mélyen meg vannak győződve arról is, miszerint az állam, a „hatalom” takarodjon ki az élet minden területéről, és igazából éljen az anarchia. Ám ugyanez az állam és ugyanez a hatalom, mielőtt eltakarodik az élet minden területéről, intézze el, hogy nekik legyen munkájuk, jó fizetésük, fincsi, meleg, barátságos otthonuk – minimum lakás, de még jobb, ha csini kis családi ház –, ingyenes és világszínvonalú orvosi ellátásuk, ötszáz méteres körön belül bölcsőde, óvoda, iskola, ingyenegyetem, ösztöndíj mindenhová, adókedvezmény, aztán adómentesség, csok, falusi csok, babaváró hitel, 13. havi nyugdíj, mindenféle vissza nem térítendő támogatás, s ha mindezzel végzett, akkor takarodjon el.

Jó, tudom, már nem Szerbiáról beszélek, de a takarodjon stimmel, ugye, miután már mindezt elintézte? Takarodjon, mert már olyan uncsi, és különben is, olyan régen itt vannak már a nyakunkon. Ja! És „lopnak”! Arról nem is beszélve, hogy a minap is a vonat elé hajtott valami barom, az is a kormány felelőssége és hibája. Egyszóval, így és itt ér össze a mindenki felelős mindenért és a senki sem felelős ­semmiért elmebaja.

És akkor nézzük a másik példánkat: „A Der Spiegel arról írt ma, hogy Szaúd-Arábia figyelmeztette Németországot a magdeburgi karácsonyi vásárban elkövetett terrortámadással gyanúsított Taleb al-Abdulmohsen lehetséges fenyegetéseire. A kiadvány szerint Rijád háromszor küldött ilyen értesítést a német biztonsági hatóságoknak. A hatóságok azonban még Taleb terrortámadással fenyegető hozzászólásaira sem reagáltak. »Biztosíthatlak, hogy hamarosan százszázalékos bosszú lesz. Még akkor is, ha ez az életembe kerül. Németországnak meg kell fizetnie az árat. Hatalmas árat!« – írta a terrorista 2023 decemberében, de aztán törölte a bejegyzést.
Májusban megemlítette, hogy azt tervezi, hogy idén meghal – és »bármi áron igazságot akar elérni«. A német rendőrséghez egy olyan kérés is érkezett, hogy egy bizonyos bernburgi menekült, Taleb al-Abdulmohsen nyíltan írt a közösségi oldalakon arról, hogy véletlenszerűen legalább húsz német állampolgárt akar megölni a német hatóságok elleni bosszújából. Otthon Szaúd-Arábiában a férfit terrorizmus és embercsempészet miatt keresték, de ennek ellenére Németország politikai menedékjogot adott neki és a súlyos vádak ellenére sem volt hajlandó kiadni őt.”

Érdemes fentiek alapján ismét felvetni a felelősség kérdését. 

Nos, ha ebben meg tudunk állapodni és ebben egyetértés mutatkozik, akkor feltehetjük a következő kérdéseket: felelős-e bármelyik nyugati ország volt és jelenlegi vezetése az adott ország területén elkövetett terrortámadásokért? Felelős-e bármelyik nyugati ország volt és jelenlegi vezetése az adott ország romló közbiztonságáért, a nemi erőszaktételek elképesztő növekedéséért, a késelések és rablások és mindenféle erőszakos bűncselekmények számának riasztó növekedéséért, a tradíciók felbomlá­sáért, a társadalom épségének és sérthetetlenségének megszűnéséért, az elmebeteg és önsorsrontó „nyitott társadalom” gyalázatos ideológiájának meghonosításáért és gyakorlati bevezetéséért, a „Wir schaffen das” és a „Willkommenskultur” szó szoros értelmében vett gyilkos jelszavaiért? Igen, ezekben megkérdőjelezhetetlen és elévülhetetlen felelőssége van a nyugati országok volt és mai vezetőnek.

Felelős-e Merkel és Scholz mindazért, ami Németországban az elmúlt tíz évben végbement, az összes terrorcselekményt, a romló közbiztonságot, az erőszaktevést, a késeléseket, valamint a gazdaság rohamos hanyatlását is beleértve? Igen, a felelősségük megkérdőjelezhetetlen. Tüntetnek ma Németországban a német (német?) egyetemisták, hogy nevezettek takarodjanak egész kormányukkal együtt a hatalomból egyszer s mindenkorra? Nem, nem tüntetnek. De vajon miért nem?

Nos, ennek a kérdésnek megválaszolását önökre bízom. Segítségül pedig mindössze egy érdekességet teszek ide, töprengjenek el rajta: 

 – ezt már egy kétgyerekes anya nyilatkozta.

A nyugdíjas Gregor Rudolph nem engedte, hogy lefotózzák. 

 – mondta.”

Fentiek a Scholz ellen tüntető németekről szóló írásból vett idézetek. És tudják, mi a döbbenetes? 

Ez a reménység. Ám a németeknél soha nem lehet tudni, meddig lendül vissza az inga. Ez a rettegés.

Itt tartunk most. További jó töprengést kívánok!