Bayer Zsolt: Ki miért felelős ma?

A címben feltett kérdés sokkal érdekesebb, mint elsőre gondolnánk. Hiszen első indulatból két, homlokegyenest ellenkező választ adna az egyáltalán válaszolók döntő többsége. Úgy is, mint: 1.: Mindenki mindenért. 2.: Senki semmiért. És ez a kétféle válasz nagyjából le is fedi ezt a mai, semmibe rohanó világot – ilyenkor természetesen mindig a nyugati világról beszélünk, mondjuk, Mongóliában nem ilyesféle „problémákkal” küzdenek.

A második nagyon fontos tudnivaló, hogy a két, látszólag homlokegyenest ellenkező válasz valójában tökéletesen ugyanaz. Ugyanis ahol mindenki felelős mindenért, ott valójában senki sem felelős semmiért, így megállapíthatjuk, hogy a második válasz hívei legalább őszinték vagy legalább kevésbé ostobák. Amúgy olyasmi ez, mint Chesterton igazsága:

Ha az ember megszűnik hinni Istenben, akkor nem semmiben fog hinni, hanem bármiben.

Pontosan így rohan a semmibe a mai Nyugat. És pontosan így válik semmivé a felelősség kérdése is. Hiszen

akik már bármiben hisznek, a gyermeket szülő férfitól kezdve a hetvenkétféle nemi identitáson át egészen a „töröljük el végképp a múltat” cancel culture gazemberségéig, azoknak a felelősség pont úgy nem jelent valójában semmit sem, mint a hit, a nemzet, a férfi és a nő, a teremtett világ szentsége vagy éppen a család. Semmi, ami normális. Semmi, ami valójában emberi.

És akkor lássunk két példát a felelősség kérdésére. Első példánk szemléltetéséhez vegyünk egy Népszava-cikket, hiszen hová is fordulhatnánk az abnormális tökéletes bemutatásához és igenléséhez, mint hozzájuk. Íme:

„Több száz egyetemi hallgató vonult utcára szerdán Belgrádban, hogy tiltakozzon Aleksandar Vucsics elnök és a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) politikája ellen – írja a Reuters. A megmozdulás apropóját a november 1-i újvidéki tragédia szolgáltatta. Mint mi is hírt adtunk róla, tizenöten veszítették életüket, amikor leomlott a város vasútállomásának födémje. A belgrádi és szerbiai egyetemek diákjai a tragédia óta folyamatosan tiltakoznak, követelve a felelősök megbüntetését. A baleset áldozatainak tiszteletére tartott 15 perces néma virrasztás után a diákok a belgrádi államügyészség épületéhez vonultak, ahol ezer egyforma tiltakozó levelet vittek Zagorka Dolovac főügyész irodájához »A diákok követelik, hogy küzdjön a törvények betartásáért és az igazságért, mindenféle politikai nyomás vagy korrupció nélkül« – olvasható a levélben. A diákok véres kezet ábrázoló transzparensekkel vonultak, amely szerintük a kormány felelősségét szimbolizálja a födém leomlásában. Az ellenzéki pártok és polgári csoportok szintén utcára vonultak, amelyek az újvidéki balesetet a korrupció és a nepotizmus talaján kialakult hanyagság következményének tulajdonítják.
Vucsics kormánya visszautasította a vádakat. Az államfő azt hangoztatta, hogy a felelősöket meg kell büntetni. A hatalom egyébként annyira fél, hogy a középiskolákra is átterjed a tiltakozási hullám, hogy egy héttel korábbra hozták a téli szünetet.”

Nos, hát pontosan erről van szó.

Rettenetes tragédia, hogy leomlott a vasútállomás homlokzata, és meghalt tizenöt ártatlan, gyanútlan, semmiről sem tehető ember? Igen, rettenetes tragédia. Meg kell büntetni a felelősöket? Igen, meg kell büntetni a felelősöket. De mi köze ehhez az egészhez a szerb elnöknek? Semmi.

Ő írt szerződéseket, ő választott építési vállalkozót, esetleg ő végezte a pallérmunkát? Nem, nem és nem. Netán a kormányzó párt volt, amely mindezt elkövette? Nem, nem és nem. Amúgy, ha történetesen valaki a hatalom részéről szerződést köt egy munkára valakikkel, akiknek van referenciájuk, majd rosszul, hanyagul végzik el a munkát és tragédiához vezet, az kinek a felelőssége? Igen, jól gondolják: a munkát végző vállalkozó cégé. Máskülönben soha, egyetlen hatalom sem merne semmiféle ilyen irányú döntést hozni, nem merne kiírni közbeszerzéseket, majd azokon kiválasztani a győztest, hiszen bármikor előfordulhat, hogy a munkát végző hibájából valami szörnyűség történik. És akkor majd jönnek a diákok, és követelik, hogy mindenki takarodjon a hatalomból.

Amúgy majdnem biztos vagyok benne, hogy ugyanezek a szerb diákok mélyen meg vannak győződve arról is, miszerint az állam, a „hatalom” takarodjon ki az élet minden területéről, és igazából éljen az anarchia. Ám ugyanez az állam és ugyanez a hatalom, mielőtt eltakarodik az élet minden területéről, intézze el, hogy nekik legyen munkájuk, jó fizetésük, fincsi, meleg, barátságos otthonuk – minimum lakás, de még jobb, ha csini kis családi ház –, ingyenes és világszínvonalú orvosi ellátásuk, ötszáz méteres körön belül bölcsőde, óvoda, iskola, ingyenegyetem, ösztöndíj mindenhová, adókedvezmény, aztán adómentesség, csok, falusi csok, babaváró hitel, 13. havi nyugdíj, mindenféle vissza nem térítendő támogatás, s ha mindezzel végzett, akkor takarodjon el.

Jó, tudom, már nem Szerbiáról beszélek, de a takarodjon stimmel, ugye, miután már mindezt elintézte? Takarodjon, mert már olyan uncsi, és különben is, olyan régen itt vannak már a nyakunkon. Ja! És „lopnak”! Arról nem is beszélve, hogy a minap is a vonat elé hajtott valami barom, az is a kormány felelőssége és hibája. Egyszóval, így és itt ér össze a mindenki felelős mindenért és a senki sem felelős semmiért elmebaja.

És akkor nézzük a másik példánkat: „A Der Spiegel arról írt ma, hogy Szaúd-Arábia figyelmeztette Németországot a magdeburgi karácsonyi vásárban elkövetett terrortámadással gyanúsított Taleb al-Abdulmohsen lehetséges fenyegetéseire. A kiadvány szerint Rijád háromszor küldött ilyen értesítést a német biztonsági hatóságoknak. A hatóságok azonban még Taleb terrortámadással fenyegető hozzászólásaira sem reagáltak. »Biztosíthatlak, hogy hamarosan százszázalékos bosszú lesz. Még akkor is, ha ez az életembe kerül. Németországnak meg kell fizetnie az árat. Hatalmas árat!« – írta a terrorista 2023 decemberében, de aztán törölte a bejegyzést.
Májusban megemlítette, hogy azt tervezi, hogy idén meghal – és »bármi áron igazságot akar elérni«. A német rendőrséghez egy olyan kérés is érkezett, hogy egy bizonyos bernburgi menekült, Taleb al-Abdulmohsen nyíltan írt a közösségi oldalakon arról, hogy véletlenszerűen legalább húsz német állampolgárt akar megölni a német hatóságok elleni bosszújából. Otthon Szaúd-Arábiában a férfit terrorizmus és embercsempészet miatt keresték, de ennek ellenére Németország politikai menedékjogot adott neki és a súlyos vádak ellenére sem volt hajlandó kiadni őt.”

Érdemes fentiek alapján ismét felvetni a felelősség kérdését.

Felelős-e bármilyen és bármelyik hatalom a világon azért, hogy kiket enged be országa területére? Igen, ez egyértelműen az adott hatalom felelőssége. Felelős-e bármilyen és bármelyik hatalom azért, hogy miképpen védelmezi országa határait és miképpen védelmezi országa területi integritását, továbbá társadalmának, kultúrájának, hagyományainak épségét és sérthetetlenségét? Igen, ez egyértelműen az adott hatalom felelőssége. Felelős-e bármilyen és bármelyik hatalom azért, hogy képes-e megőrizni a közbiztonságot és fenntartani a közrendet, valamint polgárai biztonságérzetét? Igen, ez egyértelműen az adott hatalom felelőssége.

Nos, ha ebben meg tudunk állapodni és ebben egyetértés mutatkozik, akkor feltehetjük a következő kérdéseket: felelős-e bármelyik nyugati ország volt és jelenlegi vezetése az adott ország területén elkövetett terrortámadásokért? Felelős-e bármelyik nyugati ország volt és jelenlegi vezetése az adott ország romló közbiztonságáért, a nemi erőszaktételek elképesztő növekedéséért, a késelések és rablások és mindenféle erőszakos bűncselekmények számának riasztó növekedéséért, a tradíciók felbomlásáért, a társadalom épségének és sérthetetlenségének megszűnéséért, az elmebeteg és önsorsrontó „nyitott társadalom” gyalázatos ideológiájának meghonosításáért és gyakorlati bevezetéséért, a „Wir schaffen das” és a „Willkommenskultur” szó szoros értelmében vett gyilkos jelszavaiért? Igen, ezekben megkérdőjelezhetetlen és elévülhetetlen felelőssége van a nyugati országok volt és mai vezetőnek.

Felelős-e a magdeburgi merényletért Angela Merkel volt és Olaf Scholz jelenlegi kancellár? Igen, a felelősségük megkérdőjelezhetetlen, hiszen Merkel bűne a „Wir schaffen das” és a „Willkommenskultur”, Scholzé pedig a merkeli politika folytatása, illetve a figyelmeztetések figyelmen kívül hagyása.

Felelős-e Merkel és Scholz mindazért, ami Németországban az elmúlt tíz évben végbement, az összes terrorcselekményt, a romló közbiztonságot, az erőszaktevést, a késeléseket, valamint a gazdaság rohamos hanyatlását is beleértve? Igen, a felelősségük megkérdőjelezhetetlen. Tüntetnek ma Németországban a német (német?) egyetemisták, hogy nevezettek takarodjanak egész kormányukkal együtt a hatalomból egyszer s mindenkorra? Nem, nem tüntetnek. De vajon miért nem?

Nos, ennek a kérdésnek megválaszolását önökre bízom. Segítségül pedig mindössze egy érdekességet teszek ide, töprengjenek el rajta:

„»Borzalmas jövőt hagynak a gyerekeinkre a politikusok, egyre több az erőszak, egyre több a terror és egyre több a késelés. Csak aggódunk, valójában már a házat sem akarjuk elhagyni, mert ez a szörnyűség közvetlenül a küszöbünkön történik«

– ezt már egy kétgyerekes anya nyilatkozta.

A nyugdíjas Gregor Rudolph nem engedte, hogy lefotózzák.

»Nem, mert akkor hamarosan az ajtómban állnának a rendőrök. Aki haragszik a politikusokra, súlyos büntetést kap, aki embereket öl, azt meg a pszichiátriára küldik. Csak biztonságban akarunk élni, anélkül, hogy félnénk a karácsonyi vásártól, ezt nem olyan nehéz megérteni, és azt hiszem, jogunk van ehhez, de egy ilyen embert ez nem érdekel, nem törődik velünk«

– mondta.”

Fentiek a Scholz ellen tüntető németekről szóló írásból vett idézetek. És tudják, mi a döbbenetes?

Ha a mai Németországban egy vasútállomás homlokzata dőlt volna le, a német egyetemisták akkor tüntetnének, követelve a hatalom távozását és a felelősök megbüntetését. De az inga vissza fog lendülni.

Ez a reménység. Ám a németeknél soha nem lehet tudni, meddig lendül vissza az inga. Ez a rettegés.

Itt tartunk most. További jó töprengést kívánok!