Az amerikai Time magazin már száz esztendő óta decemberben teszi közzé, hogy az adott évben ki volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a világra. Ez a lista nagyon változatos képet mutat. Hitlertől Sztálinon át Taylor Swiftig nagyon széles a skála. Mi, magyarok háromszor is szerepeltünk. Először a Magyar szabadságharcos alakjával 1956-ban, majd Teller Ede és Gróf István (Steven Grove), az Intel vezérigazgatója révén.
Két évvel ezelőtt Zelenszkij elnök és Ukrajna lelke került a magazin címlapjára. Az idén pedig már másodszor Donald Trump újraválasztott amerikai elnök. Az indoklás szerint teljesen átalakította az amerikai politikát, ma Trump korában élünk.
Jól kitapintható, hogy az amerikai balliberális média nem tudta megemészteni az amerikai választók teljesen egyértelmű üzenetét. Elegük van országuk erőszakos átalakításából, az ultraliberális politikai nyomulásból, a gender-, woke-, LMBTQ-, BLM- és egyéb őrületekből. Vissza akarják kapni régi életüket, stabilitást, jól fizetett munkahelyeket akarnak, hogy törleszthessék hiteleiket, taníttathassák gyerekeiket. Békében, biztonságban, nyugalomban akarnak élni. Meggyőződésem szerint erről szólt az idei elnökválasztás, ezért volt ez a váratlannak tűnő, magabiztos győzelem.
Donald Trump azzal az ígéretével nyert, hogy újra naggyá teszi országát, és békére törekszik a világban. Nemzetét szeretné megvédeni, az országa érdekeit tekinti elsődlegesnek. Ezekkel az egyszerűnek, szinte kézenfekvőnek tűnő ígéretekkel hódította meg választóit.
Ezek mellett azonban az Egyesült Államokon túlmutató trendfordulót is láthattunk ebben az évben. 2024-ben több politikus is hasonló elképzelések megvalósításával élte túl ezt az évet, sőt erősödött meg, mint amit Donald Trump hirdetett meg. Pedig sokan fogadtak volna a bukásukra.
Az egyik ilyen politikus Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. A két évvel ezelőtt újraválasztott jobboldali, konzervatív nézeteket valló vezető hivatalba lépését követően alapvetően kívülről irányított támadások kereszttüzébe került hazájában. Tüntetések, sztrájkok, egy megosztott ország képét mutatta a külvilágnak. Ebben a kiélezett helyzetben érte tavaly októberben a Hamász brutális támadása Izrael népét. Úgy kellett Netanjahunak megvédenie az országot, hogy az Egyesült Államokból és belülről is folyamatosan támadták politikai ellenfelei, ellenségei. Azonban az idei év végére olyan stratégiai jelentőségű katonai és politikai sikert értek el, amelyek az izraeli közvélemény jelentős részét újra miniszterelnöke mellé állították. Pedig az év elején még kilátástalannak tűnt a helyzete. Előbb a Hamász katonai erejét törte meg Gázában, majd a Hezbollah következett Libanonban. Végül pedig kiállta az iráni csapásokat, sőt keményen vissza is tudott vágni. Az amerikai demokrata vezetés kétszínű lépései ellenére érte el a sikereit. És most, az év végére Izrael és Netanjahu is megerősödött.
Ennek az évnek a másik – sokakat meglepő – sikertörténete Magyarországon zajlott le. Orbán Viktor miniszterelnöknek ugyan nem kellett közvetlen háborús fenyegetéssel szembenéznie, de nagyon kemény támadás érte kormányát és személy szerint őt is. Az orosz–ukrán háborúban konzekvensen követett békepárti álláspontja és az illegális migrációt elutasító politikája példa nélküli támadások kereszttüzébe került. A balliberális brüsszeli politikusok odáig mentek el, hogy nyílt fenyegetést küldtek Budapestre.
Az idő lejárt – üzenték az unióból a miniszterelnöknek, akit a magyarok kétharmados választási eredménnyel hatalmaztak fel.
