Az amerikai Time magazin már száz esztendő óta decemberben teszi közzé, hogy az adott évben ki volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a világra. Ez a lista nagyon változatos képet mutat. Hitlertől Sztálinon át Taylor Swiftig nagyon széles a skála. Mi, magyarok háromszor is szerepeltünk. Először a Magyar szabadságharcos alakjával 1956-ban, majd Teller Ede és Gróf István (Steven Grove), az Intel vezérigazgatója révén.
Két évvel ezelőtt Zelenszkij elnök és Ukrajna lelke került a magazin címlapjára. Az idén pedig már másodszor Donald Trump újraválasztott amerikai elnök. Az indoklás szerint teljesen átalakította az amerikai politikát, ma Trump korában élünk.
Jól kitapintható, hogy az amerikai balliberális média nem tudta megemészteni az amerikai választók teljesen egyértelmű üzenetét. Elegük van országuk erőszakos átalakításából, az ultraliberális politikai nyomulásból, a gender-, woke-, LMBTQ-, BLM- és egyéb őrületekből. Vissza akarják kapni régi életüket, stabilitást, jól fizetett munkahelyeket akarnak, hogy törleszthessék hiteleiket, taníttathassák gyerekeiket. Békében, biztonságban, nyugalomban akarnak élni. Meggyőződésem szerint erről szólt az idei elnökválasztás, ezért volt ez a váratlannak tűnő, magabiztos győzelem.
Donald Trump azzal az ígéretével nyert, hogy újra naggyá teszi országát, és békére törekszik a világban. Nemzetét szeretné megvédeni, az országa érdekeit tekinti elsődlegesnek. Ezekkel az egyszerűnek, szinte kézenfekvőnek tűnő ígéretekkel hódította meg választóit.
Ezek mellett azonban az Egyesült Államokon túlmutató trendfordulót is láthattunk ebben az évben. 2024-ben több politikus is hasonló elképzelések megvalósításával élte túl ezt az évet, sőt erősödött meg, mint amit Donald Trump hirdetett meg. Pedig sokan fogadtak volna a bukásukra.
Az egyik ilyen politikus Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. A két évvel ezelőtt újraválasztott jobboldali, konzervatív nézeteket valló vezető hivatalba lépését követően alapvetően kívülről irányított támadások kereszttüzébe került hazájában. Tüntetések, sztrájkok, egy megosztott ország képét mutatta a külvilágnak. Ebben a kiélezett helyzetben érte tavaly októberben a Hamász brutális támadása Izrael népét. Úgy kellett Netanjahunak megvédenie az országot, hogy az Egyesült Államokból és belülről is folyamatosan támadták politikai ellenfelei, ellenségei. Azonban az idei év végére olyan stratégiai jelentőségű katonai és politikai sikert értek el, amelyek az izraeli közvélemény jelentős részét újra miniszterelnöke mellé állították. Pedig az év elején még kilátástalannak tűnt a helyzete. Előbb a Hamász katonai erejét törte meg Gázában, majd a Hezbollah következett Libanonban. Végül pedig kiállta az iráni csapásokat, sőt keményen vissza is tudott vágni. Az amerikai demokrata vezetés kétszínű lépései ellenére érte el a sikereit. És most, az év végére Izrael és Netanjahu is megerősödött.
Ennek az évnek a másik – sokakat meglepő – sikertörténete Magyarországon zajlott le. Orbán Viktor miniszterelnöknek ugyan nem kellett közvetlen háborús fenyegetéssel szembenéznie, de nagyon kemény támadás érte kormányát és személy szerint őt is. Az orosz–ukrán háborúban konzekvensen követett békepárti álláspontja és az illegális migrációt elutasító politikája példa nélküli támadások kereszttüzébe került. A balliberális brüsszeli politikusok odáig mentek el, hogy nyílt fenyegetést küldtek Budapestre.
Az idő lejárt – üzenték az unióból a miniszterelnöknek, akit a magyarok kétharmados választási eredménnyel hatalmaztak fel.
Ám ez, mint kiderült, mit sem számít. Csak az, hogy egy nemzete iránt elkötelezett, keresztény-konzervatív politikusnak nincs helye az unióban. Erre még ráerősített a budapesti amerikai nagykövet durva beavatkozása is a magyar belpolitikai életbe. Brüsszel és Washington támogatásával jól kitapinthatóan indult meg egy belső destabilizációs kísérlet, aminek részeként különböző álhírekkel igyekeztek lejáratni a magyar miniszterelnököt.
Mindeközben pedig megindult egy aktív építkezés is egy új, alapvetően kívülről irányított ellenzéki erő létrehozása érdekében. Influenszerek, művészek, külföldön szocializált, képzett szakértők bevonásával felépítettek egy olyan új struktúrát, amely láthatóan egy irányba mutat. A nemzeti érdekek védelme helyett egy balliberális, multikulturális érdekeket valló, brüsszeli és washingtoni szabályokat elfogadó csapat hatalomba juttatását célozták meg. Ennek első lépéseként szerették volna megbuktatni a magyar miniszterelnököt.
Mostanra ezek az elképzelések és akciók kudarcot vallottak, csakúgy, mint Izraelben. Ebben a koordináta-rendszerben kell elemezni, értelmezni az amerikai elnökválasztás eredményét. Ugyanis
Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor egyaránt kiemelten jó viszonyt ápolt a leendő elnökkel már akkor, amikor az még szinte pária volt a politikában és a médiában. Aztán novemberben kiderült, hogy az Egyesült Államokban változást akart a hallgatag többség. Ettől pedig azt remélhetjük, hogy 2025-ben már nem akarják a tengerentúlról és Brüsszelből megváltoztatni egy ország politikai arculatát, megbuktatni miniszterelnökét.
Jól látható, hogy Brüsszelben, Berlinben és Párizsban nagy a zavar. Még nem tudják, mihez kezdjenek Trump új Amerikájával. Amit a Time magazin már érzékel, még ha nem is örül neki felhőtlenül. Advent utolsó vasárnapja előtt talán ez az igazán jó hír. Az Egyesült Államok jelentős változások előtt áll, s ezek reményeink szerint nemcsak a világban zajló konfliktusokra lesznek jótékony hatással, hanem ránk, magyarokra is. Bízhatunk abban, hogy a külső beavatkozási kísérletek jelentősen csökkenni fognak. Persze Brüsszelben még egy ideig tüske leszünk a köröm alatt. A tengerentúli balliberális politikai-üzleti körök sem fognak megszeretni bennünket. De Donald Trump hivatalba lépése után jobb világ jön. A karácsony maradhat Jézus születésének ünnepe, ahogy az anya nő és az apa férfi maradhat.
A szerző biztonságpolitikai szakértő
