Jól járunk a schengeni bővítéssel

Bár gyakran vádolják az Orbán-kormányt EU- és Nyugat-ellenességgel, azért ne feledjük, hogy intézkedései, lobbizása, „nyomásgyakorlása” révén jutott be Horvátország a közösségbe, itt, Budapesten fogadták el a versenyképességi nyilatkozatot, a magyar kabinet hangsúlyozottan kiáll az Európai Unió további bővítése mellett, valamint az uniós belügyminiszterek tanácsa Brüsszelben megszavazta a magyar uniós elnökség előterjesztését, amely Románia és Bulgária felvételét javasolta a schengeni övezetbe. Hogy csak a javát említsük.

De nézzük most a „keleti”, pontosabban: keleti és délkeleti bővítés jelentőségét. A történetiség kedvéért idézzük fel, hogy az Európa Tanács 2023. december 30-án megállapodott a Bulgáriával és Romániával közös belső légi és tengeri határokon végzett ellenőrzések megszüntetéséről. 2024. március 31-től mindkét tagállam teljes körűen alkalmazza a schengeni vívmányokat. Ettől az időponttól kezdve nem végeznek ellenőrzéseket a belső légi és tengeri határokon. Ezt az első lépést követően a Tanácsnak további határozatot kellett hoznia a belső szárazföldi határokon végzett ellenőrzések megszüntetésére.

A fent említett döntés értelmében Románia és Bulgária, illetve a már schengeni övezeti tagok közötti szárazföldi határokon január 1-jétől megszűnnek majd az ellenőrzések. Cirka húsz éves álma valósulhat meg a két országnak.

Tudniillik Románia és Bulgária 2007 óta vár arra, hogy beléphessen az egységes, határellenőrzés nélküli európai megállapodásba. Ez a megállapodás korábban ugyan önálló szerződés volt, de 1999 óta már az európai közös jog része. Magyarán amelyik állam az Európai Unióba belép, vállalja, hogy ennek a feltételeit is teljesíti. Túl azon, hogy 2025-től megszűnnek az órákat, sokszor napokat is kitevő határellenőrzések, a románok és a bolgárok belépnek az Európai Unióba, az egységes vízumövezetbe és azokba az igazságügyi együttműködésekbe, amelyek a bűnüldözésben a hatóságok együttműködését teszi lehetővé az unióban. Jogos a kérdés: mi tartott ilyen sokáig? Akkor, amikor Bulgária és Románia 2007-ben belépett az Európai Unióba, úgy nézett ki, hogy viszonylag gyorsan sikerül majd csatlakozniuk a schengeni övezethez is, de a migrációs válság, majd a pandémia miatt ez folyamatosan kitolódott.

Később az blokkolta a két ország belépését a schengeni rendszerbe, hogy Ausztria és Hollandia ragaszkodott ahhoz, hogy Bulgáriának és Romániának teljesítenie kell azokat a feltételeket, amelyeket az Európai Unió 2011 óta nagyon szigorúan előírt, és ezek hiánya miatt vétózták a csatlakozást. A háttérben természetesen az is állt, hogy Brüsszelben tartottak a román és a bolgár korrupciótól, még ha ezt hivatalosan nem is mondták ki. Vagyis hosszú ellenállás után jön ez a bővítés.

Magyarország úgy került a képbe, hogy a soros elnökség alatt hazánk segítségével létrejött egy megállapodás, amely nemcsak a két országot, vagyis Romániát és Bulgáriát, hanem Ausztriát is bevonta a szerződésbe, ez alapján az elkövetkezendő időszakban megerősítik a határellenőrzést a most csatlakozó országok déli határain, segíteni fogja ezt az unió a Frontex, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség révén.

Ideiglenesen határellenőrzések lehetnek még, de ezek is valószínűleg meg fognak szűnni a következő hónapokban.

Egyébként a schengeni térség az európai projekt egyik fő vívmánya. Kormányközi projektként indult 1985-ben öt uniós ország – Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg – részvételével, és fokozatosan bővült, mígnem a világ legnagyobb olyan térségévé nőtte ki magát, amelyen belül szabadon lehet utazni. A románok és a bolgárok „beengedésével” mintegy 450 millió ember utazhat szabadon a schengeni tagállamokban, anélkül, hogy határellenőrzésen kellene átesnie. A statisztikák szerint naponta mintegy 3,5 millió ember lépi át a belső határokat munka vagy tanulás, illetve családok és barátok meglátogatása céljából, és csaknem 1,7 millió ember él egy adott schengeni országban, miközben egy másikban dolgozik.

A schengeni térség jelentős gazdasági előnyökkel jár a résztvevő államok valamennyi polgára és vállalkozása számára. Pont azért hozták létre, hogy szilárd alapot biztosítson az Európai Unió és az egységes piac egésze számára. A mindennapokban is érezhető lesz az előny: gondoljunk csak arra, hogy a nyugati határszélen található települések is hatalmasat fejlődtek a 2006-os schengeni csatlakozás óta és a régiók szinte egybeérnek. Jöhet egy útépítési hullám, ahogy Szlovákia és Magyarország esetében is láttuk az Ipolyon vagy az osztrák–magyar határon. Ezt a folyamatot felgyorsítja majd az aradi, de főleg a nagyváradi agglomeráció Magyarország felé történő terjeszkedése. Jót fog tenni az érintett magyarországi falvaknak, kisvárosoknak a schengeni csatlakozás.

Arról nem is beszélve, hogy a trianoni döntés után kettévágott országrészek végre magukra találhatnak.

Kis túlzással fogalmazhatunk úgy is, hogy Schengen visszaadja, amit Trianon elvett.

A szerző a Világgazdaság vezető elemzője