A nagy frusztrátor öngólparádéja

Visszatérően pozitív elemként emlegetik a független-baloldali orgánumok és elemzők, hogy Magyar Péter úgymond kiválóan tematizálja a politikai közbeszédet a különböző bedobott ötleteivel. Legújabban attól esnek egyik ájulatból a másikba, milyen nagyszerű kezdeményezés volt a Tisza Párt-i vezérürü részéről, hogy előállt az előre hozott választások követelésével. Igaz, semmi realitása nincs, de lám, most is róla, az ő felvetéséről beszélünk ― lelkendeznek balos véleményemberek a tévéstúdiókban két virtuális nyelvcsapás között.

És a látszat tényleg az, hogy az operabeli Figaro mintájára Magyar Péter itt, Magyar Péter ott, hol gyermekotthonok előtt füstölögve, hol kórházakban szitkozódva, hol pedig baráti tévéstúdiók langymelegében a kormánynak pökhendin, morcos kiskakasosan karcosakat üzengetve mindenütt feltűnik a legeslegújabb pislákoló baloldali reménysugár. Az elsődleges nagy cél természetesen mindig ugyanaz: jelenlétével permanensen, szakadatlanul idegesítse a nem a globalistákhoz, a brüsszeli őrültek házához dörgölőző polgári publikumot.

Csakhogy felettébb ingatag, kétséges mindennek a buzgó propagandahadjáratnak, folytatólagos szidalmazó show-nak a haszna. Ugyan miként nevezhetnénk zseniálisnak annak a futballistának a kommunikációs stratégiáját, aki állandóan azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy öngólokat lő, meg az üres kapu előtt nem találja el a labdát? Róla beszél mindenki? Igen. Tematizálja a sporthíreket? Hogyne, mi az, hogy, nagyon is, hogy a nagy baloldali balfék példaképet, Gyurcsány Ferencet is megidézzük. De van belőle haszna a kétballábas focistának? Az égvilágon semmi, legfeljebb akkor, ha javíthatatlan mazochista az illető. Az ajnározói által feldicsért botránypolitikus is így van valahogy a kommunikációs babérokkal. Végeredményben felsül minden fronton, öngólokat lő és semmi más eredményt nem képes felmutatni, mint azt, hogy a fél országnak az agyára menve kiváló eséllyel pályázhatna a Nagy Frusztrátor nehezen tisztelhető címre.

Csak az nem látja, aki nem akarja, hogy a liberálbaloldali közvélemény-alakító cégek felméréseinek ellentmondva a tiszás blöffpárt nem tud számottevő mennyiségű új szavazót verbuválni. Az emberek ugyanis érzékelik, hogy nem építő, hanem rongáló, lebontó jellegű társaságról, továbbá személyről van szó, s Pancser Péter annyira sem becsüli őket, hogy legalább ideig-óráig tartaná az ígéreteit, illetve kitartana az általa korábban mondottak mellett. Gábor Zsazsához kötik a mondást: mindegy, mit, csak beszéljenek róla. A legendás színésznő is tisztában volt vele azonban, hogy ez csupán bon mot-nak jó, a rossz önreklám ártalmas és visszaüt, agyoncsapja a hitelességet és aláássa a népszerűséget. Meg aztán másban is fölvetődik, hogy olyan ez az egész szívósan ismételgetett szöveg az előre hozott választásról olyan, mint ha egy futballklub azzal zaklatná a másikat, hogy ne a hónapok múlva meghirdetett időpontban legyen a kupadöntő, hanem már holnap.

Nem is gondolja komolyan Peti vezér ezt az egész nagyhangú dumát. Hogyan is gondolhatná, ha egyszer egyetlen jelöltjük nevét sem lehet ismerni? Az ATV-ben azt volt képes mondani, hogy több ezer szakértővel dolgoznak, s 65 munkacsoportjuk áll munkában hónapok óta. Igen? Akkor hogy lehet olyan gyenge a szakember-felhozatal Tiszáéknál, hogy a saját képviselőit agyhalottnak tartja? Miért azok ülnek az európai parlamenti és fővárosi közgyűlési padokban, akik értelmesen megmukkanni sem tudnak, s ha meg mégis megszólalnak, csupa hülyeséget beszélnek a hideg termekről, kényelmetlen ülésekről, meg az angolul történő tárgyalás nehézségeiről? Ilyen blamáktól lesz majd több szavazójuk? Ugyan kérem, ezt ez az önértékelési zavarral küszködő hólyag sem mondhatja komolyan.

Van azonban egy kézenfekvő megoldása a sok ellentmondásnak. Mégpedig az, hogy ezek nem szavazatgyűjtő, hanem szavazatmegtartó megszólalások. A kampányuk egy minimálprogram keretében csupán arra irányul most már, hogy a baloldali radikális választók mind rájuk adják a voksaikat, ne Gyurcsányékra és a többi törmelékalakulatra. Egy pillanatig nem próbálja ugyanis a középen, s a jobboldalon állók szimpátiáját megnyerni, kizárólag azt akarja demonstrálni, hogy a legdühödtebb kormányellenességet tőle kapják. Úgy fogalmazhatunk: nem is a jobbközép kormánypártokkal verseng a Tisza, hanem a többi baloldali párttal, igyekezve őket lenullázni. Időközi választásokon pedig nem csak azért nem mer indulni, mert nincsenek jelöltjei és úgy elvernék a kormánypártok, mint a kétfenekű dobot, hanem még a külföldről vezérelt közvélemény-manipuláló cégek által felturbózott ellenzéken belüli elsősége, alaptalan nimbusza is veszélybe kerülhetne. Az előre hozott választások sürgetése viszont kiválóan alkalmas arra, hogy a gyávaságáról elvonja a figyelmet.

Már csak az a kérdés vár megválaszolásra: vajon miért gondolja a Tisza szekta vezérét szponzoráló amerikai Demokrata párti kör, hogy ha Gyurcsány ― halovány klónjai, Vona Gábor, Márki-Zay Péter, Jakab Péter ― esetében nem jött be ez a hazudozó, fenyegetőző, önimádó, feltűnési viszketegséggel megterhelt stílus, akkor ezúttal majd sikeres lesz? Talán éppen azért esett egy ordítóan alkalmatlan, gyenge delikvensre a választásuk, mert tudták, hogy úgysincs túl sok sansz a győzelemre.

Borítókép: Magyar Péter (Fotó: Mediaworks)