A háború kitörésének harmadik évfordulóján a német vezérkari főnök, Caster Breuer Kijevbe látogatott. Arról nyilatkozott, hogy Ukrajna a mi szabadságunkért harcol, ezért ki kell állnunk mellette. Ursula von der Leyen és António Costa szintén hitet tettek Kijevben az ukránok mellett. Szerintük a fő cél előkészíteni az ország szabad, európai jövőjét. Ha ez még nem lenne elég, 

Ráadásul a valamikori béke hasznából is kimaradva, hisz az ukrán ásványkincsekre most alkudnak meg az oroszok és az amerikaiak.

Tanuljunk meg kicsik lenni! – ajánlotta nekünk 2002 után Kovács László külügyminiszter. Szerencsénkre a magyar választók többsége nem fogadta el ezt az ajánlatot, és nyolc év után az önálló nemzeti lét, a szuverenitásunk megőrzése mellett döntöttünk. Azóta is ez a fő kérdés számunkra. Csak most már Brüsszel kíván minket móresre tanítani. Pénzmegvonással, zsarolással, fenyegetéssel, sőt fedett műveletekkel. Teszik ezt úgy, hogy 

A megoldás kulcsa ma még az uniós polgárok kezében van. A tavalyi amerikai választások megmutatták, hogy hiába a balliberális média és politika túlsúlya, ha az emberek még tudják, mit akarnak. Váltani tudtak, és most már gőzerővel dolgoznak a közelmúlt bűneinek feltárásán, az otthagyott romok eltakarításán. Mert újra naggyá akarják tenni az országukat.

Háborút folytatni a szó valódi és átvitt értelmében sem érdemes a világ ellen, mert annak csakis bukás lehet a vége.

A szerző a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója