A tettről videófelvétel készült, gyakorlatilag élőben volt látható az interneten, az ítélkezést azonban nem készülnek elhamarkodni; októberig több mint ötven tárgyalási napot tűztek ki, amelyek során azt vizsgálják, hogyan és miért radikalizálódott Sulaiman, tekinthető-e a tette terrorcselekménynek, vagy »sima« gyilkosság. Ez volt ugye az az eset, amikor a késes afgánt kis híján megfékezte két odarohanó iszlámkritikus tüntető, de őket tévedésből leteperték, szabad utat hagyva a késelőnek.

Közben zajlanak a tárgyalások a Bad Oeynhausenben agyonvert húszéves Philippos ügyében is – az a per kezdettől fogva izgalmasnak ígérkezett, hiszen a szír vádlottat, a rendőrség által korábbról már jól ismert, de valamiért soha el nem ítélt Mwafakot (jó pénzért) két sztárügyvéd védi, akik már tavaly nyáron előrebocsátották: a fiú olyan szolidnak tűnik, hogy az esetleges erőszakosságának csakis az alkohol lehetett az oka, az ügyből pedig a szélsőjobb próbál magának hasznot húzni.

A tárgyaláson most védence nevében a védő előadta: azon az éjszakán Mwafak igazából otthon akart maradni, de végül a haverjaival bement a városba, ahol »Jack Daniel’s whiskey, Hennessy konyak és vodka« fogyasztásával ütötték el az időt – egymás után vásárolták és itták ki az üvegeket, de előkerült némi marihuána is. Ilyen állapotban figyelt fel Mwafak a parkban Philipposra, aki az okostelefonján állítólag »fehér port készített elő«. Mivel ennek láttán megjött a szír kedve egy kis kokainhoz, odament, de »durván« elhajtották, mire ő az »alkoholtól bódult fejében« agresszívvá vált.

Legnagyobb sajnálatára behúzott egyet Philipposnak, aki ezután »magától botlott meg a saját lábában«, ütötte be a fejét és veszítette el az eszméletét. »Ha Philippos nem terített volna fehér port az okostelefonjára, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy sose mentem volna oda hozzá« – állt a védőügyvéd által felolvasott szövegben, amely külön sérelmezte, hogy az áldozat apja egy interjúban legyilkosozta a szírt, pedig nem is ő ölte meg Philippost, csak mindenki őrá, az arabra keni a dolgot, noha német állampolgárok is voltak a csapatban.

Mindezek hallatán az ügyész felháborodva kérte ki magának, és aljas, alaptalan támadásnak nevezte, hogy rasszista lenne; magát a szöveget pedig gyomorforgatónak és helyenként jogilag tévesnek minősítette.

A Welt egyik kommentelője minderre megjegyezte: lassan több halottja lesz a »tűzfalnak«, mint a Falnak volt.

Közben Grenoble-ban is folyik a nyomozás a szerda esti robbantás után: egy »érzékeny negyedben«, feltehetőleg »leszámoláshoz« kapcsolódóan hajított el egy kalasnyikovos férfi egy kézigránátot az »Aksehir« nevű bárban; a 15 sebesült közül hat az intenzív osztályon van, a tettes elmenekült. Grenoble egyik külvárosának polgármestere már tavaly augusztusban riadót fújt, amikor szűk egy hónapon belül hétszer volt lövöldözés a település drogbandái között, a mostani esetben viszont abból indulnak ki, hogy a cigarettacsempészettel állhat összefüggésben a támadás. A sérültek között van a bárt üzemeltető egyesület algériai elnöke is, akit tavaly novemberben pénzmosás miatt ítéltek egy év felfüggesztett börtönbüntetésre; de neki sejtelme sincs, hogy mi oka lehetett a támadásnak.

A Libération pont a támadás estéjén tette közzé összeállítását a zöld városvezetők közbiztonsággal és drogkereskedelemmel kapcsolatos problémáiról, amelyben Grenoble polgármestere a magyar »smafu« szó hátterében álló »je m’en fous« (»leszarom« - B. Zs.) kifejezéssel mutatott rá, mennyire végtelenül unja, hogy folyton a közbiztonsággal és a köztisztasággal támadják – szerinte ez azt jelenti, hogy elég jó a helyzet, hiszen egy város tisztaságába és biztonságosságába bármikor bele lehet kötni. Határozottan kijelentette: a jobb- és a baloldal felül a médiahisztinek, miközben nem a közbiztonság romlik, hanem a droghelyzet, lövöldözések pedig »mindenhol előfordulnak«.

A Valeurs Actuelles legutóbbi számában mindenesetre közölt egy statisztikai összeállítást a migrációról: aszerint 2023-ban a népesség 8,2 százalékát kitevő, külföldön született bevándorlók követték el egyebek mellett a betörések 38, illetve az autófeltörések 35 százalékát, a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények egyötödét, valamint az emberölések és emberölési kísérletek 17-18 százalékát.

Míg a teljes népességen belül a foglalkoztatási ráta 68,4 százalék, az afrikai bevándorlóknak csak a fele dolgozik; a második generációs bevándorlók körében a munkanélküliségi ráta következetesen megközelíti vagy (például az afrikai és a török származásúak esetében) még meg is haladja az első generációét.

De azért egy jó hír is kiolvasható a grafikonokból: miközben a franciaországi születések száma folyamatosan csökken, úgy tűnik, e téren a muszlim előretörés az utóbbi időben jelentősen mérséklődött: a 2023-ban Franciaországban világra jött 342 376 fiúgyermek közül 74 257 kapott arab/muszlim nevet, ami kétszer annyi ugyan, mint a kétezres évek elején, de gyakorlatilag stagnálást jelent az elmúlt évek hetvenötezres átlagához képest.

A számokat kommentálva a francia hírszerzés egykori vezetője, Pierre Brochand elmondta: pályafutása során számos döntéshozóval volt alkalma négyszemközt beszélni, és megállapította, hogy nem az éleslátásukkal van baj – olyankor, amikor nem érzik, hogy figyelik őket, meglepően szigorú elgondolásaik vannak a bevándorlásról.

Hanem »a bátorság hiányzik« belőlük a »fél évszázada uralkodó« ideológiával szemben, amelynek »új evangéliuma az elvont elvekkel operáló és a népakarat fölé helyezett úgynevezett jogállamiság«. Lám, még egy jó hír jut mára: nem vakok ők, miközben mennek neki a falnak, csak nem elég bátrak.”

Itt van minden összefoglalva, a szemünk előtt. Gazember, eltakarítandó ügyvédek, áldozathibáztatás, összevissza hazudozás, rasszistázás és a többségi társadalom megvádolása és a bűn „megértése” és megértetésének szándéka. És még valami, ami a statisztikából kimaradt: 

A terrorcselekmények 100 százalékát ezek követik el. A migránsok. És lassan minden hétre jut egy.

S eszükbe jutott már, hogy állandóan azt hallgatjuk, miszerint a rendőrség nem végzi jól a dolgát, a társadalom pedig közönyös, ugyanis, ha egy nő segítséget kér a bántalmazója ellen, akkor nem történik semmi. Csak akkor, ha bekövetkezett a tragédia. Rendben.

És mi a helyzet a migránsokkal?

Ilyenkor mi van?

Ilyenkor hol vannak a széplelkek?

Miért nincs ennek soha, semmilyen következménye?

S maradnak a halottak meg a szemét, gazember politikusok, akik kifejtik, hogy „gondolataik az áldozat családjánál vannak”, aztán mindenki visz egy plüssmackót a tetthelyre. És másnap ugyanezek meg a megrothadt sajtójuk figyelmeztetik a társadalmat, ne vonjanak le semmilyen következtetést, ne találgassanak, ne higgyenek a „szélsőségeseknek”, tartózkodjanak az „iszlamofóbiától” és eszük ágába ne jusson a „szélsőségesekre” szavazni.

Azt hiszem, hamarosan történni fog valami.

Például egy apa, akinek megöli a gyermekét egy ilyen „régen kiutasított ám mégis jogszerűen ott tartózkodó” muszlim állat, fog majd egy fegyvert, bemegy valamelyik no-go zónába (ami, mint tudjuk, nincs is), és addig húzza majd a ravaszt, ameddig ki nem ürül a tár.

Jelentkezzen, aki nem fogja mélységesen megérteni ezt az őrült és elfogadhatatlan cselekedetet! Senki? Hát persze...

És akkor majd elszabadul a pokol.

A következő lépésben pedig ezek a társadalmak el fogják zavarni, el fogják takarítani az összes alávaló és az életüket tönkre tévő, szemétláda, fősodorbéli politikust, vagy egy soron következő választáson, vagy vasvillával.

És jönnek, akik majd rendet csinálnak végre.

Igen, hamarosan történnie kell valaminek.

Mert így egész egyszerűen nem lehet élni.

Ausztriában meghalt egy tizennégy éves fiú, négyen pedig kórházban.

Németországban meghalt a müncheni terrortámadás két sérültje, egy 32 éves asszony és a kétéves kislánya.

A szír és afgán féreg meg röhög a pofánkba. Csak azért, mert hagyjuk, hogy éljenek. S hagyjuk, hogy azok a minden egyes terrortámadásban és gyilkosságban bűnrészes politikusok, akik ezt a mocskot, a világ ocsmány szemetét ránk szabadították, nyugodtan létezzenek és hurcolásszák a kib...ott plüssmackóikat meg a kib...tt virágaikat a tetthelyekre és az áldozatok sírjára.

De hamarosan történni fog valami.

Remélem, minél előbb...

(Ui.: Azt hiszem, a magyar társadalom még fel sem tudja fogni, mit jelent az a biztonság, amiben élhetünk. Remélem, nem akkor fogja felfogni, amikor odalesz minden...)