Óriási veszélyt jelent a brüsszeli elit

Az európai, brüsszeli globalista vezetők megvédték a védhetetlen Zelenszkijt. Ezzel vége a dalnak: új fejezetet kell nyitni az unió történetében. Egy radikálisan újat. Tehát nem huxitról van szó, hanem euxitról! Nem az európai államok szövetségének a végét kívánom, hanem azt, hogy amit eddig láttunk a brüsszeli elittől, abból elég volt. Ennek az uniónak vége kell hogy legyen, gyökeres átalakításra van szükség!

Megérett az idő arra, hogy kimondjuk: ez az unió már nem alkalmas arra, hogy a feladatát betöltse. A brüsszeli elit ugyanis immáron sokadszor bizonyítja, hogy nem az európai emberek érdekeit védi, hanem a globális elitét. A brüsszeli elit elárulta Európát. Nincs helye többé az unió élén.

Ha ott marad a következő négy és fél évben, akkor Európának befellegzett.

A brüsszeli elit sem a békét, sem a jólétet nem garantálja ma már az európaiaknak. Hanem annak az ellenkezőjét: a háborút és a jólét fokozatos elvesztését, gazdasági válságok sorát. Miért is kellene még a helyükön maradni? Éppen nemrég jelentették be, hogy újabb 460 millió eurót kell szánni Ukrajnának a „győzelemért”. Vicces és tragikus: ezek a globális elit szándékát tükrözik.

Az unió, Brüsszel szidalmazása önmagában már semmit sem ér. Ha elfogadjuk, hogy az unió egy abszolút monarchia vagy szimplán diktatúra, autokrácia, akkor rendben van. Akkor maradjon a helyén Ursula von der Leyen, Kaja Kallas, Teresa Ribera és a többi uniós biztos, illetve a megannyi globalista, liberális tagja által irányított Európai Parlament, Roberta Metsolával, Eva Kailival és a többi korrupt figurával.

De ha azt akarjuk, hogy Európa demokrácia maradjon, akkor már most sem fogadhatjuk el a jelenlegi állapotokat. Ha egyes országokban létezik előre hozott választás – miként most éppen Németországban és korábban számos tagállamban –, akkor miért ne lehetne még 2029 előtt változtatni? Akkorra ugyanis már késő lesz.

Soroljuk fel az okokat is, miért kell itt és most radikális változtatásokat tenni az unióban. Először is: a legnagyobb baj, hogy a brüsszeli elit vissza akar térni eredeti céljához, amit még olyan alapító atyák fogalmaztak meg, mint Jean Monnet, Paul-Henri Spaak, a fekete öves kommunista Altiero Spinelli, Max Kohnstamm, Walter Hallstein s persze az alapítók alapítója, gróf Coudenhove-Kalergi, akiről azóta már díjat is neveztek el, s e díjat többek között megkapta Angela Merkel is.

Ez az eredeti cél pedig nem más, mint hogy az unió ne egyenrangú tagállamok szövetsége legyen, hanem egy birodalom, amelyben van egy központi kormányzat – az Európai Bizottság –, s ez dönt a legfontosabb kérdésekben, legyenek azok külpolitikai, gazdasági, környezetvédelmi, egészségügyi, mezőgazdasági, szociális, szexuális, adózási, költségvetési stb. ügyek. Nem beszélve a háborúról.

Ezt a célt a brüsszeli elit nagyon régóta tervezi, de szerencsére a tagállamok egy része mindig meg tudta akadályozni a szuperföderális berendezkedés kialakítását – a hatvanas években például De Gaulle harcolt keményen az akkori bizottsági elnökkel, Walter Hallsteinnel, s részleges győzelmet is aratott, Hallstein végül távozni kényszerült.

Jó tudnunk: az integrált, föderális Európa mindig is az Amerikai Egyesült Államok érdekében állt, még inkább a mögötte álló mélyállaméban. Ezért is alakult meg annak idején egy amerikai–európai vegyesbizottság, amely hatalmas pénzekkel támogatta a föderális átalakulást; olyan gigászi támogatók voltak mögöttük – a CIA-n kívül –, mint a Rockefeller család, a Ford dinasztia és sok már bankárcsalád, ezek alapítványai. Az USA-nak ugyanis az lett volna a legkellemesebb, ha Németországot belehúzzák ebbe az együttműködésbe, s nem egyenként akartak az európai országokkal bíbelődni, hanem egyben, egy egységes képződményt akartak irányítani, amit sokkal könnyebb is, mint egyenként tárgyalni, és előnyös egyezségekre jutni.

Még szerencse, hogy Donald Trump éppen ezt nem akarja, hanem az ellenkezőjét – ő magasan tesz az unióra meg az integrációra, egyenként akar kereskedelmi megállapodásokat az európai országokkal. Ez nekünk jó és előnyös lehet.

A szuperföderális berendezkedést a brüsszeli elit, mögötte a globális elittel egy úgynevezett neofunkcionális módszerrel kívánta elérni, melynek röviden az a lényege, hogy a bizottság egy-egy új területen bizonyos döntéseket hoz, amelyekhez egyébként nincs joga, s ha nem ütközik nagyobb ellenállásba, akkor az abból a döntésből következő logika mentén egy újabb döntés következik.

Amelyre már úgy lehet hivatkozni, mint az előző döntésből következő, elkerülhetetlen újabb változtatás, legyen az gazdasági, külpolitikai, szociális vagy bármilyen témakör. Erről őszintén beszélt egyébként Jean-Claude Juncker még 1999-ben egy Spiegelnek adott interjújában – s ami azóta történt, tökéletesen megfelel e koncepciónak.

Sőt bátran kijelenthetjük: a brüsszeli elit, főleg a bizottság és a parlament globalista-liberális többsége – élén Manfred Weberrel – éppen most, ebben a ciklusban akarja véghezvinni, hogy megfosszák a tagállamokat az alapító szerződésekben meglévő jogaiktól, szuverenitásuktól. Nézzük csak meg felsorolásszerűen:

jogállami jelentések, amelyek alapján ők döntik el, hogy ki kaphat támogatást és ki nem, ráadásul olyan alapon, amilyenhez semmilyen felhatalmazásuk sincs sem Maastricht, sem Lisszabon, sem az alapjogi charta alapján. Természetesen a fő áldozatok mi vagyunk, korábban még Lengyelország tartozott ide, de ők már „megjavultak”, most még talán Szlovákia és kicsit Ausztria lehet még fő felelős és bűnbak.

Tehát nem engedhetjük meg, hogy az unió szuperföderális birodalommá váljon! Ez ellen mindenáron fel kell lépnünk, s ezzel nem lehet évekig várni, mint tettük ezt 2006-tól Gyurcsánnyal és Bajnaival, akik végül 2010-re csaknem teljes csődbe vitték Magyarországot. Ezt akarjuk megvárni 2029-ig?

Lehet persze, hogy Trumpot és Muskot nem érdekli, hogy mi lesz a sorsa és a berendezkedése az uniónak, nekik más dolguk van a világgal, és azt se feledjük, hogy nekik nem az Európai Unió megsegítése a legfontosabb kérdés. Több mindenben joggal számíthatunk majd Trumpra, de az európai berendezkedést, az európai szuverenitásunkat csak mi magunk oldhatjuk meg.

Másodszor: a brüsszeli elit tagjai egyben a globális elit tagjai is vagy azok végrehajtói.

A Világgazdasági Fórum 1992 óta több tanfolyamon oktatta a világkormányzásra, a nyílt társadalmakra, a nemzetállamok megszüntetésére és még számos orwelli világképbe illő dologra a kiválasztott személyeket, akik azután nemsokára kormányok, pártok, nemzetközi szervezetek, fontos intézmények vezetői lettek, akik irányítják a világ sorsának alakulását.

E politikusok és közéleti személyek száma immáron több ezer körül lehet, mondjuk Emmanuel Macrontól kezdve egészen Guy Verhofstadtig és Annalena Baerbockig. Ezek a „politikusok” ellepték az Európai Uniót, a brüsszeli intézményeket. Vajon mit várhatunk tőlük? Semmi más megoldás nincs, mint a trumpi lerohanás: egész egyszerűen el kell őket távolítani a muski módszerrel (DOGE).

Már csak azért is, mert itt a harmadik tényező:

a brüsszeli elit ragaszkodik az orosz–ukrán háború folytatásához, s nem kíván békét kötni, miközben százezrek haltak meg már a frontokon. Miért csinálják? Azért, mert nem az európai emberek érdekeit képviselik, hanem a globális elitét.

Ez a globális elit, ezen belül főként a transznacionális vállalatok, gigacégek, pénzintézetek már hatalmas „szeletet” hasítottak ki Ukrajnából, s itt gondolhatunk ténylegesen a földekre, a mezőgazdaságra is – 42 millió hektárból már 17 millió idegen tulajdonban van (Monsanto, BlackRock, DuPont stb.). De más területeken is jelen van a globális tőke. Azt se feledjük, hogy Kelet-Ukrajna földje 14 milliárd dollárnyi nyersanyagot rejt magában, ennek a fele már orosz kézben van. Vajon a globális elit odaadná-e földeket Oroszországnak? Ha ezt értjük, akkor azt is értjük, miért tart még a háború, s miért lesz nehéz dolga Trumpnak is, mert itt van egy harmadik szereplő is – s itt nem Ukrajnáról, hanem a globális elitről van szó. Ezt az elitet követi Brüsszel, és ezért harcol tovább – ostobán, értelmetlenül, bután és öngyilkos módon. Minek követni őket az öngyilkosságba?

Persze nem vagyok politikus, és nem tudom a módját, hogyan lehet Brüsszelt „bevenni”, és ezt az uniót megszüntetni, s helyette egy Európai Nemzetek Szövetségét megteremteni. Ezt rábíznám Orbán Viktorra és a többiekre. Csak azt tudom, hogy

óriási veszélyben van Magyarország Brüsszel katasztrofális ténykedése és bénasága miatt, s ha ezt hagyjuk, akkor végül még arra sem marad pénzünk, hogy határellenőrzés nélkül jussunk el nyáron a horvát tengerpartra – mert újra szegények leszünk, úgy, ahogy voltunk egykor.

Ezt akarjuk, vagy merünk nagyot álmodni, és bátrak lenni?