Az európai, brüsszeli globalista vezetők megvédték a védhetetlen Zelenszkijt. Ezzel vége a dalnak: új fejezetet kell nyitni az unió történetében. Egy radikálisan újat. Tehát nem huxitról van szó, hanem euxitról! Nem az európai államok szövetségének a végét kívánom, hanem azt, hogy amit eddig láttunk a brüsszeli elittől, abból elég volt. Ennek az uniónak vége kell hogy legyen, gyökeres átalakításra van szükség!
Megérett az idő arra, hogy kimondjuk: ez az unió már nem alkalmas arra, hogy a feladatát betöltse. A brüsszeli elit ugyanis immáron sokadszor bizonyítja, hogy nem az európai emberek érdekeit védi, hanem a globális elitét. A brüsszeli elit elárulta Európát. Nincs helye többé az unió élén.
Ha ott marad a következő négy és fél évben, akkor Európának befellegzett.
A brüsszeli elit sem a békét, sem a jólétet nem garantálja ma már az európaiaknak. Hanem annak az ellenkezőjét: a háborút és a jólét fokozatos elvesztését, gazdasági válságok sorát. Miért is kellene még a helyükön maradni? Éppen nemrég jelentették be, hogy újabb 460 millió eurót kell szánni Ukrajnának a „győzelemért”. Vicces és tragikus: ezek a globális elit szándékát tükrözik.
Az unió, Brüsszel szidalmazása önmagában már semmit sem ér. Ha elfogadjuk, hogy az unió egy abszolút monarchia vagy szimplán diktatúra, autokrácia, akkor rendben van. Akkor maradjon a helyén Ursula von der Leyen, Kaja Kallas, Teresa Ribera és a többi uniós biztos, illetve a megannyi globalista, liberális tagja által irányított Európai Parlament, Roberta Metsolával, Eva Kailival és a többi korrupt figurával.
De ha azt akarjuk, hogy Európa demokrácia maradjon, akkor már most sem fogadhatjuk el a jelenlegi állapotokat. Ha egyes országokban létezik előre hozott választás – miként most éppen Németországban és korábban számos tagállamban –, akkor miért ne lehetne még 2029 előtt változtatni? Akkorra ugyanis már késő lesz.
Soroljuk fel az okokat is, miért kell itt és most radikális változtatásokat tenni az unióban. Először is: a legnagyobb baj, hogy a brüsszeli elit vissza akar térni eredeti céljához, amit még olyan alapító atyák fogalmaztak meg, mint Jean Monnet, Paul-Henri Spaak, a fekete öves kommunista Altiero Spinelli, Max Kohnstamm, Walter Hallstein s persze az alapítók alapítója, gróf Coudenhove-Kalergi, akiről azóta már díjat is neveztek el, s e díjat többek között megkapta Angela Merkel is.
Ez az eredeti cél pedig nem más, mint hogy az unió ne egyenrangú tagállamok szövetsége legyen, hanem egy birodalom, amelyben van egy központi kormányzat – az Európai Bizottság –, s ez dönt a legfontosabb kérdésekben, legyenek azok külpolitikai, gazdasági, környezetvédelmi, egészségügyi, mezőgazdasági, szociális, szexuális, adózási, költségvetési stb. ügyek. Nem beszélve a háborúról.
Ezt a célt a brüsszeli elit nagyon régóta tervezi, de szerencsére a tagállamok egy része mindig meg tudta akadályozni a szuperföderális berendezkedés kialakítását – a hatvanas években például De Gaulle harcolt keményen az akkori bizottsági elnökkel, Walter Hallsteinnel, s részleges győzelmet is aratott, Hallstein végül távozni kényszerült.