Igen ám, de ez a mérkőzés nem kétszereplős, mert itt van a másik legfontosabb sakkfigura a táblán, méghozzá Oroszország. Mióta Putyin az elnök, ő szinte minden évben világossá tette az amerikaiak számára, hogy elfogadhatatlan számára a NATO Oroszországhoz való közeledése, ezt különösen a 2007-es müncheni biztonsági konferencián fejtette ki a legvilágosabban, de a háború előtti hónapokban még többször tett kísérletet arra, hogy rávegye az USA-t arra, hogy egy kölcsönösen előnyös biztonsági garanciákban kell megállapodniuk. Az oroszok Ukrajnát (legalábbis egy részét) lényegében még mindig a saját területüknek tekintik, „kisszláv” népnek.
De emellett Putyinék azt is pontosan látják, hogyan hatolnak be az amerikaiak és a globális elit cégei, pénzintézetei Ukrajna hatalmas földterületeire, hogyan próbálják az energiakincseiket megszerezni. Ukrajna 42 millió hektárnyi termőterületéből már 17 millió hektár idegen tulajdonban van, 15 millió hektárt pedig már bérben üzemeltetnek külföldi cégek. Ezentúl,
Kelet-Ukrajna területein – ahol az orosz lakosság nagy számban él – 14 milliárd dollárnyi nyersanyag rejlik, s ennek felére már az oroszok tették rá a kezüket. S egyáltalán, Oroszország a Donbasz ügyében biztosan nem fog engedni a területi igényeiből, a Krímről nem is beszélve.
De menjünk tovább: itt van Ukrajna Zelenszkijjel, amely szinte már nem más, mint egy háborús felvonulási terep, ahol az amerikaiak, az oroszok, az EU és a mögötte álló háttérhatalom szervezetei akarnak sok mindent elérni és megszerezni. Ukrajna nagyon nehéz helyzetben van, teljesen kiszolgáltatott, ám Zelenszkij még mindig úgy gondolja, hogy ennek a háborúnak nincs vége, az oroszok legyőzhetők, s ők független állam maradhatnak, sőt! Tagjaivá válhatnak a NATO-nak és az Európai Uniónak. Persze, ha olyan vezetője van az Európai Bizottságnak, mint Ursula von der Leyen, aki még azt is megígéri Zelenszkijnek, hogy Ukrajna akár 2030 előtt az unió tagja lehet, akkor ne csodálkozzunk, hogy az ukrán elnök elveszíti a reális ítélőképességét…
Kínáról is szót kell ejteni, hiszen óriási gazdaságról és katonai hatalomról van szó. Most úgy látszik – és ez jellemző a hagyományos kínai mentalitásra –, egyelőre kivárnak, megvárják, hogy merrefelé dőlnek el az erőviszonyok, s majd utána lépnek aktívabb politikai pályára. Mivel ők egy fair világkereskedelemben érdekeltek, amelyben őket mindenki nagyon komolyan veszi – elsősorban az Egyesült Államok –, ezért számukra talán az lenne a legjobb forgatókönyv, ha az USA és Oroszország valamilyen szinten képes lenne megegyezni az ukrajnai konfliktus lezárására, kompromisszumokkal, lehetővé téve a további együttműködést a három nagy között.
De most térjünk rá a legnehezebb és legelképesztőbb szereplőre: és ezek sajnos mi vagyunk, az Európai Unió. Illetve épp hogy nem mi, mert
Magyarország, Orbán Viktor kormánya messze a legreálisabb politikát folytatja ebben a többdimenziós konfliktusban. A legnagyobb balek az egész háború kapcsán a brüsszeli elit. Ebbe beleértem elsősorban az Európai Bizottságot Ursula von der Leyennel az élen, az Európai Parlament mainstream globalista-liberális többségét, és sajnos az Európai Tanácsban is egyelőre többségben vannak a globalista és liberális állam- és kormányfők.
Ennélfogva jelenleg nem a szuverenisták, hanem a globalisták akarata érvényesül az unióban.
És mit csinál a brüsszeli elit? Egyszerű: háborút akar. Lényegében véve teljesen Ukrajna oldalára állva, elhiszi azt, vagy úgy tesz, mintha elhinné, hogy Ukrajna megnyerheti ezt a háborút Oroszországgal szemben. A legutóbbi csúcstalálkozón úgy döntöttek, hogy minden európai tagállam GDP-jének 0,25 százalékát ajánlja fel Ukrajna támogatására. Ezenkívül kölcsönöket akar felvenni annak érdekében, hogy a teljesen irreális célt megvalósítsa – s ezt a kölcsönt az európai adófizetők kárára venné fel. Ráadásul egy minden szempontból teljesen felkészületlen országnak azt ígéri, hogy akár 2030-ig az Európai Unió tagja lehet.
Az igazi kérdés ugyanis az:
miért csinálja ezt az eszement politikát a brüsszeli elit? A válasz a hatodik szereplő, mégpedig a globális elit: a globális cégek, pénzintézetek, a BlackRocktól a Monsantón át a Wall Street gigászaiig. Ezek a cégek – Soros György birodalmát is ideértve – abban érdekeltek, hogy Oroszországot szétzúzzák, bármi áron, mert Oroszország az útjukban van.
Azért, mert meg akarja őrizni nemzeti önállóságát és nem akar világkormányzást, amely például a Világgazdasági Fórum egyik fő célkitűzése. Gazdasági szempontból is ki akarják aknázni Oroszországot, gigászi nyersanyagkincseivel együtt – ennek érdekében közvetetten már sokat is tettek, hiszen például az ukrajnai mezőgazdasági cégeken belül a tíz legnagyobb közül már kilenc (!) külföldi – amerikai, francia, transznacionális – cégek birtokában van. Ezeket nem akarják elveszíteni az oroszok esetleges győzelme által, ezért mindent megtesznek, hogy a háború folytatódjon és Oroszország elbukjon.
Igen, de mi köze van ehhez az uniónak, Brüsszelnek? Nem más, mint hogy
a brüsszeli elit döntő része a globális elit kezében van. Azt teszik, azt csinálják, amit a nagyfiúk mondanak nekik. Ezzel a gigászi hatalommal Donald Trumpnak is meggyűlhet a baja.
Egyetlen tény, hogy világos legyen, kikkel állunk szemben: a Larry Fink által vezetett BlackRock sokáig nem volt túlzottan befolyásos, ám amikor a Rothschild-birodalom példátlan mértékben feltőkésítette a BlackRockot, onnantól kezdve szinte az egész világgazdaság legfőbb urává vált. Mivel Elon Musk pontosan tudja, hogy a Fed is részben-egészben Rothschild-érdekeltség, nem csodálom, hogy azt mondta, a Fedet meg kellene szüntetni.
Most már tehát látjuk, kik a béke igazi ellenségei. Szurkoljunk Trumpnak, nincs más esélyünk!
