Három év távlatából, a körvonalazódó tárgyalások közeledtével ezek fényében érdemes megvizsgálni: ki nyeri katonailag az orosz–ukrán háborút? Oroszország eredményei a homályosabbak. A „különleges katonai hadművelet” eredeti célja Ukrajna „nácitlanítása”, lefegyverzése, keleti területeinek meghódítása, NATO-integrációjának megakadályozása, a katonai szövetség terjeszkedésének megállítása volt. Kezdjük a kudarcokkal!
Ha a „nácitlanítás” a Nyugat-barát hatalom leváltását jelentette, nem jártak sikerrel. Ahogyan a lefegyverzéssel sem, hiszen a nyugati technikával megtámogatott ukrán haderő erősebb, mint korábban volt. A keleti területek közül Luhanszkot szinte teljes egészében, Donyecket, valamint a „népszavazással” is Oroszországhoz csatolt Zaporizzsját és Herszont viszont nagyjából csak kétharmadában ellenőrzik.
Elszámították magukat abban is, hogy a NATO nemcsak jelentős haderőfejlesztésbe kezdett, de Svédországgal és Finnországgal tovább bővült.
Sikerként könyvelhetik viszont el, hogy Ukrajna csatlakozása a NATO-hoz – a hangos, de üres ígéretek ellenére – végleg lekerült az asztalról. Területi hódításaik közül stratégiai fontosságú, hogy megteremtették a szárazföldi összeköttetést a Krím félszigettel (viszont az ukránoknak maradt tengeri kijárata). Ukrajna ellentámadási képességeit visszavetették, demográfiailag működőképessége határára sodorták, gazdaságilag és infrastrukturálisan tönkretették.
Ukrajna első és legnagyobb eredménye: minden orosz kudarc. Az ellenük szóló esélyek dacára az ország megőrizte szuverenitását és területeinek jelentős részét. A világ második legerősebbjeként számontartott orosz hadsereg ellen nemcsak helytállt, de olyan pusztítást végzett, hogy évtizedekkel vetette vissza ellenségét.
Másrészt, nagyszabású célkitűzései – amelyek miatt állítólag 2022-ben meghiúsult a tűzszünet – még arról szóltak, hogy visszafoglalják a Krím félszigetet, visszatérnek az 1991-es határokhoz. Ha volt is realitása ezeknek az álmoknak, mostanra biztosan szertefoszlottak.
Ha a győzelem az ellenfél feltétel nélküli kapitulációja vagy hadseregének megsemmisítése, netán a politikai célok megvalósítása: akkor senki sem nyert. Ukrajnának és nyugati szövetségeseinek ezért ideje lenne újra megfogalmazni, mi számítana győzelemnek?
Ha még több fegyvert, még több pénzt, és ami a fő, még több vért áldoznak fel, az vajon közelebb visz hozzá? Az Európai Unió legnagyobb hibája nem Ukrajna támogatása, hanem hogy nincs győzelmi és kilépési stratégiája.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!