Szemfényvesztők áldozatszerepben

Jogilag több okból sem lehetséges, hogy népszavazást tartsanak a DK által felvetett kérdésben, de Gyurcsány Ferenc nem is ezért nyújtotta be azt.
Van ma Magyarországon egy olyan párt, amely sportot űz az áldozatszerepből. Na jó, több is, igazából a baloldalon ez a főszabály, és nagyítóval kell keresni a kivételeket. Van azonban egy párt, amelyik a műfaj valódi meghonosítója és első számú művelője: a Demokratikus Koalíció, a DK. Gyurcsány Ferenc hobbiszervezete már régóta azt a történetet próbálja elmesélni, hogy ők csak szép békésen terelgetnék hazánkat az Európai Egyesült Államoknak nevezett „paradicsom” felé, de a „gonosz” és „antidemokratikus” Orbán Viktor elnyomja őket. Ezt láttuk akkor is, amikor a bűnüldöző szervek nyomoztak a volt miniszterelnök ellen a sukorói kaszinóügy kapcsán, ez történt a jogerősen elítélt Varju László ügyében is, s most is épp arra készülnek, hogy előrántsák az unalomig ismert kártyát.

További Vélemény híreink

Változhatnak a jogszabályok Varju László ügye után

Erre utal az a múlt héten benyújtott országos népszavazási kezdeményezés, melyet a DK Ukrajna uniós tagságáról szeretne megszervezni.

Aki ugyanis kicsit is tisztában van a népszavazási joggal, az pontosan tudja, hogy ebben a kérdésben a magyar jog nem engedi a referendumot. A népszavazási kérdések hitelesítése a Nemzeti Választási Bizottság feladata. Nem is kívánom megelőlegezni a döntésüket, de azt biztosan állíthatom, hogy a jogi helyzet ismeretében hamar érthetővé válik, hogy a kormány miért nem népszavazást, hanem véleménynyilvánító szavazást kezdeményez erről a fontos ügyről.

Három jogi feltételnek kell megfelelnie minden olyan kérdésnek, amit országos népszavazásra javasol annak szervezője. Elsőként: az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést kell feltenni. Ennek oka, hogy a népszavazás – kivételesen – az Országgyűlés helyett dönt el egy-egy kérdést, s nyilván nem lehet szó ilyen döntésről abban az ügyben, ami nem is tartozik a képviselőkre. Például az, hogy mindennap legyen kellemesen meleg az idő, nagyon szép cél, de nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, s így nem is lehet róla népszavazást tartani, ahogy arról sem, hogy ki melyik minisztériumot vezesse, mert ennek eldöntése a miniszterelnök javaslata alapján a köztársasági elnök jogköre.

A DK kérdése már a legelső ponton elbukik: az, hogy Magyarország miként szavaz az Európai Tanácsban Ukrajna csatlakozásáról, nem az Országgyűlés, hanem a kormány hatáskörébe tartozik.

Az üléseken a miniszterelnök képviseli hazánkat, ő mond igent vagy nemet a nevünkben, és így a tagfelvétel ügyében is ő járulhat hozzá a döntéshez. Való igaz, hogy az Országgyűlés az egész folyamat végén ratifikálja az új tagállam csatlakozási szerződését, de ez egy későbbi lépés. Az eljárás jelenlegi szakaszában a parlamentnek nincs hatásköre ebben a kérdésben.

Ha azonban valakit ezzel mégsem győztem meg, egy pillanat erejéig fogadjuk el, hogy a ratifikáció miatt van ide kapcsolódó országgyűlési hatáskör. Ebben az esetben sem hitelesíthető a népszavazási kérdés, mert – jogilag – idő előttinek számít. Tudniillik: a népszavazás eredménye három évig kötelező, utána ez a kötőerő megszűnik. Ha egy ügyről az Országgyűlés valójában csak jóval később dönthet, mint ahogy ez a három év letelik, akkor a referendum értelmetlen, mert mire aktuális lesz a döntés, már nem köti a törvényhozókat a népszavazás ereje. Fontos látni, hogy ez csak az Országgyűlés vonatkozó hatásköre kapcsán igaz, hiszen maga a csatlakozási folyamat nagyon is napirenden van, és aktuálisan is komoly kockázatokat hordoz a magyarok számára. Ettől még azonban a parlament nem ezen a ponton léphet be az eljárásba, s így a népszavazás sem merülhet fel. Arról nem is beszélve, hogy ha a véleménynyilvánító szavazás alapján az derül ki, hogy az ország többsége ellenzi az ukrán csatlakozást, akkor várhatóan a kormányfő vétót emel, és idáig el sem juthat az egész ügy.

Térjünk át a második feltételre: bizonyos kérdések az Országgyűlés hatáskörébe tartoznak ugyan, de az alaptörvény kifejezetten kizárja őket a népszavazásból: ezeket nevezzük kizárt tárgykörnek. Ilyen például az adók ügye, hiszen ki ne szavazna igennel az adók eltörlésére. De ilyen az is, ha nemzetközi szerződésből származó kötelezettsége van Magyarországnak: az ilyen ügyekben népszavazás nem tartható. Érdemes lesz majd megfigyelni, hogy a Nemzeti Választási Bizottság miként ítéli meg ezt a szempontot, de mindenképp felvethető, hogy a DK kérdése e kizárt tárgykörbe ütközik.
A harmadik feltétel pedig az, hogy a kérdés egyértelmű legyen a jogalkotó és a választópolgárok számára is. Ezen a ponton nem látok problémát a DK kérdésével, de mivel az előző két akadályt nem vette sikerrel, a hitelesítési vizsgálat idáig feltehetően el sem fog jutni.

Aligha vitatható, hogy kiemelten fontos kérdés Ukrajna csatlakozásának ügye. Ez a csatlakozás ugyanis, ha megvalósulna, alapvetően változtatná meg, forgatná fel az Európai Unió pénzügyi és gazdasági egyensúlyát. Szinte beláthatatlan következményekkel járna: gondoljunk csak arra, hogy a végtelen ukrán földek mezőgazdasági termékei miként hatnának a magyar vagy épp a francia gazdák megélhetésére.

Vagy próbáljuk meg felmérni, mi történne az amúgy is köhögő kohéziós politikával. Ha ugyanis ez a hatalmas, ámde koldusszegény ország uniós tag lenne, akkor olyan mértékben csökkenne az európai átlagos gazdasági fejlettség, hogy a többi közép-európai tagállam jóval kevesebb fejlesztési forráshoz jutna. Számtalan probléma vethető fel tehát Ukrajna uniós csatlakozásával, ezért nagyon is fontos, hogy ebben az ügyben a magyarok véleményét kikérjék és figyelembe is vegyék. Ennek viszont a népszavazás nem lehet megfelelő módja, hiszen ahogy már leírtam, jelenleg jogilag lehetetlen népszavazást tartani ebben az ügyben.

A véleménynyilvánító szavazás ellenben, mely jogilag kötetlen forma, kiválóan alkalmas erre a célra, hiszen úgy adhat teret a nemzet véleménynyilvánításának, hogy közben nem próbálja meg megerőszakolni a népszavazás alkotmányos intézményét.

Szemfényvesztés ezért a DK kezdeményezése, s valószínűleg ezt ők is tudják. Minden bizonnyal az áldozatszerep felvételére készülnek: ha a Nemzeti Választási Bizottság megtagadja a kérdésük hitelesítését, akkor máris kezdhetik a látványos szenvedést, melynek fő üzenete az lenne, hogy őket bizony elnyomják.

Persze igazából senki sem nyomja el őket, és nem áldozatai semminek.

Ellenkezőleg: Brüsszelben a barátaik és szövetségeseik vannak hatalmon, és az ő elvtársi közreműködésükkel küzd Gyurcsány Ferenc és pártja azért, hogy hazánk feloldódjon az eurokrata birodalomban, és lehetőleg a gazdasága is szenvedjen, például azzal, hogy igent mondanak az ukrán csatlakozásra.

Minél rosszabb, annál jobb. Hiába mutatják tehát a tények és a számok egyértelműen, hogy egész Európa s benne Magyarország is komoly veszteségeket szenvedne el e csatlakozás következtében, Gyurcsány Ferencet ez nem érdekli. Neki ugyanis nem a magyar érdek számít, hanem a brüsszeli hatalommal ápolt jó viszony. Főleg most, amikor Magyar Péter személyében komoly konkurenciája akadt az uniós intézmények kiszolgálásának kevéssé nemes versenyében. Kettejük versengéséhez nem szeretnék hozzászólni, hiszen végső soron csak azt döntik el, ki vezesse a baloldali szövetséget jövőre a választásokon. S bár ez a küzdelem tartogat némi szórakoztatóipari értéket, az unió bővítése igenis komoly kérdés, mely érdekesebb, mint a baloldal belviszályai.

A szerző jogász, az Alapjogokért Központ vezető elemzője