Erre utal az a múlt héten benyújtott országos népszavazási kezdeményezés, melyet a DK Ukrajna uniós tagságáról szeretne megszervezni. 

Három jogi feltételnek kell megfelelnie minden olyan kérdésnek, amit országos népszavazásra javasol annak szervezője. Elsőként: az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést kell feltenni. Ennek oka, hogy a népszavazás – kivételesen – az Országgyűlés helyett dönt el egy-egy kérdést, s nyilván nem lehet szó ilyen döntésről abban az ügyben, ami nem is tartozik a képviselőkre. Például az, hogy mindennap legyen kellemesen meleg az idő, nagyon szép cél, de nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, s így nem is lehet róla népszavazást tartani, ahogy arról sem, hogy ki melyik minisztériumot vezesse, mert ennek eldöntése a miniszterelnök javaslata alapján a köztársasági elnök jogköre.

Az üléseken a miniszterelnök képviseli hazánkat, ő mond igent vagy nemet a nevünkben, és így a tagfelvétel ügyé­ben is ő járulhat hozzá a döntéshez. Való igaz, hogy az Országgyűlés az egész folyamat végén ratifikálja az új tagállam csatlakozási szerződését, de ez egy későbbi lépés. Az eljárás jelenlegi szakaszában a parlamentnek nincs hatásköre ebben a kérdésben.

Ha azonban valakit ezzel mégsem győztem meg, egy pillanat erejéig fogadjuk el, hogy a ratifikáció miatt van ide kapcsolódó ország­gyűlési hatáskör. Ebben az esetben sem hitelesíthető a népszavazási kérdés, mert – jogilag – idő előttinek számít. Tudniillik: a népszavazás eredménye három évig kötelező, utána ez a kötőerő megszűnik. Ha egy ügyről az Országgyűlés valójában csak jóval később dönthet, mint ahogy ez a három év letelik, akkor a referendum értelmetlen, mert mire aktuális lesz a döntés, már nem köti a törvényhozókat a népszavazás ereje. Fontos látni, hogy ez csak az Országgyűlés vonatkozó hatásköre kapcsán igaz, hiszen maga a csatlakozási folyamat nagyon is napirenden van, és aktuá­lisan is komoly kockázatokat hordoz a magyarok számára. Ettől még azonban a parlament nem ezen a ponton léphet be az eljárásba, s így a népszavazás sem merülhet fel. Arról nem is beszélve, hogy ha a véleménynyilvánító szavazás alapján az derül ki, hogy az ország többsége ellenzi az ukrán csatlakozást, akkor várhatóan a kormányfő vétót emel, és idáig el sem juthat az egész ügy.

Térjünk át a második feltételre: bizonyos kérdések az Országgyűlés hatáskörébe tartoznak ugyan, de az alaptörvény kifejezetten kizárja őket a népszavazásból: ezeket nevezzük kizárt tárgykörnek. Ilyen például az adók ügye, hiszen ki ne szavazna igennel az adók eltörlésére. De ilyen az is, ha nemzetközi szerződésből származó kötelezettsége van Magyarországnak: az ilyen ügyekben népszavazás nem tartható. Érdemes lesz majd megfigyelni, hogy a Nemzeti Választási Bizottság miként ítéli meg ezt a szempontot, de mindenképp felvethető, hogy a DK kérdése e kizárt tárgykörbe ütközik.
A harmadik feltétel pedig az, hogy a kérdés egyértelmű legyen a jogalkotó és a választópolgárok számára is. Ezen a ponton nem látok problémát a DK kérdésével, de mivel az előző két akadályt nem vette sikerrel, a hitelesítési vizsgálat idáig feltehetően el sem fog jutni.

Aligha vitatható, hogy kiemelten fontos kérdés Ukrajna csatlakozásának ügye. Ez a csatlakozás ugyanis, ha megvalósulna, alapvetően változtatná meg, forgatná fel az Európai Unió pénzügyi és gazdasági egyensúlyát. Szinte beláthatatlan következményekkel járna: gondoljunk csak arra, hogy a végtelen ukrán földek mezőgazdasági termékei miként hatnának a magyar vagy épp a francia gazdák megélhetésére. 

A véleménynyilvánító szavazás ellenben, mely jogilag kötetlen forma, kiválóan alkalmas erre a célra, hiszen úgy adhat teret a nemzet véleménynyilvánításának, hogy közben nem próbálja meg megerőszakolni a népszavazás alkotmányos intézményét.

Szemfényvesztés ezért a DK kezdeményezése, s valószínűleg ezt ők is tudják. Minden bizonnyal az áldozatszerep felvételére készülnek: ha a Nemzeti Választási Bizottság megtagadja a kérdésük hitelesítését, akkor máris kezdhetik a látványos szenvedést, melynek fő üzenete az lenne, hogy őket bizony elnyomják. 

Ellenkezőleg: Brüsszelben a barátaik és szövetségeseik vannak hatalmon, és az ő elvtársi közreműködésükkel küzd Gyurcsány Ferenc és pártja azért, hogy hazánk feloldódjon az eurokrata birodalomban, és lehetőleg a gazdasága is szenvedjen, például azzal, hogy igent mondanak az ukrán csatlakozásra.

Minél rosszabb, annál jobb. Hiába mutatják tehát a tények és a számok egyértelműen, hogy egész Európa s benne Magyarország is komoly veszteségeket szenvedne el e csatlakozás következtében, Gyurcsány Ferencet ez nem érdekli. Neki ugyanis nem a magyar érdek számít, hanem a brüsszeli hatalommal ápolt jó viszony. Főleg most, amikor Magyar Péter személyében komoly konkurenciája akadt az uniós intézmények kiszolgálásának kevéssé nemes versenyé­ben. Kettejük versengéséhez nem szeretnék hozzászólni, hiszen végső soron csak azt döntik el, ki vezesse a baloldali szövetséget jövőre a választásokon. S bár ez a küzdelem tartogat némi szórakoztatóipari értéket, az unió bővítése igenis komoly kérdés, mely érdekesebb, mint a baloldal belviszályai.

A szerző jogász, az Alapjogokért Központ vezető elemzője