Valóságos purparlé alakult ki annak kapcsán, hogy idén Karácsony Gergely főpolgármester nem kevesebb mint negyvennégy napot lesz fizetett szabadságon. Ami, tekintve, hogy munkanapokról van szó ― tehát a hétvégék nem számítanak bele a szabadságba ―,
összesen mintegy két hónapos távollétet jelent a főváros mindennapi ügyes-bajos, intézendő ügyeitől.
Sokan szóvá teszik, hogy nem is lehetne otthagynia munkahelyét, a Városházát még napokra sem, miután ― törvényellenesen! ― senkit nem jelölt hosszú hónapok óta főpolgármester-helyettesnek. Így
ha a főpolgármester távolléte alatt bármit kellene tenni, aláírni, intézkedni, valamilyen létfontosságú ügyben helyettesíteni a főváros első emberét, akkor az nagy gond volna, mert nem lenne jogszerűen helyettesítő személy.
Magyarán gazdátlanná, de jure is vezetetlenné válik Budapest.
Karácsony sajtóosztálya azt válaszolta ugyan egy laptársunk megkeresésére: „A főpolgármester úr a szabadság alatt is dolgozik”. Lássuk be azonban: esetleg több száz kilométerről nehéz a tettek mezejére lépni, ha a helyzet, netán vészhelyzet megkívánja. Mindenesetre egy pillanatig örvendjünk annak, hogy ilyen váratlanul sztahanovista fordulatot vett a Budapest-vezér munkához való hozzáállása az eddigi feltűnően petyhüdt viszonyuláshoz képest.
Az örvendezés után mi mégis arra vennénk az irányt, hogy ne törje magát ilyen önkínzó, aszketikus módon mindenki KaróGerije az éves mamutszabadsága alatt, távol állomáshelyétől. Ugyanígy kérnénk az őt élesen bírálókat, kicsit fogják vissza Karácsony-kritikus hevületüket. Sőt, javasolnánk tisztelettel, hogy a méltóságos főpolgármester elvtárs élvezhesse ki még inkább a munkától történő megszabadulását. Miért ne lehetne nem két, hanem több hónapig szabadságon ez a méltatlanul agyonstrapált ember? Sőt, igazság szerint az volna a legpraktikusabb, ha az év végéig megszabadulhatna a városvezetői tennivalók nyűgétől.
Gondoljunk bele, milyen biztató perspektívák nyílhatnának meg az ország fővárosa számára. Például megszűnnének a dugók a rakpartok lezárásának a visszavonásával, ha pedig a kedvenc forgalomgátló blokkoló karóit is magával vinné a hosszú szabadságra, a közlekedés az egész fővárosban ismét normalizálódhatna.
A borzalmas állapotú, lekoszlott aluljárók szintén megtisztulhatnának főpolgármester úr féltő gondoskodásának hiányában, a hajléktalanok meg a számukra rendszeresített biztonságos szállókban lelhetnének éjszakai nyugodalomra.
