A XXI. században a fejlett világ nagyvárosaiban mindenhol növelik a forgalomtól elzárt területek nagyságát, próbálják csökkenteni az autóforgalmat és ösztönzőkkel növelik a gyalogos, kerékpáros, rolleres közlekedést. Ez a világtrend. A kerékpár jobban hozzátartozik Bécs, Párizs, London és Budapest jövőjéhez, mint a jelenéhez!
A fővárosi önkormányzat még Tarlós István főpolgármestersége idején, 2012-ben fogalmazta meg azt a célkitűzést, hogy 2030-ra a kerékpáros közlekedés részarányát tíz százalékra kívánja emelni, miközben az autós közlekedés részarányát csökkenteni szeretné.
Ugorjunk vissza egy kicsit a múltba! Amikor a XIX. század végén, XX. század elején a budapesti belváros elnyerte mai formáját, nem voltak még autók. Az utcák szélességét úgy alakították ki, hogy legyen hely sétálni, andalogni, kiülni, beszélgetni, helyenként kártyázni vagy sakkozni, röviden megfogalmazva: élni. A technika fejlődésével egyre több és több autó jelent meg, és ezek egyre több és több területet foglaltak el. Aztán már nem egy helyen csak a föld alatt lehetett átmenni az út egyik oldaláról a másik oldalra. A belvárosi mellékutcákban sok helyen egy babakocsival nem lehet elférni a házfal és a parkoló autók között.
A folyamatnak még nem értünk a végére. Magyarországon 2010-ben 2,984 millió személyautó volt forgalomban, 2023-ban 4,263 millió. A polgári kormány alatt úgy „szegényedtek” az emberek, hogy több mint 40 százalékkal, 1,3 millióval több autójuk lett. Budapesten és a szűk agglomerációjában is több mint kétszázezerrel nőtt a forgalomban lévő személygépkocsik száma. Ha csak a fővárosban megjelenő pluszautókat sorba állítanánk, az több mint ezer kilométer hosszú lenne. Ez a Budapest‒Hegyeshalom távolság hatszorosa, azaz mindkét sávot és a leállósávot oda-vissza meg lehet tölteni a 2010 óta többletként megjelenő autókból. Ez körülbelül kétszázhektárnyi területet foglal el. Ezeknek az autóknak ennyi pluszhely kell Budapesten. El is foglalják: az utcákon, a zöldfelületeken, a kertekben, az iskolaudvarokon a gyerekek elől, mindenhol.
Sajnos egy idő után már nincs több hely, és belefulladunk az autóinkba. Egyre nagyobbak lesznek a dugók, egyre több zöldfelületet, közösségi teret kell beáldoznunk, és a városlakók egyre kevésbé tudnak normális életet élni. Ha zöldre vágynak, több kilométert kell utazniuk egy kis sétáért.
Amikor a városokban forgalommentes vagy forgalomcsillapított övezeteket alakítanak ki, és visszaadják az utcákat az eredetileg tervezett funkciójának, az valójában egy konzervatív várospolitika. Budapesten is történtek kisebb lépések. Azt hiszem, senki nem sírja vissza a Kecskeméti utca vagy a Kossuth tér autóforgalmát.
Lehet, hogy ezeken a mondatokon néhányan meglepődnek, ezért érdemes szétnézni a világban. Vajon ki írhatta az alábbi gondolatokat? „A kerékpározás öröme abban rejlik, hogy nem csak személyes hasznunkra válik. Nem csak arról van szó, hogy boldogabbá tesz. Sőt nem is »csak« egészségesebbek leszünk tőle. Több millió embertársunk javát is szolgálja – függetlenül attól, hogy kerékpárra akarnak-e egyáltalán pattanni. Kevesebb szennyezést és kevesebb zajt jelent mindannyiunknak. Nagyobb forgalmat vonz az utcafronton működő üzletekbe. Kevesebb autót jelent a közlekedési lámpánál előttünk álló kocsisorban. Ezzel több ezer mérföld hosszan futó védett kerékpársávok költségeit tudjuk majd fedezni, hogy mindenki biztonságosan tudjon kerékpározni. Kis forgalmú térségeket fogunk kialakítani, és hogy könnyebb legyen a gyalogosoknak és kerékpárosoknak, buszos és kerékpáros folyosókat létesítünk néhány főútvonalon. Pénzügyi támogatást nyújtunk az elektromos kerékpárok elterjedéséhez, kuponokat fogunk biztosítani a kerékpárok karbantartásának támogatásához, és ingyenes kerékpáros képzéseket fogunk tartani azoknak, akik erre igényt tartanak. A parkolás terén is módosításokat fogunk bevezetni, hogy elejét vegyük a gyerekek iskolába kocsikáztatásának.”
Ezt Boris Johnson konzervatív brit miniszterelnök írta az ottani gyalogos- és kerékpáros-stratégia előszavában. Majd később így zárta sorait: „Amikor még London polgármestere voltam, az egyik dolog, amire a legbüszkébb voltam, a világ élvonalába tartozó kerékpársávok megépítése volt. Gyakran ütköztünk ellenállásba. De amikor a közvélemény-kutatások eredményei megjelentek, ellenfeleink csodálkozva vették észre, hogy a csekély számú kisebbséghez tartoznak. Az emberek akarják azt a radikális változást, ami ebben a stratégiában szerepel. Én is büszke vagyok erre a tervre, amivel kerékpáros nemzetként szárnyalhatunk tovább – így javítva embertársaink egészségét, a környezetet és a társadalom egészét. Ez minőségi váltást fog jelenteni abban, hogy szerte hazánkban kisebb és nagyobb városaink hogyan néznek ki, milyen érzetet keltenek és miként működnek. Bízom abban, hogy hamarosan mindenkit kerékpáron üdvözölhetek!”
Egészség, kisebb környezetterhelés, kevesebb zaj, csökkenő autóforgalom, boldogabb emberek. Boris Johnson mindent leírt ebben a néhány sorban.
Vannak országok – például Dánia, Hollandia –, ahol mindezt már ötven-hatvan évvel ezelőtt felismerték. Jan Gehl világhírű dán építész és várostervező 1971-ben jelentette meg Élet házak között tanulmányát, amely az autókra optimalizált tervezés helyett az élhető városok tervezése mellett foglalt állást.
Mikor élhető egy város? Ha az emberek otthon érzik magukat benne, biztonságos, tiszta a levegője, sétálhatnak benne és megvannak a megfelelő közösségi terei.
Gehl tervei alapján Koppenhága autóközpontú városból gyalogos-, kerékpáros-centrikus várossá vált, s ennek köszönhető, hogy évek óta Koppenhágát választják Európa legélhetőbb városának. Sőt, a felmérések szerint itt a legboldogabbak az emberek.
Jan Gehl 2004-ben-ben a londoni közterekről készített tanulmányt, 2007-ben New York bízta meg azzal, hogy az utcáit gyalogos- és kerékpárosbaráttá tegye. Az elmúlt évtizedekben egyre több nagyváros indult ebbe az irányba. A dániai Aarhusban és a hollandiai Utrechtben a várost átszelő legforgalmasabb többsávos utat megszüntették, helyére széles csatornát építettek, a vízfolyás mellett végig kiülők, kávézók, éttermek találhatók. New York ikonikus helyéről, a Time Square-ről kitiltották az autókat, Párizsban a Szajna-partot átadták a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak. Prágában az autósforgalomtól elzárt területek nagysága többszöröse a budapestinek.
Milánótól Berlinig, Barcelonától Bécsen keresztül Ljubljanáig mindenhol a belvárosi autósforgalom visszaszorításán dolgoznak, és arra törekszenek, hogy a kisebb, öt kilométer alatti utakat gyalog, kerékpárral vagy rollerrel tegyék meg az emberek. Ahol forgalomcsillapított városrészeket alakítottak ki, mindenhol azt tapasztalják, hogy jelentősen nőtt a lakások értéke és az üzletek forgalma is.
Ezeken a helyeken azonban nem egy éjszaka alatt, sárga festékkel intézik el a fejlesztéseket, hanem tíz évre előre megtervezik, hogy melyik évben mi fog történni. Végiggondolják, hogy ha megszüntetnek egy nagy forgalmú autóutat, merre fognak menni helyette. Ezekben a városokban nemcsak a kerékpárral, hanem autóval is jobb közlekedni, kisebbek a dugók és könnyebb parkolni. Ugyanakkor Dániában, Hollandiában, Svédországban a nagyobb városokban kicsit ciki három-öt kilométeres útra autóval menni. Összeszervezik a közösségi és a kerékpáros közlekedést. Utrechtben a pályaudvar mellett egy 12 ezer férőhelyes kerékpáros-mélygarázs van, emellett a közvetlen közelben még egyszer ennyi kerékpártároló található. Így a pályaudvar mellett 25 ezer kerékpárt lehet elhelyezni. Huszonötezret!
Eközben a világ leginkább autócentrikus országának, az Egyesült Államoknak is több nagyvárosa elindult ebbe az irányba. Ezért fordíttattuk le magyarra napjaink legnagyobb hatású amerikai várostervező építészének, Jeff Speck 101 szabály az élhető városért könyvét. Jeff Speck igazi várostervező rocksztár, a várostervezésről szóló előadásait a neten kétmillióan nézték meg. Tervei alapján számos amerikai nagyvárost építettek át, tettek élhetővé. Természetesen nem lehet mindent alkalmazni nálunk a könyvéből, de a szemléletét megérteni, elgondolkodni rajta, ötleteket adaptálni mindenképpen érdemes.
A mi útjaink sem lesznek szélesebbek, a mi tereink sem lesznek nagyobbak. Ha normálisan akarunk élni, akkor számos dolgot újra kell gondolni. A világ fejlett nagyvárosainak jövője az élhetőség, a biztonság, a sétálhatóság, az otthonosság, a jó levegő.
Tizennégy magyar város vezetőinek (Debrecen, Nyíregyháza, Székesfehérvár stb.) április 7–9. között, az aktív Magyarország államtitkárság ismét tanulmányutat szervez Hollandiába, ahol délelőtt előadások lesznek, délután kerékpárral teszteljük, hogyan is működik mindez a valóságban. Polgármesterek, képviselők saját bőrükön tapasztalhatják meg, hogy milyennek is gondolják ott az élhető városokat.
A szerző az aktív Magyarországért felelős államtitkár
