Lehet, hogy ezeken a mondatokon néhányan meglepődnek, ezért érdemes szétnézni a világban. Vajon ki írhatta az alábbi gondolatokat? „A kerékpározás öröme abban rejlik, hogy nem csak személyes hasznunkra válik. Nem csak arról van szó, hogy boldogabbá tesz. Sőt nem is »csak« egészségesebbek leszünk tőle. Több millió embertársunk javát is szolgálja – függetlenül attól, hogy kerékpárra akarnak-e egyáltalán pattanni. Kevesebb szennyezést és kevesebb zajt jelent mindannyiunknak. Nagyobb forgalmat vonz az utcafronton működő üzletekbe. Kevesebb autót jelent a közlekedési lámpánál előttünk álló kocsisorban. Ezzel több ezer mérföld hosszan futó védett kerékpársávok költségeit tudjuk majd fedezni, hogy mindenki biztonságosan tudjon kerékpározni. Kis forgalmú térségeket fogunk kialakítani, és hogy könnyebb legyen a gyalogosoknak és kerékpárosoknak, buszos és kerékpáros folyosókat létesítünk néhány főútvonalon. Pénzügyi támogatást nyújtunk az elektromos kerékpárok elterjedéséhez, kuponokat fogunk biztosítani a kerékpárok karbantartásának támogatásához, és ingyenes kerékpáros képzéseket fogunk tartani azoknak, akik erre igényt tartanak. A parkolás terén is módosításokat fogunk bevezetni, hogy elejét vegyük a gyerekek iskolába kocsikáztatásának.”

Ezt Boris Johnson konzervatív brit miniszterelnök írta az ottani gyalogos- és kerékpáros-stratégia előszavában. Majd később így zárta sorait: „Amikor még London polgármestere voltam, az egyik dolog, amire a legbüszkébb voltam, a világ élvonalába tartozó kerékpársávok megépítése volt. Gyakran ütköztünk ellenállásba. De amikor a közvélemény-kutatások eredményei megjelentek, ellenfeleink csodálkozva vették észre, hogy a csekély számú kisebbséghez tartoznak. Az emberek akarják azt a radikális változást, ami ebben a stratégiá­ban szerepel. Én is büszke vagyok erre a tervre, amivel kerékpáros nemzetként szárnyalhatunk tovább – így javítva embertársaink egészségét, a környezetet és a társadalom egészét. Ez minőségi váltást fog jelenteni abban, hogy szerte hazánkban kisebb és nagyobb városaink hogyan néznek ki, milyen érzetet keltenek és miként működnek. Bízom abban, hogy hamarosan mindenkit kerékpáron üdvözölhetek!”

Vannak országok – például Dánia, Hollandia –, ahol mindezt már ötven-hatvan évvel ezelőtt felismerték. Jan Gehl világhírű dán építész és várostervező 1971-ben jelentette meg Élet házak között tanulmányát, amely az autók­ra optimalizált tervezés helyett az élhető városok tervezése mellett foglalt állást. 

Gehl tervei alapján Koppenhága autóközpontú városból gyalogos-, kerékpáros-centrikus várossá vált, s ennek köszönhető, hogy évek óta Koppenhágát választják Európa legélhetőbb városának. Sőt, a felmérések szerint itt a legboldogabbak az emberek.

Jan Gehl 2004-ben-ben a londoni közterekről készített tanulmányt, 2007-ben New York bízta meg azzal, hogy az utcáit gyalogos- és kerékpárosbaráttá tegye. Az elmúlt évtizedekben egyre több nagyváros indult ebbe az irányba. A dániai Aarhusban és a hollandiai Utrechtben a várost átszelő legforgalmasabb többsávos utat megszüntették, helyére széles csatornát építettek, a vízfolyás mellett végig kiülők, kávézók, éttermek találhatók. New York ikonikus helyéről, a Time Square-ről kitiltották az autókat, Párizsban a Szajna-partot átadták a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak. Prágában az autósforgalomtól elzárt területek nagysága többszöröse a budapestinek. 

Ezeken a helyeken azonban nem egy éjszaka alatt, sárga festékkel intézik el a fejlesztéseket, hanem tíz évre előre megtervezik, hogy melyik évben mi fog történni. Végiggondolják, hogy ha megszüntetnek egy nagy forgalmú autó­utat, merre fognak menni helyette. Ezekben a városokban nemcsak a kerékpárral, hanem autóval is jobb közlekedni, kisebbek a dugók és könnyebb parkolni. Ugyanakkor Dániában, Hollandiában, Svédországban a nagyobb városokban kicsit ciki három-öt kilométeres útra autóval menni. Összeszervezik a közösségi és a kerékpáros közlekedést. Utrechtben a pályaudvar mellett egy 12 ezer férőhelyes kerékpáros-mélygarázs van, emellett a közvetlen közelben még egyszer ennyi kerékpártároló található. Így a pályaudvar mellett 25 ezer kerékpárt lehet elhelyezni. Huszonötezret!

Eközben a világ leginkább autócentrikus országának, az Egyesült Államoknak is több nagyvárosa elindult ebbe az irányba. Ezért fordíttattuk le magyarra napjaink legnagyobb hatású amerikai várostervező építészének, Jeff Speck 101 szabály az élhető városért könyvét. Jeff Speck igazi várostervező rocksztár, a várostervezésről szóló előadásait a neten kétmillióan nézték meg. Tervei alapján számos amerikai nagyvárost építettek át, tettek élhetővé. Természetesen nem lehet mindent alkalmazni nálunk a könyvéből, de a szemléletét megérteni, elgondolkodni rajta, ötleteket adaptálni mindenképpen érdemes.

Tizennégy magyar város vezetőinek (Debrecen, Nyíregyháza, Székesfehérvár stb.) április 7–9. között, az aktív Magyarország államtitkárság ismét tanulmányutat szervez Hollandiába, ahol délelőtt előadások lesznek, délután kerékpárral teszteljük, hogyan is működik mindez a valóságban. Polgármesterek, képviselők saját bőrükön tapasztalhatják meg, hogy milyennek is gondolják ott az élhető városokat.

A szerző az aktív Magyarországért felelős államtitkár