Egy további, szintén kevéssé szimpatikus taktika, amikor fárasztó ideológai tartalmukat nem Pressman módjára az ember arcába tolják, noha ugyanúgy hangzatos, ámde mára elmosódott értelmű, kiforgatott és lejáratott jelszavakba – demokrácia, jogállamiság, emberi jogok, korrupció elleni küzdelem – csomagolják. Mégpedig úgy, hogy a saját adófizetőik elől is elrejthessék: a lieblingjeiknek szóló dugipénzekről van szó. Pontosan úgy, ahogy annak idején nagymama lopva a zsebünkbe csúsztatta ugyanazt az Adyt – fiatalabbak kedvéért: a kor lila ötszázasát –, amit látogatásunk elején apától kapott. Nem életszerű persze, hogy amerikai adófizetők tömegei tüntessenek Washingtonban, amiért 300 millió forintjuk került a Telex „akadémiájára”.
Most meg főleg nem, amikor Donald Trump és emberei tollvonással húznak le dollárban számolva is milliárdokat a feleslegesnek vagy kártékonynak tartott kiadások listájáról. Ezzel együtt itt, a fogadó végen szép summák gyűltek össze.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal nemrég feltárta: legalább 23 milliárd forintnak megfelelő amerikai kormányzati és EU-pénz érkezett politikai nyomásgyakorló szervezetek magyarországi tevékenységének finanszírozására 2022 és 2025 között. Messze jutottunk onnan kezdve, hogy Soros György 1984-ben betette a lábát a Gellért Szállóba, létrehozta itteni alapítványát, majd küldetett 115 fénymásolót Magyarországra.
Írtuk már: az ilyen, befolyásolási célú burkolt finanszírozást valamikor a CIA és más titkosszolgálatok végezték. Régen a Londonban járó magyar ellenzékieknek állítólag a Szent Pál-székesegyház melletti könyvesboltba kellett betérniük, hogy fontban felvehessék az ellátmányukat. Ma a támogatásokat nem közvetlenül egyének kapják: álcahálóra van szükségük, valamely szervezet alá kell bújniuk, a kormányzati finanszírozás pedig csak a dolog egyik része. (A Telex például a washingtoni külügy egy irodájától – úgysem találnák ki: demokráciairoda a neve – kapta a pénzét, teljesen nyíltan, még sajtóközlemény is volt róla. Semmilyen templom mellé nem kell már stikában bemenni: ma a „független” média támogatásának hívják az ilyesmit.)
Jellemzőbb azonban, hogy a pénzeket valamely, az állammal (az eddigi példák alapján az Egyesült Államokkal) összefüggő vagy vele együttműködő nagy szervezet folyósítja, mint például a Soros-birodalom Nyílt Társadalom Alapítványai vagy a German Marshall Fund.
Magyarországot, amely több, szerencsére csak képletes fronton is harcol a nyugati liberális fősodor intézményrendszerével, az ilyen finanszírozás duplán hátrányosan érinti. Pénzt kap például a nyugati fősodortól a magyar emberjogi gyakorlatot folyamatosan bíráló Magyar Helsinki Bizottság – az itteni forintjaiból nem élne meg –, majd ugyanez a fősodor e szervezet jelentését érvként használja fel hazánk elítéltetésekor. Ügyes! – ahogy a régi vicc mondta. Újságírók esetében weyerbélázásnak hívják az ilyesmit. Ismét csak a fiatalabbak kedvéért: írsz egy cikket egy német lapba Magyarországról, majd a magyar lapodban ezt mint német cikket szemlézed, ráadásul a tiszteletdíjat is kétszer veheted fel. A hülyének is megéri.
Fideszes politikusok, László András és Dömötör Csaba most a guruló dollárok és eurók nyomába eredtek. Előbbi az USA nemzetközi fejlesztési ügynöksége, a USAID itteni kifizetéseit vizsgálja, utóbbi pedig európai parlamenti képviselőként arra az állítólag legalább tízezer szerződésre kíváncsi, amelyet Brüsszel civilnek elkönyvelt nyomásgyakorló csoportokkal kötött. El fog tartani egy darabig, míg az Európai Bizottság beadja a derekát és érdemi információval szolgál. Kérdés persze, ki és mi a civil. Kisebb érdekesség például
a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (MIAKÖ), amely a Környezettudatosan az akkumulátorgyárak árnyékában elnevezésű programjára mintegy húszezer eurót (mai árfolyamon 8,1 millió forint) kapott Brüsszelből. A szervezet sajtóbeszámolók szerint a „Tisza-szigetekkel” közösen szervezett tüntetést, korábban pedig az Amnesty Internationallel együtt tiltakozott a debreceni polgármester házánál.
Persze nem rágják szájba, hogy a helyi Fidesz és a kormány ellen kell tüntetni. Ennél azért bújtatottabban csinálják. A magyarországi pályázati felhívás Közös értékeink program néven futott 574 ezer euró (233 millió forint) összértékben, és „célja, hogy Magyarországon is érvényesüljenek közös európai értékeink, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme”. Szép szavak. Mindez pedig – csak el ne merüljünk a brüsszeli bürokrácia útvesztőiben – az EU Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek (CERV) programjának támogatásával valósul meg. Még szebb szavak.
Most már telefonos segítséget kérnénk! Meg is kapjuk, a Mathias Corvinus Collegium brüsszeli irodája nemrég jelentette meg Thomas Fazi kutató Az EU propagandagépezete című tanulmányát. Ez azt térképezi fel, hogyan használja fel Brüsszel a nem kormányzati szervezeteket (NGO-kat) az európai fősodor ideológiájának és politikai programjának támogatására.
Különösen érdekes a helyzet hazánkban és Lengyelországban, ahol Brüsszel az elmúlt években csak a CERV programon keresztül 41, illetve 38 millió eurót csatornázott be a baloldali, liberális és zöld trójai falovainak. A nagy elosztó nálunk az Ökotárs Alapítvány, amely az írás szerint egyedül 2022-ben 3,3 millió eurót (mai áron 1,34 milliárd forintot!) kasszírozhatott.
A lengyeleknél a 2023-as kormányváltásig volt érdekes a dolog. Mindez remélhetőleg csak a túl gyanakvók szemében veti fel a nyíltan nagyhatalmi érdekeket szolgáló úgynevezett „színes forradalmak” forgatókönyvét. (Az olykor vicces nevű szervezeteket meg ne becsüljük alá; az 50-es években a guatemalai CIA-puccs egy gyümölcsexportőr céggel kezdődött.)
Mindezeket persze csak akkor lehet érdemben felvetni Brüsszelben, ha nem kizárólag bennünket vagy a Fideszt is magába foglaló Patrióták Európáért frakcióját érintik. Ez kezdetnek ugyan nem rossz, de abból kell kiindulni, hogy most,
a politikailag és gazdaságilag is recsegő-ropogó Európában a szélesebb közvéleményt is foglalkoztatná, miként juthatott vajon 6,3 millió euróhoz – azaz forintban kifejezve milliárdokhoz – a nyíltan az Európai Egyesült Államokért lobbizó European Movement International, amelynek elnöke az Orbán-gyűlölő belga liberális Guy Verhofstadt?
(Értjük ám, ha Belgium nemzeti egységét a királyi családon, a sörön és a csokoládén túlmenően kétszáz év alatt sem sikerült megteremteni, ezért egy ottani politikus nagyobb egységbe szeretne rendeződni, de ez nem a mi gondunk.)
Mindenesetre bő negyedszázada azért mondott le csapatostul Jacques Santer teljes Európai Bizottsága, mert a mai unióban már megmosolyogtatónak számító korrupciós vádak érték. (Például a francia biztos, Édith Cresson tanácsadói szerződéshez juttatta a fogorvosát.) Csak a jéghegy csúcsa, hogy Ursula von der Leyen bizottsága április 1-jén – remélhetőleg nem tréfából – most elismerte: az EU LIFE (élet, újabb szép szó) programjából az NGO-k „nem helyénvaló lobbitevékenységére” is futotta. A klímakritikusokat, konzervatívokat támadták. Megnéznénk szívesen azt is, mi sülne ki abból, ha az európai oknyomozó sajtó – élén természetesen az Átlátszóval és a Direkt36-tal – megszellőztetne tízezer titokzatos brüsszeli szerződést.
