Egy további, szintén kevéssé szimpatikus taktika, amikor fárasztó ideológai tartalmukat nem Pressman módjára az ember arcába tolják, noha ugyanúgy hangzatos, ámde mára elmosódott értelmű, kiforgatott és lejáratott jelszavakba – demokrácia, jogállamiság, emberi jogok, korrupció elleni küzdelem – csomagolják. Mégpedig úgy, hogy a saját adófizetőik elől is elrejthessék: a lieblingjeiknek szóló dugipénzekről van szó. Pontosan úgy, ahogy annak idején nagymama lopva a zsebünkbe csúsztatta ugyanazt az Adyt – fiatalabbak kedvéért: a kor lila ötszázasát –, amit látogatásunk elején apától kapott. Nem életszerű persze, hogy amerikai adófizetők tömegei tüntessenek Washingtonban, amiért 300 millió forintjuk került a Telex „akadémiájára”. 

Most meg főleg nem, amikor Donald Trump és emberei tollvonással húznak le dollárban számolva is milliárdokat a feleslegesnek vagy kártékonynak tartott kiadások listájáról. Ezzel együtt itt, a fogadó végen szép summák gyűltek össze. 

Írtuk már: az ilyen, befolyásolási célú burkolt finanszírozást valamikor a CIA és más titkosszolgálatok végezték. Régen a Londonban járó magyar ellenzékieknek állítólag a Szent Pál-székesegyház melletti könyvesboltba kellett betérniük, hogy fontban felvehessék az ellátmányukat. Ma a támogatásokat nem közvetlenül egyének kapják: álcahálóra van szükségük, valamely szervezet alá kell bújniuk, a kormányzati finanszírozás pedig csak a dolog egyik része. (A Telex például a washingtoni külügy egy irodájától – úgysem találnák ki: demokráciairoda a neve – kapta a pénzét, teljesen nyíltan, még sajtóközlemény is volt róla. Semmilyen templom mellé nem kell már stikában bemenni: ma a „független” média támogatásának hívják az ilyesmit.) 

Magyarországot, amely több, szerencsére csak képletes fronton is harcol a nyugati liberális fősodor intézményrendszerével, az ilyen finanszírozás duplán hátrányosan érinti. Pénzt kap például a nyugati fősodortól a magyar emberjogi gyakorlatot folyamatosan bíráló Magyar Helsinki Bizottság – az itteni forintjaiból nem élne meg –, majd ugyanez a fősodor e szervezet jelentését érvként használja fel hazánk elítéltetésekor. Ügyes! – ahogy a régi vicc mondta. Újságírók esetében weyerbélázásnak hívják az ilyesmit. Ismét csak a fiatalabbak kedvéért: írsz egy cikket egy német lapba Magyarországról, majd a magyar lapodban ezt mint német cikket szemlézed, ráadásul a tiszteletdíjat is kétszer veheted fel. A hülyének is megéri.

Fideszes politikusok, László András és Dömötör Csaba most a guruló dollárok és eurók nyomába eredtek. Előbbi az USA nemzetközi fejlesztési ügynöksége, a USAID itteni kifizetéseit vizsgálja, utóbbi pedig euró­pai parlamenti képviselőként arra az állítólag legalább tízezer szerződésre kíváncsi, amelyet Brüsszel civilnek elkönyvelt nyomásgyakorló csoportokkal kötött. El fog tartani egy darabig, míg az Európai Bizottság beadja a derekát és érdemi információval szolgál. Kérdés persze, ki és mi a civil. Kisebb érdekesség például 

Persze nem rágják szájba, hogy a helyi Fidesz és a kormány ellen kell tüntetni. Ennél azért bújtatottabban csinálják. A magyarországi pályázati felhívás Közös értékeink program néven futott 574 ezer euró (233 millió forint) összértékben, és „célja, hogy Magyarországon is érvényesüljenek közös európai értékeink, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme”. Szép szavak. Mindez pedig – csak el ne merüljünk a brüsszeli bürokrácia útvesztőiben – az EU Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek (CERV) programjának támogatásával valósul meg. Még szebb szavak.

Most már telefonos segítséget kérnénk! Meg is kapjuk, a Mathias Corvinus Colle­gium brüsszeli irodája nemrég jelentette meg Thomas Fazi kutató Az EU propagandagépezete című tanulmányát. Ez azt térképezi fel, hogyan használja fel Brüsszel a nem kormányzati szervezeteket (NGO-kat) az európai fősodor ideológiájának és politikai programjának támogatására. 

A lengyeleknél a 2023-as kormányváltásig volt érdekes a dolog. Mindez remélhetőleg csak a túl gyanakvók szemében veti fel a nyíltan nagyhatalmi érdekeket szolgáló úgynevezett „színes forradalmak” forgatókönyvét. (Az olykor vicces nevű szervezeteket meg ne becsüljük alá; az 50-es években a guatemalai CIA-­puccs egy gyümölcsexportőr céggel kezdődött.)

Mindezeket persze csak akkor lehet érdemben felvetni Brüsszelben, ha nem kizárólag bennünket vagy a Fideszt is magába foglaló Patrióták Európáért frakcióját érintik. Ez kezdetnek ugyan nem rossz, de abból kell kiindulni, hogy most, 

(Értjük ám, ha Belgium nemzeti egységét a királyi családon, a sörön és a csokoládén túlmenően kétszáz év alatt sem sikerült megteremteni, ezért egy ottani politikus nagyobb egységbe szeretne rendeződni, de ez nem a mi gondunk.)

Mindenesetre bő negyedszázada azért mondott le csapatostul Jacques Santer teljes Európai Bizottsága, mert a mai unióban már megmosolyogtatónak számító korrupciós vádak érték. (Például a francia biztos, Édith Cresson tanácsadói szerződéshez juttatta a fogorvosát.) Csak a jéghegy csúcsa, hogy Ursula von der Leyen bizottsága április 1-jén – remélhetőleg nem tréfából – most elismerte: az EU LIFE (élet, újabb szép szó) programjából az NGO-k „nem helyénvaló lobbitevékenységére” is futotta. A klímakritikusokat, konzervatívokat támadták. Megnéznénk szívesen azt is, mi sülne ki abból, ha az európai oknyomozó sajtó – élén természetesen az Átlátszóval és a Direkt36-tal – megszellőztetne tízezer titokzatos brüsszeli szerződést.