Nemrég még lelkes beszámolókat olvashattunk az oktatási rendszerek reformjáról, Finnország amolyan jövőállam volt, ahol minden digitális, a fiatalokat az életre tanítják, tőzsdézést és klímaválsággal kapcsolatos alternatív gazdálkodást tanulnak, számítógépes készségeik kiválóak, és persze már nem tanulnak meg kézzel írni. Aztán a lendület alábbhanyatlott, mert kiderült, nem teljes szamárság megtanítani az Odüsszeiát a gyerekeknek, jó néha fejben szorozni és osztani, alkalmazni a Pitagorasz-tételt a mindennapok során. A mai fiatalok elvben remekül tudnak együtt dolgozni a Chat GPT robotjával, sokkal jobban, mint a szüleik, de ha nincs áram, robot sincs. Akkor pedig marad a saját kútfő, amely egyes esetekben bizony nincs tele tudománnyal.
Természetesen az áramszolgáltatás nem áll le és nem is fog leállni, de az üzemzavarokat nem lehet kizárni. Az, hogy két országot másfél napig áram nélkül hagyott a hálózat, nemrég még lehetetlennek tűnt. Ma már tudjuk, hogy ez bizony lehetséges.
De túlzott az a hit, amellyel a jövőt szemléljük. Ugyanis sehol sincs az leírva, kőbe vésve, megígérve, hogy a jövő csakis jót hozhat, hogy mindig lesz korlátlan zene a Spotify-on, és nem lesz szükség arra, hogy a kutak vizét fertőtlenítsük.
A spanyolok és portugálok az egyetlen emberi dolgot tették, amit tehettek, összekaparták a maradék készpénzüket, és elmentek a kocsmákba-kisvendéglőkbe, ahol barátaikkal borozgattak és lakomáztak. Vagyis a legjobb megoldást választották, emberekkel találkoztak, elfordulva a virtuális valóságtól.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!