Nagyjából másfél napig tartott az általános áramszünet Spanyolországban és Portugáliában. Ebből a meghökkentő esetből lehet és érdemes is tanulni, kérdés, meg fogja-e valaki fogalmazni, mit veszíthetünk, ha továbbra is a most használt ösvényt járjuk. Pedig ez az áramkimaradás nagyon figyelmeztető jel.
Valójában ma se tudjuk, mi történt, de két országot egy csapásra visszadobott a középkorba az elektromosság hiánya. Mindkét helyzet érthetetlen. Egy hét alatt sem adott senki elfogadható magyarázatot az eseményre, pletykák és elméletek keringenek az éterben, mintha legalábbis áramhálózatokra szakosodott mérnökökkel lenne tele a világháló.
A valóságban ezek a mérnökök nem csevegnek az interneten, önjelölt megmondóemberek harsogják bölcsességeiket, mert ez a netes fórum sajátossága, mindenki roppant felkészültnek és okosnak tartja magát minden kérdésben. Épp ezért meglepő, hogyan roppanhatott össze ilyen hamar az élet az Ibériai-félszigeten.
No nem arról van szó, hogy a spanyolok és a portugálok elkezdtek hirtelen kecskére vadászni és vermeléssel hűteni, még az Amerikában teljesen általános jelenség se tűnt fel, hogy mikor valami vészhelyzet van, a helyi lakosság megrohamozza és kifosztja a boltokat. Ennél stabilabb azért Európa összes országa. De látványos, hogy áram nélkül semmi sincs. Nem tud felszállni a repülőgép, nincs tömegközlekedés, nincsenek jelzőlámpák, nincs mobilhálózat, nincs internet, nincs televízió, s nincs okosmegoldásos fizetési rendszer. Vagyis az van, amit száz éve ismertünk, persze kis túlzással, mert a kórházak egy ideig fenn tudják tartani a működésüket, no és dízelmozdonyokat is lehetne használni, igaz, a biztosítórendszerekhez nem volna áram.
Mit tanít nekünk az egynapos áramszünet? Azt, hogy a modern technológia egy elképesztően vékony máz az emberek tudatán. A modern kor gyermeke azt hiszi, mindig lesz mobiltelefon a kezében, amely készen adja számára a válaszokat a kérdéseire, esetleg a kérdéseket is megfogalmazza helyette.
Vagyis a mai fiatalok összenőnek a készülékkel, megtanulnak úgy élni, hogy a virtuális és a valóságos világ összeér, egybefonódik, profin tájékozódnak az egyesek és nullák által felépített mátrixban, de a valós tudást meghagyják a könyvespolcokon. Ugyanis semmi szükségük rá, arra való a mobil és a számítógép. Majd valahol kisül egy ellenállás, az áramingadozás láncreakciót eredményez, a biztosítórendszer pedig a nagyobb kár elkerülése érdekében leállítja az áramhálózatot. A modern fiúk és lányok pedig útjelzők nélkül maradnak. Nem tudnak semmit se vásárolni, nem ismerik ki magukat a városban, nem tudják, kikkel beszéltek meg találkozót, nem tudnak közlekedni, nem tudnak dolgozni. Olyan nomádok, akik a digitális pusztákon bolyonganak, de a valós, fizikai környezet számukra teljesen idegen és félelmetes. Sokan nem tudnak folyóírással írni, egyszerűen, tollal, egy darab papírra.
