A Magyar Nemzet hasábjain február 22-én megjelent összehasonlító elemzésemet, amely az első és a második Trump-adminisztráció külpolitikáját mérlegelte, azzal a talán kissé megengedő megállapítással zártam, hogy „vízen járni Trump sem képes”. Azóta eltelt néhány hónap, és a nemzetközi térfélen az események a Trump-párti és a Trump-ellenes táborok számára egyaránt szállítottak érveket. Néha ugyanazon fejleményérmének a két különböző oldalaként.
Egyre világosabb, hogy – az egyszeri székelyhez hasonlóan – Donald Trump külpolitikai stílusa is képes egy szájból mágikus áttöréseket és tankönyvbe illő kudarcokat is fújni.
Ha az ember kihagyja a kampányszlogeneket és a CNN-féle karaktergyilkosságot, egyetlen valóban lényeges kérdés marad: mikor működik a Trump-féle külpolitikai vívóiskola, és mikor omlik össze a saját maga által kreált diplomáciai fekete lyukba?
Ahol sikeres
A leglátványosabb sikerei az úgynevezett Ábrahám-egyezmények voltak. Az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Szudán és Marokkó végre-valahára papíron is normalizálták kapcsolataikat Izraellel. Valójában semmi drámai nem történt, csupán egy már meglévő realitást nyilvánítottak ki. Trump csapata pontosan érzékelte, hogy az adott helyzetben nem új geopolitikai architektúrákat kell létrehozni, hanem régóta létező, de kimondatlan dinamikákat kell hivatalos formába önteni.
Régi igazság, hogy egy olyan világban, ahol az abszurd, de obligát polkorrekt handabanda a király, ott a magától értetődő kimondása forradalomszámba megy.
Ez a reálpolitikai minimálprogram – gazdasági együttműködés, nyitott diplomáciai csatornák – komoly politikai és presztízstőkét termelt Trump elnöknek, különösebb nemzetközi ellenállás nélkül. A nagy horderejűnek tűnő áttörések minimális kockázat mellett hoztak maximális láthatóságot.
Hasonló volt a helyzet Koszovó és Izrael kapcsolatának rendezésével, illetve Szerbia–Koszovó gazdasági kapcsolatainak a normalizációjával is. A trumpi megközelítés itt sem próbálta újraalkotni a balkáni status quót, megrendezni a nagy konferenciát, vörös szőnyegen állva átvágni az aranyszalagot. Ehelyett inkább a gazdasági racionalitást választotta az érzelmi és történelmi revánspolitikák és a geopolitikai erényfitogtatás helyett.