Ez nem béketeremtés volt, hanem okos piaci retusálás – mintha egy ingatlanügynök közvetítene két bérlő között, akik régóta egy házban élnek, csak eddig nem vették észre.

megszilárdította Trump támogatását a konzervatív-vallásos táborban anélkül, hogy a valós fizikai térben, kézzelfogható határokat rajzolt volna át. A diplomáciában ritka az olyan lépés, ami egyszerre tűnik radikálisnak és banálisan magától értetődőnek. Ezt a lépést sikerült Trump elnöknek meglépnie.

A lavór ugyanaz maradt, csak a vizet nevezték át.

Az indiai–pakisztáni tűzszünet szintén a trumpi stratégia működőképességét mutatta. Nem törekedett végleges megoldásra, békecsiszárkodásra, hanem célzott, részleges eredményeket ért el, minimális erőforrás-befektetéssel. Ez a gyakorlatban néhány telefonhívást jelentett, némi interurbán felárral.

És ott, ahol kudarcot vall

Kilépni 2018-ban az Iránnal kötött nukleáris megállapodásból alapvetően észszerű és helyes döntés volt. Az Obama-féle iráni nukleáris megállapodás nem állította le Irán atomprogramját, csupán egy rosszul homokozott saruval próbálta lassítani az iráni lövedékvonatot. Cserébe szabad kezet és dollármilliárdokat adott az ajatollahrezsimnek a proxybirodalma és a stratégiai bombázóarzenálja kiépítésére. Trump „maximális nyomásgyakorlásra” építő stratégiája logikusnak tűnt, de nélkülözte a másik stratégiai pillért: a hiteles katonai elrettentést.

Üllő volt szankcióból, kalapács azonban nem érkezett hozzá.

A rezsim ennek megfelelően nem hajolt meg, hanem adaptálódott. 2020-ra Irán húszszázalékos urándúsítási szintet ért el, 2021-re pedig a NAÜ szerint több mint tízszer annyi dúsított uránnal rendelkezett, mint amit a megállapodás engedélyezett. A diplomáciai tér bezárult, miközben Teherán geopolitikai orientációja végleg Moszkva és Peking irányába mozdult el.

A személyes kémia a geopolitikában csak addig számít, amíg az első páncélos meg nem jelenik a határon. Putyin pedig nem autogramot jött kérni, hanem egy új térképet.

A Gázai övezet kérdésében Trump végképp aláásta az amerikai közvetítői pozíciót. A nagykövetség Jeruzsálembe helyezése ugyan Iz­raelben és az amerikai jobboldalon ünnepelt lépés volt, de ezután a palesztin félnek igencsak nehéz lett volna eladni az USA mint semleges közvetítő kígyóolaját. Még akkor is, ha ez a toxikus kinézetű gyógyír lett volna az utolsó remény, ami megmenti a palesztinokat saját maguktól.

 Az, hogy ez a dokumentum nem a Greta-lelkűek „how dare you”-zásán, hanem a geo­politikai realitásokon és az erőviszonyokon alapult, igen keveseknek jutott eszébe a többszörösen visszaeső békecsiszárok táborában.

2021 májusában újabb tíznapos háború robbant ki, több mint 250 palesztin és 13 izraeli halálos áldozattal. A hivatalos diplomá­ciai csatornák leépültek, az USA és a Palesztin Hatóság viszonya három évtizedes mélypontra süllyedt.
Észak-Korea leszerelési kísérletei látványos színpadképekbe torkolltak: 

A szingapúri és hanoi csúcstalálkozók egyvalamit biztosan elértek: Kim Dzsong Un végre megszerezte azt, amit az apja sosem – egy világhatalom elnökének kézfogását. Az atomfegyverek pedig maradtak, csak profibban elrejtve. 2020-ban pedig Észak-Korea bemutatta addigi legnagyobb interkontinentális ballisztikus rakétáját.

Mi következik ebből?

A teljes kép mostanra világosan kirajzolódik. 

Ott, ahol a változás már megérett, és csak a járdán álló gyerekre vár, aki kimondja, hogy a királynak nincs ruhája.

Nem a szándék hiánya miatt, hanem azért, mert egy elhúzódó válság nem reality show, és nem lehet minden héten új évadot kezdeni.
Ez nem hiba, hanem karakterjegy. De pontosan ezért kell tisztán látni: mire képes egy Trump-adminisztráció és mire nem. És talán még fontosabb: mit nem szabad tőle remélni, ha a világpolitikát nem politikai színházként, hanem valódi stratégiai versenytérként kezeljük.

Ne legyünk igazságtalanok Trump elnökkel. A politikai ellenlábasai és a diplomákkal kipárnázott szakértőik még azokat az alacsonyan lógó külpolitikai gyümölcsöket sem tudták elérni, amiket Donald laza könyökmozdulattal vert le a fáról.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója, lapunk főmunkatársa