Bebukottak – nem változik semmi

Vélemény

Bebukottak – nem változik semmi

A RÉGI JOBB VOLT – Ideje a bűnözők áldozataival is foglalkozni minimum annyit, mint a bűnözőkkel.

Bayer Zsolt

bebukottak javítóintézet áldozat szőlő utca liberálisok bűnöző erőszak 2026. 01. 24. 5:40

Fotó: Ladóczki Balázs / MW

Bezárják a Szőlő utcai javítóintézetet. Nem árvaházat, nem kisdedóvót – mondom, javítóintézetet. Fiatalkorú bűnözők fogva tartására hivatott intézményt. Bezárják. Éppen ideje volt. 2025 decemberében 59 fogvatartott volt a Szőlő utcában. Mondom, fogvatartott. Elítélt vagy előzetesben lévő bűnöző. Életkori bontásban ez volt a helyzet: 14-16 éves: 17 fő; 16-18 éves: 35 fő; 18 év feletti: 7 fő.

És akkor még egyszer, utoljára tisztázzuk:

a Szőlő utcai intézmény egy fiatalkorúak börtöne (volt). Az ott fogvatartottakat a bíróság ítélte el, vagy a bíróság rendelte el előzetes letartóztatásukat, megelőzendő újabb bűncselekmény elkövetését és/vagy a szökést.

A 2025. decemberben ott fogvatartottak a következő bűncselekmények elkövetése miatt kerültek oda: 27 fő rablás elkövetése miatt; 4 fő szexuális erőszak elkövetése miatt; 3 fő gyilkosság elkövetése miatt; 2 fő terrorcselekmény előkészülete, illetve terrorcselekménnyel fenyegetés miatt; 5 fő lopás elkövetése miatt; 1 fő kerítés miatt; 5 fő súlyos testi sértés elkövetése miatt; 1 fő magánlaksértés elkövetése miatt; 1 fő zsarolás miatt; 4 fő kifosztás bűntette elkövetése miatt; 1 fő személyi szabadság megsértése miatt; 1 fő jármű önkéntes elvétele miatt; 1 fő kábítószer-kereskedelem miatt; 1 fő garázdaság miatt.

Ha ezt sikerült tisztáznunk, vessünk egy pillantást a fenti bűncselekmények áldozataira is – no persze csak a számokra, a hideg-rideg statisztikai adatokra, amelyek semmit nem árulnak el arról, min mentek keresztül, mit éltek át, milyen traumákat hurcolnak majd akár életük végéig a Szőlő utcai fogvatartott bűnözők áldozatai – már persze azok, akiket nem gyilkoltak meg ezek a szegény „fiatalok”. Lássuk tehát a számokat: rablás áldozatai: 50 fő; emberölési kísérlet áldozatai: 10 fő; lopás áldozatai: 19 fő; kifosztás áldozatai: 4 fő; rablási kísérlet, súlyos testi sértés áldozatai: 2 fő; szexuális erőszak áldozatai: 6 fő; kerítés, emberkereskedelem, kényszermunka áldozatai: 6 fő; személyi szabadság megsértése, sanyargatás áldozatai: 2 fő; terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés áldozatai: 8 fő; súlyos testi sértés kísérlete áldozatai: 4 fő; terrorcselekmény előkészülete sértettje: 3 fő; jármű önkényes elvétele sértettje: 2 fő; garázdaság áldozata: 1 fő; emberölés előkészülete áldozata: 1 fő; zsarolás áldozata: 6 fő; egyedi azonosítójellel visszaélés sértettje: 6 fő.

Ez mindösszesen 130 fő – vagyis hát 130 honfitársunk, akik ilyen-olyan szintű bűncselekmények áldozatai lettek a Szőlő utcai kiskorúak börtönében lakók miatt.

Érdemes vetnünk egy pillantást arra is, milyen életkori bontásban milyen bűncselekmények elkövetése miatt voltak a Szőlő utcában elítélve, illetve voltak ott előzetes letartóztatásban, a bíróság jogerős ítéletére várva.

Íme, a beszédes adatok: 14–16 év közöttiek: rablás: 8 fő; emberölés kísérlete: 4 fő; lopás: 2 fő; kifosztás: 1 fő; rablás kísérlete, súlyos testi sértés: 1 fő; szexuális erőszak: 1 fő. Összesen: 17 fő. 16–18 év közöttiek: rablás: 17 fő; kerítés: 1 fő; lopás: 1 fő; személyi szabadság megsértése: 1 fő; szexuális erőszak: 3 fő; terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés: 1 fő; emberölés kísérlete: 2 fő; súlyos testi sértés kísérlete: 2 fő; kifosztás: 2 fő; terrorcselekmény előkészülete: 1 fő; kábítószer-kereskedelem: 1 fő; jármű önkényes elvétele: 1 fő; garázdaság: 1 fő; emberölés előkészülete: 1 fő. Összesen: 35 fő. 18–21 év közöttiek: rablás: 4 fő; zsarolás: 1 fő; lopás: 1 fő; egyedi azonosítójellel visszaélés: 1 fő. Összesen: 7 fő.

Ezek tehát a szikár és üres adatok. (Milyen érdekes! Ezen adatok alapján még a „legnormálisabb” közeg a 18 és 21 év közöttiek társasága volt a Szőlő utcában, közöttük legalább nem volt szexuális erőszaktevő vagy gyilkos.)

A szikár és üres adatok mögött azonban emberek és sorsok vannak. Olyanok, akiknek véget ért az életük, fiatalon és értelmetlenül. És itt vannak azok az áldozatok, akiket majdnem megöltek, félholtra vertek, kiraboltak, megloptak, megzsaroltak.

Feltette már valaki azt a kérdést, hogy velük mi van? Hogyan élnek azóta, mit okozott nekik, amit elkövettek ellenük, mit hurcolnak magukban, túl tudnak-e lenni az őket ért rettenetes traumán? És itt vannak közöttünk a (volt) Szőlő utcai bűnözők által brutálisan megerőszakoltak. Őket vajon megkereste már akár egyetlenegy felkent jogvédő vagy liberális szemforgató?

És vajon ezeknek egyetlenegyszer eszébe jutott már, hogy mit érezhetnek, gondolhatnak például a Szőlő utcai bűnözők áldozatainak családtagjai, amikor azt hallják, látják, olvassák mindennap, azt üvöltik a fülükbe az összes erre kijelölt csatornán, hogy ott, a Szőlő utcában csupa-csupa szegény, szerencsétlen, semmiről sem tehető fiatalkorú „áldozat” van bezárva, akiket a sok szadista felügyelő naponta kínoz és aláz?

Csak egy pillanatra, egyetlen pillanatra próbáljuk mondjuk beleképzelni magunkat annak az anyának, apának a helyébe, akinek a gyermekét meggyilkolták, félholtra verték vagy brutálisan megerőszakolták – igen, azok, akik eddig a Szőlő utcában voltak elzárva. Nem. Úgysem tudjuk magunkat beleképzelni az ő helyükbe…

Viszont most azon ügyködik az élet mellett járó és elviselhetetlen liberális világ, hogy naponta képzeljük bele magunkat a Szőlő utcában elzárt „szegény fiatalkorúak” helyzetébe. És ez a beleképzelés természetesen nem lehet más, mint az együttérzés, a sajnálat sehová sem vezető zsákutcája. Mintha ott eddig megannyi szegény kis ártatlan árva senyvedett volna. Hogy egy nagy-nagy klasszikust idézzek: „Egy lósz…rt, mama!”

Ott brutális bűnözők vannak (voltak), akiket most átszállítanak máshová (végre), és akikre ezentúl a BVOP szakképzett emberei felügyelnek.

És talán ezen a ponton ideje tisztáznunk:

még ezekkel a brutális bűnözőkkel szemben sem megengedhető, hogy ok nélkül verjék vagy megalázzák őket. Ez minden normális ember számára világos, azt hiszem. Ám ebből az egyszerű igazságból semmiképpen sem következik, hogy ezeket a brutális bűnözőket simizni és pátyolgatni kell, vagy hogy ártatlanul vannak ott, ahol vannak, és a teremtésben mindenki hibás, csak ők nem, mert ők „áldozatok”.

Nem. Nem azok. Az igazi áldozatok az ő áldozataik. Őket pedig ki kell, ki kellett vonni a társadalomból, mert poétikusan ifjú koruk ellenére bebizonyították, hogy alkalmatlanok a normális emberek között normálisan élni.
Börtönben a helyük. Ahol felesleges bántalmazás és megalázás nélkül le kell töltsék a büntetésüket, aztán majd meglátjuk, mi lesz – remélhetőleg normális együttélésre alkalmas emberként térnek majd vissza a társadalomba. Vagy – sajnos a statisztika szerint ez a többség – maradnak azok, amik voltak: bűnözők. És hamar visszakerülnek valamelyik intézménybe.

Mondom újra:

tessék megnézni a Bebukottak című 1984-es, a tököli börtönben forgatott dokumentumfilmet. A középiskolákban a magam részéről kötelezővé tenném. Tessék megnézni, tessék szembesülni azzal, hogy kik vannak ott. Kik vannak ott és mit művelnek egymással. Nem verik és alázzák őket feleslegesen és ok nélkül szadista börtönőrök – elvégzik ezek saját maguk egymás verését és brutális megalázását.

Semmi nem változott, hogy világos legyen. Semmi. Amikor a cellaajtók becsukódnak, ugyanaz történik, mint történt 1984-ben, mint történt 1647-ben, és ami történni fog 2541-ben.

A normális társadalom feladata pedig annyi, hogy ezek a bűnözők letöltsék kiszabott és megérdemelt büntetésüket, lehetőleg emberi körülmények között. Az emberi körülmények biztosítása a többségi társadalom feladata. Az embertelen körülményeket pedig biztosítják maguknak ők. Sajnos.

És ne felejtsük el soha azt a brutális állatot, aki megerőszakolta, majd felgyújtotta a makói kislányt, azt üti meg egy több mint tízéves felvételen az egyik felügyelő azok után, hogy az az állat azt üvölti neki: „a te lányodat is megerőszakolom és felgyújtom!”. Jelentkezzen az a szülő, aki ezek után nem verné szívesen agyon azt a szörnyet…

Végezetül:

ideje a bűnözők áldozataival is foglalkozni. Minimum annyit, mint a bűnözőkkel.