Most viszont pontosan ez történik. Minden ami volt, egyszerűen rossznak van kikiáltva, feketén-fehéren. Mögöttünk van a valóban bicskanyitogató NKA- és KMTG-botrány. Az MCC beszántásáról már megszületett a határozat, ahogy a közmédia dolgozóinak nyílt megszégyenítése és az intézmény visszafoglalása is – a választópolgárok politikai emlékezete igencsak rövid, de ami kritika fennállt az ­MTVA-val szemben az elmúlt 16 évben, hasonló módon fennáll a rendszerváltás óta. De folyamatosan terítéken van a Magyar Művészeti Akadémia vagy Vidnyánszky Attila jövője is. 

Akárhogy is, de mintha nemcsak a fürdővizet akarnák kiönteni, hanem vele együtt a gyereket is – és így, mint a legtöbb utópiában, a hibák kijavítása inkább mérhetetlen károkkal fenyeget.