A félelem pszichológiája a túlfokozott érzelmek és a korlátozott tudás keveréke – állítja David DeSteno szociálpszichológus a The New York Times cikkében. Elgondolkodtató ez a jelenlegi helyzetben mindannyiunknak.
Mind a politika, mind a média felelőssége a pontos és helyes informálás biztosítása volna, kerülve a szenzációhajhászást és az emberek félelmeinek kihasználását. Ilyen esetben, amikor egy egyébként is hosszú távú stresszhelyzetnek van a társadalom kitéve, különösen nagy figyelmet kellene fordítani arra, hogy elkerüljük a fölösleges pánikkeltést és az állandó fokozott stresszhangulat fenntartását. A félelem evolúciós gyökerű, éppen ezért általában adaptív (alkalmazkodó) válaszreakció és hasznos riasztórendszer, és csak akkor válik problémává, ha túlságosan intenzív vagy tartós. Az állandó aggódás, a hosszú távú stressz közismerten gyengíti az immunrendszert, így még inkább érzékennyé válhatunk a betegségekre is.
Bizonytalanság idején tehát mindannyiunknak az érzelmi egyensúlyra kell törekednünk. A mi érdekünk, hogy ésszel és mértékkel próbáljunk meg eligazodni az információk között. Óvakodnunk kellene attól, hogy rögeszmésen elolvassunk minden járványról szóló hírt, a forrás mindenfajta szűrése nélkül.
Cselekvéseinkben rengeteg múlik a szubjektív ítéletalkotásunkon, amit viszont sok minden torzíthat. Az egyik leggyakoribb ilyen kognitív torzítás, hogy döntéseinkben nagyobb hangsúlyt helyezünk azokra az információkra, amelyeket többször hallunk, amelyek igazolják a már létező hiedelmeinket. Inkább emlékszünk tehát olyan dolgokra, amelyek intenzívebb érzelmeket váltottak ki belőlünk. Ez pedig a média és a politika felelőssége a jelenlegi helyzetben.
Nehéz helyzetben vannak az érintett kormányok és állami szervek a kommunikációban, hiszen egyrészről rendkívül fontos, hogy a pánikhangulatot keretek között tudják tartani, azonban a szükséges biztonsági intézkedések betartatása csak úgy lehet sikeres, ha éreztetni tudják a valós veszélyt, egyben a saját felelősségünk súlyát.