Esküszöm, több esze van, mint némelyik embernek, írtam a világhálón ahhoz a hírhez, hogy a gemenci erdő közvélemény elől titkolt helyszínén a fekete hím gólya kidobta a fészekből az első tojást. Elnézve a politikai élet némelyik szereplőjét, valamint olvasva a koronavírus-járvány kapcsán odabiggyesztett hozzászólások nagy részét, ki kell jelenteni, persze hogy több esze van, hiszen nem magas a mérce.
A jövő birodalmai az elme birodalmai lesznek, mondta Winston Churchill, ám ezt a gondolatot még csak nyomokban sem tartalmazza a magát kormányellenzéknek nevező vicces társaság mondandója ott a Parlamentben. Csak remélni tudjuk, hogy idővel az őrület renddé fajul.
A demokratikusan, választottan az Országházban ideiglenesen időzők ezen része meglehetősen szórakoztatott egy időben, ám mára csak sírni tudok rajtuk. Most éppen azt nem értik, mi az ország érdeke, azt saját, jól felfogott érdekeikkel keverik. Nem a választóik érdekei mentén politizálnak, hanem szatócs módjára; csak a napi konc a lényeg és a program, ami immár évtizedek óta Orbán; most éppen Orbán diktatúrát akar. Hogy miért? Mert csak, különben is az ellenzék ideológusai azt mondták, tehát igaz.
Egy profán hasonlatot olvastam az egyik blogban, miszerint az ellenzék úgy fél Orbántól, mint prostituált a koronavírusos hímtagtól, s bár berzenkedem a megfogalmazástól, ugyanakkor nem tudom cáfolni. Az ellenzék egyetlen programja Orbán eltávolítása, csakhogy a több mint harminc éve pályán lévő miniszterelnök ismét elemében van, újra az állampolgárok érdekében cselekszik, mert ez a hivatása, és nemcsak a választópolgárait, hanem a teljes magyar lakosságot kell szolgálnia. Most éppen a járvány elleni küzdelemben. Épeszű ember nyilván támogatja őt és kormányát ebben. Miben igen, ha nem ebben?
Azokban az országokban, ahol a kormánynak méltó ellenzéke van, nem is lehet kétséges a támogatás, az adott helyzetnek megfelelően, még úgy is, hogy az emberi jogokat is korlátozzák. Nálunk nincs méltó ellenzék, így le is szavazták hétfőn a veszélyhelyzet folyamatos kezelését lehetővé tévő törvényjavaslat soron kívüli tárgyalását, ezzel leszavazva a törvényjavaslatba beépített saját ajánlásaikat is.
– Nooormááááliiiis?! – fogalmazna Besenyő Pista bácsi, ha volna kedve humorizálni a keserű magyar valóságon.
A kormány március 11-én tizenöt napra szóló járványügyi veszélyhelyzetet hirdetett ki, ami lehetővé tette a koronavírus elleni küzdelem elleni szervezett, jogszerű és szakszerű fellépését. Ám miután az ellenzék hétfőn nem szavazta meg a velük egyébként egyeztetett törvényjavaslat soron kívüli tárgyalását, a veszélyhelyzet hatálya 26-án megszűnt. Mindez azért, mert az ellenzéknek ismét víziója támadt Orbán diktatúrahajlamáról. Csakhogy a törvényjavaslat egyértelműen fogalmazott: az abban a kormánynak megadott, az átlagosnál valóban bővebb jogkörök kizárólag a járvány megfékezése érdekében lettek volna felhasználhatók, és a parlament ellenőrző jogát nem kapcsolta ki a rendszerből.
Az ellenzék több mint felelőtlen. Nem mellékesen veszélyezteti az emberek egészségét, sőt életét, hiszen a veszélyhelyzet hatályvesztésével az eddig meghozott bizonyos intézkedések is semmisek, nem érvényesek. Az iskolastop sem él tovább, nyithatnak a szórakozóhelyek, a mozik, a színházak, lehetnek ismét koncertek – hadd fertőződjön meg minél több ember. Az is említésre érdemes, hogy a helyzetben elpofátlanodott járványbűnözők – mint az unokázós csalók vagy az egészségügyi védőeszközöket, a fertőtlenítést, sőt a koronavírus elleni vakcinát kínáló bűnözők – tovább szorongathatják elsősorban az időseket. A leszavazott törvény ugyanis a mainál lényegesen súlyosabb büntetéseket helyez kilátásba ellenük.
Ez azonban el sem jutott az ellenzék tudatáig. Most éppen azon acsarkodnak néhányan, hogy mit keresnek a katonák az utcákon, járványügyi és az emberek ellátásának biztonsága érdekében fontos cégek vezetői mellett, meg hogy ki és milyen jogon vezényelte ki őket. A honvédelmi bizottság rendkívüli ülését hívatnák össze, pedig csak elég volna elolvasni és – ez nagyon fontos – értelmezni a vonatkozó előírásokat.
Én csak annyit mondanék nekik: megnézném azt a bűnözőt, aki a katonai járőr láttán fel meri törni az autókat vagy meg meri támadni a szerencsére egyre kisebb számban az utcára, a boltba tartókat. Ugyancsak megnézném azt a külföldit, akit humánus döntésként engednek átautózni az országon, hogy le mer-e térni a kijelölt útvonaláról vagy be mer-e térni egy neki tiltott pihenőbe.
A stratégiai cégek vezetői pedig szerencsére okosabbak, hogy ne mondjam, képzettebbek politikailag is, mint a berzenkedők; pontosan tudják, a katonatisztek összekötők, és a nemzet, az állam érdekeit képviselik a feladatok meghatározásánál. Így például a Mol almásfüzitői gyárát fertőtlenítőszer gyártására állították át. Olyan egyszerű ez, mint a facsipesz, kivéve persze az ellenzéknek.
Nekik, akik járványellenzékként obstruálnak, mindegy, hogy mit tesz vagy mit nem tesz a kormány, élén a miniszterelnökkel. A mantra szakadatlanul és meglehetősen ostobán ez: „Orbán diktatúrát akar, hogy többet lophasson.”
Mivel a járványellenzékkel szemben a kormány felelős kormány, Orbán Viktor elhivatott az állampolgárok szolgálatában, esetünkben: védelmében, egyelőre nincs más lehetőség, mint a veszélyhelyzet újbóli kihirdetése, később pedig, ha úgy alakul a járvány, a veszélyhelyzet előírásainak szigorítása, ha kell, lépésenként a teljes kijárási tilalomig. Múlt héten egyébként még a járványellenzék volt a leghangosabb, ahogy a kijárási tilalom bevezetését szorgalmazta, csak aztán felbuzdult bennük az Orbán-fóbia. Egyébként ha bevezették volna a kijárási tilalmat, akkor lett volna csak sivalkodás.
Winston Churchill mondását napjainkra igazítva úgy idézhetjük, hogy a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos járványellenzékivel.
