A józan ész útján

A nyugati és a keleti vakcinabeszerzés kombinációja Magyarország stratégiai sikere.

Dr. Schaller-Baross Ernő a Miniszterelnökség külügyekért felelős helyettes államtitkáraként dolgozott, mielőtt megkapta EP-mandátumát. Forrás: Miniszterelnökség

Amikor 2020 végéhez közeledtünk, mi magyarok is reméltük, hogy a következő esztendőre már valamelyest enged a világjárvány szorítása. Ez a remény igazolást nyert, amikor tavaly decemberben beadták az első védőoltásokat hazánkban. Az egészségügyi dolgozók áldozatos, azóta is szakadatlan küzdelmének, a rendvédelmi szervek fegyelmezett helytállásának és a közigazgatás precíz működésének hármas egysége egészítette ki a kormány magabiztos válságkezelését. Kezünkben a vírus elleni legfontosabb fegyverrel – a védőoltással – ma már arról beszélhetünk, hogy látjuk a fényt egy nagyon hosszú és sötét alagút végén.

Ezzel szemben ha országunk mai ­határain túlra pillantunk, az Európai Unióban nem mindenütt a remények beigazolódását, a válságkezelés hatékonyságát és az oltások által nyújtott biztonság elérkeztét látjuk. Az öreg kontinens számos országában akadozó vakcinaszállítás, végeláthatatlan lezárások és bizonytalanság kísérik a mindennapokat. Abban, hogy Európa több országában is az emberek átoltottságának mértéke alig fele hazánkénak, felelőssége van az Európai Bizottságnak és az általa követett vakcinabeszerzési metódusnak.

Valóban, egy világméretű krízishelyzetben szuverén államok döntöttek úgy, hogy a közösség kezébe adják a cselekvés lehetőségét a jobb ellátottság reményében. Ma azonban már tudjuk, hogy ez nem vezetett sikerre: megdőlt az a „tantétel”, amely szerint globális kihívásra csak globálisan lehet válaszolni. Az ígért oltóanyag nem úgy és nem akkor érkezett meg, ahogy és amikor arra szükség lett volna, pedig már régóta tudjuk, hogy minden időben beadott oltás az európai polgárok számára az életet jelenti.

Ahogy pedig a tények makacs dolgok, úgy sajnos a számok sem tévednek. Az unióban élő 448 millió polgár számára eddig alig több mint 150 millió adag vakcinát osztott szét az Európai Bizottság, amelyeket négy gyártótól szerzett be. Ezzel szemben a 328 millió lakosú Amerikai Egyesült Államokban a napokban adták be a 220 milliomodik oltást, mindezt úgy, hogy ott a vakcinagyártók palettája szűkebb, és az Európai Bizottság eddig több mint 2,5 milliárd adag szérumot rendelt meg a gyártóktól.

Magyarország azonban a saját útját követte, amellyel már eddig is magyar emberek tízezreit sikerült megóvni a vírus végzetes következményeitől. Erre azért volt lehetőségünk, mert nem a brüsszeli bürokraták által diktált, protekcionista kottából játszottunk, hanem a józan ész oldalán állva, kiválóan működő nemzetközi kapcsolatrendszerünkre támaszkodva. Ez egyaránt épít a tradicionális, nyugati szövetségi rendszerekre, de a nemzeti érdekeket és az élet védelmének fontosságát szem előtt tartva nyitott Kelet felé is, így képesek voltunk szélesíteni a hazai oltási kínálatot. És mivel ennek köszönhetően ma is gyorsabban tudunk oltani Európánál, időt nyertünk, és ezzel életeket is: lám, egy globális jelenséggel szemben a lokalitás tudott hatékony választ adni.

Annál pedig mi lehetne nagyobb elismerés a hazai oltási programra nézve, mint hogy Hans Kluge, az Egészségügyi Világszervezet európai igazgatója budapesti látogatásán üdvözölte a vírus leküzdésére tett hazai erőfeszítéseket és méltatta a példaértékű oltási kampányt.

Eközben viszont az uniós döntéshozók kritikával illették a sikeresnek bizonyuló magyar utat, pedig láthatjuk, hogy az a jó vakcina, amely időben megérkezik és már beadható. Mi, magyarok a rendszer ­gyengeségeit észlelve az emberi élet védelme érdekében, és nem a közösség ellenében haladunk előre. Épp ezért megkérdőjelezhető az a brüsszeli kommunikáció, amely Magyarországot éles szavakkal illette a keleti vakcinák beszerzése miatt, míg most, amikor a nyugati, jelentős gazdasági erőt képviselő államok, mint Németország vagy Ausztria is ebbe az irányba tesznek lépéseket, már igenlik ugyanazt a döntést. Az effajta hozzáállás a kettős mérce szomorú iskolapéldája.

A bizottságtól és az Európai Parlament egyes frakcióitól érkező, szűk látókörű vádaskodások mellett az Orbán-kormánynak meg kell küzdenie a magyarországi baloldallal is, amelynek tagjai az emberek védelme érdekében tett konstruktív észrevételek és támogató vélemények helyett bizonytalanságot ébresztenek az életmentéshez elengedhetetlen oltóanyagokkal szemben. Valótlanságokat állítva pergőtűzzel támadják a vakcinák hatékonyságát igazoló hazai szakvéleményeket, figyelmen kívül hagyják a nemzetközi tapasztalatokat és tényeket, és ezzel együtt a magyar szakemberek kitartó és magas színvonalon végzett munkáját sem ismerik el. Ismét a józan ész talaján állva el kell ismernünk, hogy olyan, az oltás szempontjából mintaállamnak számító országok, mint Izrael, időben tettek lépéseket a vakcinabeszerzés terén, és határozott ütemben haladnak a teljes átoltottság felé, ezáltal pedig az ország polgárai visszakaphatják a vírus előtti, normális életüket.

Mindemellett az általánosan „keletinek” nevezett oltóanyagokra is teljes oltási programokat építenek fel egyes államok, ezért megalapozott az a vélemény, hogy minden, a magyar szakemberek által jóváhagyott vakcina biztonságosabb – érkezzen az Nyugatról vagy Keletről –, mint a betegségnek áldozatul esni. Ezért nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy minden élet számít, és minden egyes beadott oltás lépésenként vezet vissza minket a vírus előtti világba. Magyarországon ezt a hazai és uniós ellenszél dacára hamarabb érhetjük el, mint más tagállamok. A vakcinák hatékonyságának vizsgálata mellett a regisztrációs rendszer is jelesre vizsgázott, hiába támadták annyian a baloldali berkekben. Az igazság beismerése helyett ezzel is csak kétkedéssel vegyes félelmet és elbizonytalanodást próbáltak ébreszteni az emberek szívében, amelyre egy ilyen súlyos helyzetben vajmi kevés szükség van. A magyar oltási program bizonyított, és ütemesen halad előre.

Mára már azt is látjuk, hogy mindez a siker záloga is, hiszen május végéig kétszer annyi embert leszünk képesek beoltani, mint ahányat a bizottságon keresztüli beszerzések által képesek lettünk volna. A hazánkban eddig beadott több mint kétmillió keleti vakcinával és hárommillió nyugati oltóanyaggal olyan védekezési rendszert sikerült kiépíteni, amellyel mi diktáljuk a tempót a régióban. Ez egy egyszerű matematikai feladvány: a magyar kormányzat legjobb tudása szerint nagy mennyiségű saját beszerzéssel egészíti ki a közösségi beszerzést, és így számszerűsíthetően több embert olt be. Mindebből az következik, hogy – szemben a magyarországi baloldallal – a vakcinából nem fogunk soha ideológiai vagy politikai kérdést csinálni, mert morális kötelességünk megakadályozni, hogy egy ilyen ballépés áldozatává váljanak a válságban reményt és kiutat kereső magyar emberek.

Mindezek mellett a vírus továbbra is sokat vesz el tőlünk. Megindító és tanulságos volt ezzel összefüggésben látni, ahogy az elmúlt hétvégén az Egyesült Királyság uralkodója, a nemzetközösség feje és a világ egyik legismertebb asszonya, II. Erzsébet királynő a férje temetésén a családjától, a barátaitól, a gyászában osztozóktól elkülönítve, egyedül, magányosan volt kénytelen ülni a windsori Szent György-kápolnában tartott gyászmisén.

Ez a kép hűen lefesti mindazt, amit a vírus már több mint egy éve elvett tőlünk: a személyes találkozásokat, a családok összetartó támogatását, az emberbaráti szeretet közvetlen megélését és az összetartozás eme formájának – még akár szomorú – megtapasztalását is. Mindez éppannyira valóság az Egyesült Királyságban, mint itthon, Magyarországon, ahol a betegség veszélyezteti a szeretteinket, a járványügyi korlátozó intézkedések pedig embert próbáló részei a mindennapjainknak, ameddig a világjárvány árnyékában vagyunk kénytelenek élni az életünket.

Magyarország ma azért harcol, hogy mindennek véget vethessünk, és a vírus előtti életünket visszakaphassuk. Ezt a célt pedig sem uniós, sem baloldali, szakmainak álcázott kritikák nyomására sem adhatjuk fel. Mi tovább haladunk a járványkezelésben azon a magyar úton, amely egyértelmű: az oltás életet ment!

A szerző a Fidesz európai parlamenti képviselője

(Borítóképen: Schaller-Baross Ernő; Forrás: Miniszterelnökség)