Európában a kommunizmus bukása következtében megszabadultunk a szovjet befolyás alól. A közép-európai országok előtt új lehetőségek nyíltak, új kihívások keletkeztek. Harminc évvel ezelőtt, alig több mint egy évvel e történelmi eseményt követően, 1991. február 15-én – a magyarországi Visegrádon, ahol 1335-ben a magyar, a lengyel és a cseh király történelmi jelentőségű találkozója volt – létrejött egy szintén történelmi jelentőségű, egyedülálló együttműködés: a visegrádi csoport.
A Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia, majd immáron önálló államként Csehország és Szlovákia alkotta csoportot a regionális együttműködés és az európai családhoz való tartozás vágya vezérelte. Előbb a második világháború bélyege, majd a több évtizedes kommunista rezsimnek való alávetettség Lengyelországnak komoly megpróbáltatást jelentett. Mind az egymás támogatásának, mind az együttműködésnek a vágya megkönnyítette, hogy 1999-ben Lengyelország, Magyarország és Csehország, majd nem sokkal később Szlovákia is csatlakozzon a NATO-hoz. 2004-ben pedig a V4 országai teljes jogú tagjai lettek az Európai Uniónak, ami aktív hatást gyakorolt a politikai fejlődésre és megerősítette a gazdasági versenyképességet. Miközben Közép-Európa ellátási útvonalakat fejlesztett keletről nyugatra, mi elfogadtunk egy stratégiát, amely integrálja a régiót észak–déli irányban. Egyedül talán gyengék lettünk volna, azonban együtt egy valóban erős gazdaságot jelentünk a világtérképen.
A csoport az évek során tovább fejlődött. Fennállásának első éveiben informális jellege miatt a visegrádi együttműködés nem volt „rendszerezve”. Ez 1999-ben megváltozott a soros elnökségi rendszer bevezetésével. Örülünk, hogy Lengyelország pont akkor került elnökségi pozícióba, amikor a csoport a 30. évfordulóját ünnepli.
Ma a visegrádi csoport ereje a közös együttműködésben mutatkozik meg, az EU struktúráján belüli erősebb tárgyalási pozícióban, régiónk érdekképviseletében és a stratégiai céljainak bemutatásában a nemzetközi porondon. Együtt többre vagyunk képesek. Mint négy szuverén állam nem szükséges, hogy minden kérdésben egyetértsünk, mégis a földrajzi szomszédság, a nagyon szorosan összefonódó történelmünk okozta azonosság és a közös társadalmi-gazdasági kihívások eredményezik, hogy a közös érdekeink köre igen széles. Ezt bizonyítják a rendszeres és aktív ágazati együttműködések tucatnyi területen, mint például a biztonság, a migráció és a politikai összetartás, de ugyanígy az egységes piac vagy épp a digitális gazdaság fejlesztése.
