Egy tévéinterjúban elhangzott félmondatban előremutatónak neveztem, hogy most már évek óta többen felvételiznek nyolcadik után a szakképzésbe, mint gimnáziumba. E kijelentésnek váratlan visszhangja támadt. A kritikusok egyrészről arra hívták fel a figyelmet, hogy a hatosztályosokat beleszámolva összességében még mindig többen felvételiznek gimnáziumba, mint a szakképzésbe. Ez kétségtelenül igaz, de senki nem is állította az ellenkezőjét. Másrészről viszont – rég túlhaladott előítéletek alapján – azt éreztették, hogy a szakképzés sikere tulajdonképpen közös kudarcunk, mintha a távlatos gimnázium helyett a „zsákutcás” technikumokat választó fiatalok és családjuk megtévesztett emberek lennének. Érdemes lenne tehát tisztázni, hogy vajon abban nincs igazunk, hogy vonzó a szakképzés, vagy az a baj, hogy valami különös, a valóságtól elrugaszkodott mércével mérve túlzottan az.
Az előremutató jelzőt nemcsak fenntartom, büszkén vállalom, azzal együtt, hogy valóban van még hová fejlődni. A szakképzés korszerűsítésében is mintaként szolgáló Ausztriában ötből négy diák dönt az általános iskola után a szakmatanulás mellett. Ettől még messze vagyunk, de a lassan véget érő tanévben első esztendejüket lezáró technikumok és szakképző iskolák megerősített rendszere ebbe az irányba mutat. Azon dolgozunk, hogy az élethelyzetükben és karrierterveikben meglévő különbségektől függetlenül minden fiatal előtt a lehető legszélesebbre tárjuk a lehetőségeket a szakképzésben. A bemeneti oldalon az orientációs évfolyam, a dobbantóprogram, a műhelyiskolák fékezhetik a lemorzsolódást, a tanulóévek alatt ágazati alapozó képzések eltolják a szakmaválasztást, így segítik a sikeres pályaválasztást. Az ötéves technikumi képzés egyesíti a gimnázium és a szakmatanulás előnyeit.
Itt ugyanazt a közismereti tananyagtartalmat sajátíthatja el a tanuló, mint a gimnáziumban. A végzős diák egyszerre kapja kézhez az érettségi bizonyítványt és a technikusi oklevelet. A fiatalok a gimnáziumival megegyező óraszámban tanulnak idegen nyelvet is. A szakképzésből egyenes út vezet a felsőoktatásba, az itt végzettek szakirányú továbbtanulás esetén jelentős előnyt élveznek majd a felvételi eljárásban. Az okleveles technikusi képzés még közvetlenebb módon válik az egyetemek előszobájává. Az új forma lényege, hogy a tanulók a technikum és egy felsőoktatási intézmény által közösen kidolgozott, emelt szintű szakmai program alapján végzik a technikumot. Tanulmányaikat így automatikusan folytathatják az együttműködésben részes felsőoktatási intézményben. A felsőfokú végzettséget ráadásul, az előre meghatározott kreditek elismerésével, rövidebb idő alatt is megszerezhetik. A program részeként nemcsak a közép- és felsőfokú oktatási tartalmak, hanem a duális képzés összehangolására is lehetőség van. A tanulók felsőfokú duális képzése ekként annál a vállalatnál folytatódhat, amellyel korábban szakképzési munkaszerződésük volt.
