Egy tévéinterjúban elhangzott félmondatban előremutatónak neveztem, hogy most már évek óta többen felvételiznek nyolcadik után a szakképzésbe, mint gimnáziumba. E kijelentésnek váratlan visszhangja támadt. A kritikusok egyrészről arra hívták fel a figyelmet, hogy a hatosztályosokat beleszámolva összességében még mindig többen felvételiznek gimnáziumba, mint a szakképzésbe. Ez kétségtelenül igaz, de senki nem is állította az ellenkezőjét. Másrészről viszont – rég túlhaladott előítéletek alapján – azt éreztették, hogy a szakképzés sikere tulajdonképpen közös kudarcunk, mintha a távlatos gimnázium helyett a „zsákutcás” technikumokat választó fiatalok és családjuk megtévesztett emberek lennének. Érdemes lenne tehát tisztázni, hogy vajon abban nincs igazunk, hogy vonzó a szakképzés, vagy az a baj, hogy valami különös, a valóságtól elrugaszkodott mércével mérve túlzottan az.
Béremelés a láthatáron
A kormány két-három éves távlatban tervezi meghonosítani az álomkategóriás fizetéseket.