Hírgyártás a tanügy frontján

Magyarországon sajtószabadság van, minden hírgyártónak csak a lelkiismeretével kell elszámolnia.

Forrás: Pexels

Lecsengőben a járvány, az ország készül a már kevesebb mint egy év múlva esedékes országgyűlési választásra. Nem véletlen, hogy az elmúlt néhány hétben újrakezdődött a tüzérségi támadás a magyar oktatási rendszer lejáratására. Minden kampánystáb tudja, hogy az oktatás és az egészségügy minden ellenzék legkedvezőbb támadási terepe a világ bármely táján, hisz mindkettő sok embert érint, a egészség és a gyermekek oktatása-nevelése pedig fontos az emberek többségének. Mindkét terep kedvező azért is, mert a kórházak és az iskolák is mindig, mindenhol lehetnének még jobbak.

A támadás receptje nagyon egyszerű: kell valaki, aki mond valamit. Ehhez mindig lehet találni régi motorosokat, elsősorban egykori szocialistákat vagy liberális megmondókat, akik vagy már kedvtelésből írogató nyugdíjasok, vagy a rendszerből kiszorult elégedetlenek, akikre 2010 óta nem várnak nagy projektek, megbízások, de legalábbis abban érdekeltek, hogy minél negatívabb képet fessenek az oktatásról, hiszen akkor szükség lehet a beavatkozásokra, a szakértői megbízásokra. Olyan szakértővel én még nem találkoztam, aki azt mondaná, hogy minden rendben, hiszen ő maga abban a pillanatban feleslegessé és munkanélkülivé válna.

Ha nem akadna önként jelentkező, lehet számítani más megszólalókra. Ott van például a PDSZ, amelynek alig van tagsága, a megszólalásukat és a hangjukat felerősítő médiaháttér mégis azt a benyomást kelti, mintha tömegeket képviselnének, pedig ez nincs így, a szervezet valódi magja talán a harmincfős, többségében a tanítás terén már inaktív klubtag. A képernyőn leggyakrabban szereplő reprezentánsuk idén ment nyugdíjba, de ne legyen kétségünk, hogy aktív és hitelesnek beállított szereplője marad majd a baloldali fórumoknak.

Kormányellenes megszólalásokra számíthatunk például a Szülői Hang nevű, az általunk ismert aktivistáik számát tekintve kétfős – de az interneten valóban számos virtuális követőt gyűjtő – csoporttól, akik szintén egy tömegszervezetet megillető médiahátteret kapnak, amint megszólalnak. (Tegyük a szívünkre a kezünket, kellett is pótolni az utóbbi években elcsendesedő Magyarországi Szülők Országos Egyesületét, amit Keszei Sándor éveken át egyszemélyes aktivistaként vezetett.)

A kormánykritikus megszólalások frontján alkalmasint besegít a Magyar Hang nevű platform, amelynek tagjai név nélkül, de szintén lelkesen végzik az oktatási rendszer általuk helyesnek vélt további rongálásának feladatát. Kissé már kiüresedett a hivatalosan több kormánykritikus szervezetet tömörítő, de azért még alkalmanként aktivizálható Civil Közoktatási Platform. Legyen szó a tantervi szabályozókról, az érettségiről, lehet számítani a mintegy száz-százötven főt mozgató Magyartanárok Egyesületére és az aktivisták terén nagyjából ennek a felét felmutatni képes Történelemtanárok Egyletére is.

Hiányérzetünk lenne, ha nem létezne a baloldalon egy diákok nevében megszólaló csoport is. Korábban a Független Diákparlament látta el ezt a feladatot, ők a függetlenség lelepleződésével átnevezték magukat, manapság ADOM Diákmozgalom néven élnek különféle kezdeményezésekkel. A hangvételük visszafogottabb, mint a „Nagy Blanká-s” időkben, de számíthatunk rá, hogy a következő tíz hónapban még hallunk róluk – legutóbb az áprilisi iskolanyitás ellen kampányoltak.

A rendszerellenes küzdelem igazi elit katonái azonban nem ezek a csoportok, hanem akik a hangszórót a kezükbe adják. Mindegy is, hogy mit mondanak, manapság elég a kattintásvadász szalagcím, mint most a napokban, amikor Elmaradtunk az OECD-átlagától vagy Gyengén teljesítenek a tanulóink címen jelentek meg írások. Ezek rendkívül célzott, negatív üzenetek, anélkül is, hogy elolvasná az ember, miről is szól az adott cikk. A cél nem is ez, csak a negatív üzenetek átvitele. Ha egy személy ellen irányulna, karaktergyilkosságnak hívnánk.

Valójában az országos kompetenciamérésen az utolsó, 2019-es mérés eredményei alapján matematikából a 8. évfolyamon átlagosan 1624 pontot értek el a tanulók, ami a mérések húszéves történetében a legjobb eredmény, a 10. évfolyamon a diákok átlag képességpontja pedig a 2010-ben mért ­1613-ról 1670-re nőtt, ami ugyancsak az elmúlt évek legjobb eredménye.

A szövegértés terén a 8. évfolyamon elért átlagosan 1608 pont az eddigi legmagasabb érték, a 10. évfolyam azonban még ennél is eredményesebben szerepelt, a 2008-ban mért 1609 ponthoz képest 2019-re az átlageredmény 1661-re emelkedett. 2020-ban a mérés a járvány miatt elmaradt, a 2021-es mérésnek pedig csak jövőre lesz eredménye, amit természetesen még nem ismerhetünk.

Az nem feltétlenül jut el az átlagemberhez, hogy a 2019-es, utolsó TIMMS-mérés (tantervi alapú méréssorozat) során matematikából a 8. évfolyamos magyar tanulók 517 pontos eredménye ugyancsak a TIMMS-átlag felett van, az Európai Unió tagállamai­nak átlaga 504 pont, Magyarország az 517 pontjával ezt nemcsak meghaladja, de Írország (524) és Litvánia (520) után a harmadik legjobb eredményt érte el az EU-ban. A Magyarországéhoz hasonló eredményt nyújtó országoknál a kiváló képességszinten teljesítők aránya 5 és 15 százalék között, a leszakadó tanulók aránya 7 és 13 százalék körül van; matematikából a magyar 8. évfolyamos tanulók 11 százaléka éri el a kiváló képességszintet, a leszakadó tanulók aránya pedig tíz százalék. Mindkét adat megfelel a nemzetközi átlagnak.

Ugyancsak a 2019-es TIMMS-mérés szerint a természettudományos területen a 8. évfolyamos magyar diákok 530 pontos eredménye kifejezetten jónak számít: Magyarország a részt vevő 39 országból a 8. legjobb eredményt érte el, az Európai Unió országai közül pedig csupán Finnország (543) és Litvánia (534) ért el a magyarnál jobb eredményt. Az EU országainak átlageredménye csupán 512 pont. A természettudomány területén a 8. évfolyamos magyar diákok között a nemzetközi átlag (hét százalék) helyett 12 százalék tekinthető kiváló képességűnek, ugyanakkor diákjainknak a nemzetközi átlaggal (15 százalék) szemben mindössze hét százaléka nem rendelkezik az alacsony képességszint eléréséhez szükséges tudással.

És végül a 2019-es PISA-mérések eredményével kapcsolatban: igen, a legutóbbi magyar eredmény – statisztikai hibahatáron belül – valóban elmarad az OECD átlagától. Hasonlóképpen maradt el jellemzően az elmúlt két évtizedben is. Ez egyébként nem azt jelenti, hogy „gyenge a magyar tanulók teljesítménye”, hanem azt, hogy a tanulóink teljesítménye ezen a nem a magyar oktatási rendszer erősségeire fókuszáló mérésen is ott van az OECD-átlagnál. Nem árt az eredmény helyes megítéléséhez tudomásul venni, hogy az OECD a világ elit klubja, nem szégyen ebben a klubban átlagosnak lenni (a magyar GDP például nem egy hibahatáron belüli mértékben marad el az OECD átlagától.)

Az elit klub eredményei egyébként igen sok, nálunk gazdagabb országban romlottak, míg a magyar eredmények az elmúlt években javultak. Az OECD elemzése rá­adásul külön kiemelte, hogy a magyar tanulók a szövegértés területén a szociokulturális hátterükhöz képest jobban teljesítenek. Természetes, hogy azért (is) dolgozunk, hogy a következő mérésen a magyar eredmény már ne alulról, hanem felülről térjen el az OECD átlagától, bár kétségünk ne legyen, a rosszakarók akkor majd azt írják meg: a magyar eredmény csak átlagos.

Félreértés ne essék: Magyarországon sajtószabadság van, minden hírgyártónak csak a lelkiismeretével kell elszámolnia. Jól látható módon azonban az oktatásról szóló hírek terén jelentős szellemi önvédelemre lesz szükség a következő hónapokban (is): ne feltétlenül higgyünk a károgóknak, a fizetett lejáratóknak és a szakmai szervezeteknek álcázott kommandósoknak. Tegyük helyre a dolgot a barátaink, az ismerőseink körében, és végezzük a dolgunkat, szervezzünk minél jobb óvodát és iskolát. Köszönet minden pedagógusnak, azoknak a tízezreknek, akik nap mint nap ezen dolgoznak.

A szerző a köznevelésért felelős államtitkár

Kiemelt kép: Pexels