Az év végén érdemes számvetést készíteni, hogy miként alakult a magyar gazdaság teljesítménye. Bár e sorok írásakor az év adatait még nem ismerjük teljesen, a GDP ilyenkor még csak az első három negyedévre, az ipar, az építőipar vagy épp a kiskereskedelem adata pedig csak tíz hónapra ismert. Vannak olyan mutatók is, amelyekből csak az első féléves adatot publikálták (például államadósság, fizetési mérleg). Amikor tehát számvetést készítünk, akkor azt még a nem teljes mértékben rendelkezésre álló adatok alapján tehetjük meg.
A gazdaság teljesítményét leginkább a bruttó hazai össztermékkel, a GDP-vel szokás jellemezni. Ez Magyarországon az első három negyedévben 5,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, ami európai összehasonlításban is kiemelkedő eredmény. Az unió átlagos gazdasági növekedése 1,5 százalék, Németországé 0,6, Csehországé 2,6, Lengyelországé 4,3, Szlovákiáé 2,4, míg Romániáé pedig 4,1 százalékot ért el. A német gazdasági növekedés lassulása jelzi, hogy Magyarországnak az eredményeket egy kedvezőtlen külső környezetben sikerült elérnie. Bár ráfoghatnánk a növekedést az erős belső keresletre, a helyzet nem ilyen egyszerű. A belső kereslet valóban erős: a fogyasztás az első három negyedévben 4,9 százalékkal nőtt, míg a beruházások emelkedése 18,7 százalékot ért el. Ez azonban még önmagában kevés lenne, hiszen a belső kereslet jelentős része – tekintettel arra, hogy Magyarország kis, nyitott gazdaság – importot eredményez. Ennek megfelelően az import az első három negyedévben 6,2 százalékkal emelkedett.
Ettől nem sokkal maradt el az export bővülése, ami 6,1 százalékot tett ki, vagyis a kedvezőtlen külső körülmények ellenére is sikerült érdemben növelni a külpiaci értékesítést. Ennek két magyarázata van: egyrészt a beruházások magas szintje ahhoz vezetett, hogy a kisebb kereslet miatt csökkenő termelést más cégek új termelőkapacitásai vagy jobb technológiája tudta ellensúlyozni. Másrészt egy német tulajdonú cégnek először nem a magyar telephelyet érdemes bezárnia, tekintettel az alacsonyabb hazai bérekre. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a német stagnálás kockázatot jelent, hiszen ennek eredménye az eddiginél nagyobb mértékben is begyűrűzhet a magyar gazdaságba. Érdemes néhány szót szólni a fizetési mérlegről is. A folyó fizetési mérleg egyenlege az import-exportot meghaladó mértékű növekedése miatt 2018-ban negatívvá vált, és ez a negatív érték várhatóan 2019-ben is fennmarad. Nagy hiányról nem beszélhetünk, ugyanakkor az export élénkítésével célszerű arra törekedni, hogy ismét többlet alakuljon ki.
