Nem szabad vitázni gátlástalan hazudozókkal

Kiderült, hogy Pikó tökéletesen járatlan az államigazgatásban, fogalma sincs a szociális területről, úgy ígérget felelőtlenül, hogy halvány dunsztja sincs a várható következményekről.

A Fidesz frakcióvezetője szerint nemcsak Pikó, de Karácsony is bocsánatkéréssel tartozik, mert az aktivisták neki is gyűjtöttek aláírásokat Fotó: Kurucz Árpád

Engem kitiltottak Pikó András józsefvárosi polgármester-jelölt oldaláról. Pontosabban törölték a vitánkat, majd elvették a hozzászólás lehetőségét. Csak megosztani tudom a posztjait, véleményezni semmilyen formában nem. Tették ezt azért, mert vitattam a jelenlegi városvezetéssel kapcsolatos állításait, illetve leírtam a szociális szakmában szerzett tapasztalataimat, elmeséltem több Józsefvárosban élő ismerősöm életének változását.

Azét is, aki sokáig a létbizonytalanság határán táncolva élt, környezetében a szegénység, a leszakadás és az ezekkel járó devianciák voltak jellemzők, majd látványos pozitív elmozdulása történetét.

És azét is, aki elkötelezett ultraellenzékiként kelt védelmére a fideszes városvezetésnek egy balliberális szalonban, mert még az elkötelezettsége sem tudja felülírni azokat a pozitív élményeit, amiket az utóbbi tíz évben megélt.

Erre válaszul csak a megalapozatlan vádakat és a Klubrádióból unásig ismert kliséket kaptam. Kiderült, hogy Pikó tökéletesen járatlan az államigazgatásban, fogalma sincs a szociális területről, úgy ígérget felelőtlenül, hogy halvány dunsztja sincs a várható következményekről, no meg nincs is az ígéretei mögött fedezet. Magyarán a vitánkban elvertem Pikót, mint a kétfenekű dobot. Semmi mással, csak tényekkel és konkrét élettörténetekkel. Ezért döntöttek úgy Pikóék, hogy velem nem szabad vitázni.

De hiába nyertem meg a Facebookon a vitát, pontosan tudom, hogy ha ez élőben és személyesen zajlik, odarendelt tapsolókkal, bekiabálókkal, felnevetőkkel és zúgolódókkal, akkor az élő műsorokban jártas rádiós jött volna ki jobban a helyzetből. És nemcsak a médiajártassága, hanem a gátlástalansága miatt is.

Ennek láthattuk példáját, amikor a Karácsony Gergellyel közös sajtótájékoztatóján a Pesti Srácok újságírója megkérdezte Pikótól, hogy a programját író Molnár György volt MSZP-s helyi képviselő és lakásbizottsági elnök korábban miért támogatta húszezer lakás eladását, majd most miért ír az ellenzék programjában lakásépítésről a lakhatási válságra hivatkozva. Pikó kapásból letagadta, hogy Molnár 2006 előtt képviselő lett volna, kioktató stílusban hessegette el a kérdést, miközben tény, hogy Molnár már 1994-ben tagja lett a testületnek.

De a felvételt megtekintő szavazók közül nagyon kevesen veszik a fáradságot, hogy ennek utánanézzenek, így a többségben az a kép alakulhat ki, hogy a kérdező volt felkészületlen. Soha nem felejthető tanulság volt számomra, amikor Mérő László kiállt vitázni a Tomcat becenévre hallgató szélsőjobboldali provokátorral a zsidóság és cigányság bűneiről. Tomcat játszi könnyedséggel fektette ki Mérőt a „vitában”. Mert ez nem vita volt, hanem egy tudós felesleges próbálkozása, hogy a leegyszerűsítő és gátlástalan demagógia ellenében valós érvekkel érvényesüljön. Esélye sem volt.

Ez a helyzet most is, az ellenzék leegyszerűsítő és általánosító gyűlöletpropagandájával kellene városvezetői, államigazgatási, tervezési, jogi és más szakszerű érvekkel versenyezni egy élő adásban. Erre a kihívásra csak egy működő válasz lehet: ha a saját terepén veri meg őket az ember, azaz demagógabb, gyűlöletkeltőbb vádaskodást vállal fel, és jobb színész, mint az ellenfél.

Így lehetne csak megverni Karácsony Gergelyt vagy Pikó Andrást egy vitának álcázott iszapbirkózásban. Ezt tudják ők is, ezért nem akar Karácsony Puzsérral vitázni, mert a harsány jelzők és humoros riposztok terén a cipőfűzőjét sem köthetné be. Az a szerencséje Karácsonynak, hogy Puzsér mögött nem áll százmilliókkal rendelkező szponzor, mint mögötte, mert ha így lenne, akkor Karácsonyt már elfelejtette volna az ellenzéki szavazótábor. Régen kicsinálta volna.

Ebbe az utcába nem szabad belemenni, de még csak benézni sem. Átmenetileg lehet vele sikert elérni, de a hosszú távon tervező politikus, akinek fontos, hogy értékek mentén tervezze a pályáját, tudja, hogy csak egyszer csábuljon el az ilyen aljas módszerek alkalmazásának, azután mindig magán hordja majd a mocskot, nincs olyan morális tisztítószer, ami eltüntetné.

A gátlástalan hazudozók és a nekik dolgozó ellenzéki média ügyes csapdát állított, mert vagy kiállsz vitázni és veszítesz, vagy kiállsz és bemocskolod magad, így szintén veszítesz, vagy gyávának és antidemokratikusnak tűnsz, ha elutasítod mindezt.

Ez egy valós veszély, nem szabad alábecsülni. Szerintem egyetlen módja van az elhárításának: bízni kell a választókban, hogy látják, mit tettek értük az önkormányzati vezetőik, vagy bízni kell az olyanokban, mint a zuglói szavazók, akik pontosan látják, mit tett Karácsony a kerületükkel. És a bizalmon túl el kell végezni azt a munkát, amely utat talál magának a mocskolódó rágalomtengerben és demagóg ígérgetésben. Nem a gátlástalan hazudozók, hanem a választók elé kell odaállni, hogy velük beszélje meg a képviseletükre jelentkező politikus a közös dolgaikat.