Nagyjából a kilencvenes évek második fele óta világos, hogy Magyarországon két alapvető elképzelés létezik a nemzetállami szuverenitásról és ezzel együtt a magyar EU-tagsághoz való hozzáállásról is. Az egyik szerint a hosszú szovjet megszállást követően a nemzeti önrendelkezésünk komoly érték, azt feladni nem szabad, egyes hatásköröket az európai együttműködés részeként más országokkal közösen gyakorolni viszont igen. A másik narratíva szerint viszont a szuverenitás káprázat, valójában mire mi azt visszaszereztük, sok értelme már nem is maradt, ezért mielőbb érdemes csatlakozni az Európai Egyesült Államok építéséhez. Utóbbiakat látszott igazolni, hogy sokáig úgy tűnt: a szuperállam létrejötte már csak idő kérdése.

Nahát – két, cseppet sem bizalomgerjesztő, outsider öregúr kellett ahhoz, hogy a Nyugat megint értelmes dolgokat csináljon!
Jót tett nekünk, hogy Trump és Merz révén két macher társult a Nyugatot eddig vezető fröccsöntött politikai termékek mellé.