Profitálni az oktatási turizmusból

A turizmusnak nagyon sok formája létezik, kezdve a nyári nyaralásoktól a buliturizmuson és a bevásárlóturizmuson, illetve üzleti turizmuson át egészen a kulturális turizmusig.

Húzóágazattá vált az idegenforgalom hazánkban Fotó: Havran Zoltán

A turizmusnak nagyon sok formája létezik, kezdve a nyári nyaralásoktól a buliturizmuson és a bevásárlóturizmuson, illetve üzleti turizmuson át egészen a kulturális turizmusig.

Nyilvánvaló, hogy ezek a turizmusfajták alapvetően különböző jellegű látogatókat visznek egy adott térségbe, és ennek megfelelően azok gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai is jelentősen különböznek egymástól.

A belvárosi buliturizmus jelentős jövedelmeket hozhat az illető terület vendéglátós vállalkozásainak, de sok esetben megkeserítheti az ott lakók, illetve a takarítás-rendrakás feladatait ellátó önkormányzatok életét, és hasonlóképpen a tömeges nyári nyaralások is eléggé sok negatív környezeti hatással járhatnak.

Éppen ezért egyes túlzottan népszerű desztinációkban egy ideje már külön belépti díjakat szednek annak érdekében, hogy kevesebb turista érkezzen oda.

Ugyanakkor kétségtelenül létezik több olyan „szelíd” turizmusfajta is, amely nem veszélyezteti az illető területet, valamint az ott lakók nyugalmát, hanem megismerteti az illető ország vagy város kultúráját a látogatókkal.

A kulturális turizmus mellett ilyen az oktatási turizmus.

Az oktatási turizmus tulajdonképpen az egyik legkorábbi európai turizmusfajta. Az angol szigetekről gazdag fiatalok – rendszerint tapasztalt oktatók és tudósok kíséretében – bejárták Európát annak érdekében, hogy megismerkedjenek az itt található kulturális értékekkel, klasszikus romokkal, illetve az ott élő emberekkel, és hogy láthassák a klasszikus civilizáció fennmaradt emlékeit.

Ezt a turizmusfajtát sok esetben kulturális turizmusnak nevezték, de gyakorlatilag annak lényege a tanulás, az ismeretszerzés volt, tehát így ezt a fajta turizmust tekinthetjük az oktatási turizmus első európai megjelenésének. Napjainkban az oktatási turizmus alapvetően a külföldön folytatott egyetemi és főiskolai tanulmányokat jelenti.

Míg a hatvanas-hetvenes években világszerte alig pár százezer egyetemista vagy főiskolás tanult külföldön, addig napjainkra ez a szám jóval ötmillió fölé növekedett, és bár a 2008–2012-es válság során ez a turizmusfajta is átmenetileg megtorpant, 2017–18 után ismét dinamikus növekedésre került sor.

Hazánkban a külföldi hallgatók száma a hetvenes-nyolcvanas évek során az államközi megállapodások következtében volt jelentősebb, és bár a viszonylag szegény ázsiai vagy afrikai fejlődő országokból érkező hallgatók nem költöttek sokkal többet, mint egy hazai egyetemista vagy főiskolás, később mégis busásan megtérültek az ezen hallgatók ösztöndíjára fordított kiadások, hiszen számos fejlődő országban a vezető politikusok vagy gazdasági szakemberek viszonylag jelentős része korábban Magyarországon tanult, és ez nyilván segített a gazdasági kapcsolatok erősítésében.

1990 után azonban ez a rendszer is összeomlott, és sokáig nem alakultak ki annak új formái, annak ellenére, hogy már a 2000-es évek elején többen sürgették a külföldi hallgatók számának növelését.

Ez különösen azért lett volna akkor fontos, mert a 2000-es évek elején a felsőoktatási hallgatói létszám korábban gyors növekedése megtorpant, sőt jelentős visszaesés is bekövetkezett a demográfiai helyzet sajnálatos romlása miatt.

A dolgot súlyosbította, hogy a 2000 utáni években a felsőoktatás komoly gazdasági nehézségekkel küzdött. Ekkoriban ugyanis jelentős (és utólag látszik, erősen megfontolatlan) infrastruktúra-fejlesztésekre került sor a felsőoktatásban, jellemzően PPP, azaz Public Private Partnership formában.

Ez azt jelentette, hogy 2002 után a nyilván megfelelő kapcsolatokkal rendelkező magánvállalkozókkal felépíttették egyes felsőoktatási intézmények campusait, illetve kollégiumait, és aztán azokat az iskoláknak magas bérleti díjakért vissza kellett bérelniük az említett vállalkozásoktól.

Természetesen ezek a konstrukciók nagyon súlyos terheket raktak a felsőfokú tanintézetekre, majd 2010 után jelentős erőfeszítésekbe került ezeket a konstrukciókat a meglevő jogi keretek közt úgy szanálni, hogy a tanintézetek is működőképesek maradjanak, és a vállalkozók se nyerhessenek meg számtalan pert.

Tipikus példa erre a helyzetre az egyik alföldi városban működő gazdasági főiskola kollégiumának átépítése és egy vadonatúj campus kialakítása PPP keretében, miközben az iskolába jelentkező hallgatók száma folyamatosan csökkent. Sajnos a főiskolát megmenteni képes külföldi hallgatók sem érkeztek kellő számban. Ez az iskola napjainkra megszűnt önálló szervezetként működni.

A külföldi hallgatók magyarországi tanulásának ösztönzése kormányzati szinten csak 2010 után kapott nagyobb szerepet. A Tempus Közalapítvány jelentős erőfeszítéseket tett a külföldi hallgatók idevonzása érdekében, és jelentős ösztöndíjprogramok is megnyíltak számukra.

Ennek nyomán a 2010 előtt viszonylag kisszámú, hazánkban tanuló külföldi hallgatók létszáma jelentős növekedésnek indult, és öt év alatt több mint a másfélszeresére nőtt a Magyarországon tanuló külföldi egyetemisták aránya, ami azt is jelzi, hogy egyre jobb a magyar egyetemek nemzetközi megítélése.

Az Oktatási Hivatal adatai alapján a teljes magyarországi hallgatói létszámon belül 2012 és 2017 között hétről tizenkettő százalékra nőtt a külföldiek aránya.

A hazánkban tanuló külföldiek jelentős mértékben hozzájárulnak egy adott térség gazdasági fejlődéséhez. Az eddig a témában készített felmérések szerint a külföldi hallgatók általában a hazai hallgatókhoz képest átlagosan akár két-háromszor is többet költenek.

Ezeknek egy része lakhatásra megy, de nagyon sokat költenek a napi szükségleti cikkekre, sok esetben vesznek tartós fogyasztási cikkeket is. Ugyancsak sokat költenek szórakozásra, valamint éttermekre, kávézókra, illetve fitneszklubokra is.

A hazánkban tanuló külföldi hallgatók összes költése meghaladja még a híresen sokat költő, gazdag üzleti turisták kiadásait is.

Tehát nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, hogy az oktatási turizmus hazánkban igen jelentős bevételi forrás, ami végső soron kevesebb negatív hatással jár, mint a hagyományos turizmusfajták.

Az oktatási turizmus során a külföldi látogatók hosszabb időre érkeznek hazánkba, és rendszerint sokkal kevesebb felfordulást okoznak, mint a bulituristák. Sajnos a turisztikai szolgáltatók egy része ma még nem ismeri kellőképpen ezt a piacot, és a Magyar Oktatásturisztikai Egyesület éppen ezen kíván segíteni az információk összegyűjtésével.

A szerző közgazdász, a Magyar Oktatás-turisztikai Egyesület alapító elnöke