Válságüzemmódban a világ

Eddig a globalizáció előnyeire legtöbben úgy gondoltak, mint a fejlődés egyik legfontosabb, leghatékonyabb eszközére. A valóság azonban az árnyoldalait is gyorsan megmutatta.

20020319 Budapest Koronavírus illusztráció Magyar Nemzet fotó:Mirkó István

A Föld nevű „falu” működésének keserű realitását a napokban vagyunk kénytelenek megtapasztalni. Eddig a globalizáció előnyeire legtöbben úgy gondoltak, mint a fejlődés egyik legfontosabb, leghatékonyabb eszközére. A valóság azonban az árnyoldalait is gyorsan megmutatta. A koronavírus néhány hónap alatt minden földrészre eljutott. Hatására a világ tőzsdéi megremegtek, a világgazdaság globális szereplői recessziótól rettegnek, a lakosság pedig riadtan figyeli az eseményeket.

A járvány kitörésének pontos helyszíne, a vírus megszületésének módja még nem ismert. A kínai Vuhan városa vált szimbolikus helyszínné, de az, hogy denevérek elfogyasztása vagy más okozta-e az újfajta betegséget, nem tudjuk. Ennek tisztázása még várat magára. Jelenleg feltételezések, összeesküvés-elméletek tucatjait olvashatjuk a világhálón. Az amatőr mindentudók és a szándékos dez­információk korát éljük. De a járvány okozta hatások számos tanulsággal szolgálnak.

Először is, ha Európát nézzük, akkor azt kell látnunk, hogy földrészünk hozzászokott az elmúlt hetven év viszonylagos békéjéhez, jólétéhez, és ezt a Lajtán túl úgy tekintik, mint a világuk természetes rendjét. Érdekes módon az elmúlt öt év eseményei sem tudták kimozdítani őket a komfortzónájukból. Érkezhetett milliós tömeg mindenféle ellenőrzés nélkül, a szervezett bűnözés és a radikális iszlám alapú terrorizmus pedig közvetlenül is fenyegethette mindennapjaik biztonságát. Azzal ámították magukat, hogy ez csupán apró kisiklás, ha úgy tetszik, a jólét ára. Politikusaik döntő része és a balliberális média is ezt az illúziót erősítette. Nincs itt semmi baj, amíg tele vannak az üzletek, jól fogynak a luxusautók, évente utazhatnak akár többször is egzotikus országokba.

Ezt az álomvilágot rombolta le néhány hónap alatt egy vírus. Megmutatta, hogy stabilnak, sőt szinte eleve elrendeltetettnek hitt világunk mennyire sérülékeny. Az egyes országok lezárják határaikat, az unió schengeni rendszere már összeomlott. Először a turizmusban, majd a gazdaság más területein is komoly zavarok keletkeztek. Aztán az egyes államok is válságüzemmódra álltak át. Ebben az igen nehéz helyzetben egyáltalán nem mindegy, hogy az adott országokat milyen helyzetben találja ez az új fenyegetés.

Magyarország szerencsére nem feltett kézzel áll az ellenféllel szemben. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy az elmúlt tíz év során a magyar kormány tudatosan és szisztematikusan építette újra az állam alapvető intézményeit. Ehhez pedig megteremtette a szükséges gazdasági alapokat. Mert pénz nélkül, gazdasági tartalékok nélkül nem lehet sikeresen megküzdeni egy válsággal. Most nem egy eladósodott, romokban lévő állam néz szembe a kihívásokkal, mint 2008-ban. A stabil költségvetés mellett a fejlődő egészségügy, a megerősített állami szervezetek – közigazgatás, oktatás, rend- és honvédelem – hatékony eszközrendszere is a kormány rendelkezésére áll.

Mindezek mellett sajnos azt is megállapíthatjuk, hogy a valós veszélyhelyzet ellenére sem sikerült egy nemzeti minimumot kialakítani. Az ellenzék döntő része csupán a kormányzati lépések kritizálására vagy a felelőtlen ígérgetésekre koncentrál. Pedig ha valamikor, akkor most lenne fontos a konszenzusra való törekvés az ország jövője érdekében.

Az is komoly tanulságokkal szolgál, hogy a lakosság miként reagál erre a veszélyhelyzetre. Szerencsére a felvásárlási láz csak mérsékelten fertőzte meg az embereket. Ám az figyelemre méltó, hogy miket és mennyire tudatosan vásároltak be a családok. A friss tőkehús, liszt, cukor, konzerv, ásványvíz, tisztítószer és papíráru fogyott a legjobban. Tartok tőle, hogy sok vásárló találomra vagy a mellette lévő kosárra pillantva döntött arról, hogy mire lehet szüksége a családnak.

Nagyszüleink, szüleink még kényszerűségből megtanulták, hogy a háború, a hiánygazdaság éveiben hogyan kell ellátni a családot, melyek a legfontosabb élelmiszerek, fűszerek, háztartási eszközök, amelyeknek mindig lenniük kell otthon. Tudták, hogy néhány alapanyagból miként lehet többféle ételt tenni az asztalra, milyen hétköznapi élelmiszerből lehet vitaminokhoz juttatni a szeretteinket. A világhálón leboomerezett generációnál még meglévő tudást, élettapasztalatot is érdemes lesz átmenteni. Egzotikus fűszerek, távoli földrészek gyümölcsei nélkül is lehet egészségesen étkezni. Egyáltalán: ha nem tudunk a neten házhoz rendelni, akkor tud-e a családban bárki főzni? Ugyanis a főzés is idejétmúlt dologgá vált, ami csak elveszi az időt az önmegvalósítástól. Majd az is ki fog derülni, hogy a felvásárolt áruból mennyi végzi a kukákban és mennyit tudnak okosan felhasználni az emberek.

Ezt a válságot is túl fogjuk élni. Természetesen nem mindegy, hogy mekkora áldozatok árán. De már most érdemes úgy tekinteni erre a járványra, mint egy tanulási folyamatra. Először is látnunk kell, hogy csak egy erős állam képes sikeresen harcolni. Az állam lebontását, elsorvasztását, a piac mindenhatóságát hirdető liberális felfogás nem képes megvédeni egy országot. Ehhez rögtön tegyük hozzá, hogy határozott, tapasztalt, döntésképes vezetés nélkül szintén nem lehet győzni semmilyen vírussal szemben. Ezért megnyugtató, hogy Orbán Viktor, nem kevés politikai kockázatot vállalva, maga állt a válságkezelés élére. Nagyon nem mindegy, hogy egy parancsnok azt mondja a katonáinak, hogy Előre! vagy azt, hogy Utánam!

Másrészről azt is meg kell tanítani az embereknek, hogy az állam segítsége mellett mit kell nekik is megtenniük önmaguk és családjuk védelme érdekében. Reményeink szerint a nem túl távoli időben normalizálódó helyzetben is emlékezni kell a tanultakra. Milyen anyagi, technikai eszközök, gyógyszerek, élelmiszerek legyenek mindig otthon vészhelyzet esetére. Természetesen nem a világvégevárók túlélőbunkerére gondolok, de egy néhány napra-hétre szóló tartalékra igen. Ebben kell majd a nagyszüleinkhez fordulni segít­ségért, és a képzés szintjén is foglalkozni vele.

Ahogy biztonsági területen is le kell majd vonni a tanulságokat nemzeti és szövetségi szinten egyaránt. Nem véletlenül nevezik a biológiai fegyvereket a szegény ember atombombájának. Ugyanis jóval kevesebb kockázattal, olcsóbban lehet előállítani vagy megszerezni egy pusztító vírust. Ha a mostani járvány terjedési idejét, hatását vizsgáljuk, akkor nagyon komolyan kell felkészülni egy esetleges biológiai támadásra. Hiszen egy tudatosan kirobbantott járvány megbéníthat országokat, tönkretehet iparágakat, működésképtelenné tehet hadseregeket. Nem véletlen, hogy az Iszlám Állam is felszólította harcosait, hogy most ne induljanak Európa felé.

Ennek a járványnak fel kell ébresztenie a politikusokat és a hétköznapi embereket is. A világunk hihetetlenül törékeny, rendkívül sérülékeny. A filmipar katasztrófafilmjeit lassan felülírja a valóság. Már nem kell messzi országokban túlélőversenyeket szervezni, amit kellemes borzongással nézhetnek az emberek kényelmes foteljeikben ülve. Meg kell tanulni újra túlélni, együtt élni a fenyegetésekkel. Nem dughatjuk homokba a fejünket, nem mondhatják nekünk, hogy a terrorizmus, az illegális migráció, a hibrid háború vagy a járványok nem jelentenek valós veszélyt. Vagy elhisszük ezt, és akkor védtelenek leszünk, vagy tanulunk és túlélünk.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója