Ellenzéki önbojkott

Notórius rejtvényfejtők figyelmébe lehetne ajánlani annak megválaszolását, miként fordulhat elő, hogy az ellenzéki pártok képtelenek megfelelő számú szavazatszámlálót találni.

Debrecen, 2016. október 2. Egy választópolgár leadja szavazatát a debreceni Közép utcai óvodában kialakított 133. szavazókörben a kvótareferendum napján, 2016. október 2-án. A népszavazást a nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítésével kapcsolatban írták ki. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt

Notórius rejtvényfejtők figyelmébe lehetne ajánlani annak megválaszolását, miként fordulhat elő, hogy az ellenzéki pártok képtelenek megfelelő számú szavazatszámlálót találni.

Hisz bár összesen 185 ezer főt lehet delegálni a május 26-i európai parlamenti választásokon a szavazatszámláló bizottságokba, ennek csupán töredékét küldik. Pedig a jelentkezési határidő itt van, és nincs jele, hogy egy utolsó nagy rohamra készülnének az ellenzéki alakulatok, amelyek nagy hangon rendre azzal hivalkodnak, hogy a választási eredményektől függetlenül a lakosság többsége mellettük van.

Az ember azt gondolná, itt a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy bizonyítsák: sokaság áll mögöttük, amely megmozdul, ha helyt kell állni – például egy szavazatszámláló bizottságban.

Nehogy valami ármány vagy hátrány érje azt a politikai közösséget, amely a szívéhez közel áll. De nem, nem és nem, az ellenzék pártok mintha megmakacsolták volna magukat, és a lehetséges létszám alig több mint egy százalékát küldik őrködni a választás tisztasága felett. Könnyen juthat bárki arra a megállapításra, hogy elfogyott a táboruk, egyszerűen amiatt nem bírnak több számlálóbiztost toborozni.

Ebben valószínűleg sok igazság van, amit jelzett már az is, hogy az MSZP csak vérrel-verítékkel, a pártok többsége után tudta összegyűjteni az induláshoz előírt ajánlásmennyiséget. Ám mi van azokkal a formációkkal, amelyek viszonylag rövid időn belül besöpörték a szükséges számú szignót? Ők sem tudtak mást összeverbuválni, csupán egy mikroméretű sereget.

Alighanem arra vezethető vissza a szavazatszámláló-küldési félbojkott, hogy már előre meg akarják teremteni az európai parlamenti választás utáni hisztéria ürügyét. Mindezt illusztrálja Jávor Benedek, az odaadó Sargentini-rajongó sopánkodása afölött, hogy az EBESZ a jelek szerint nem küld megfigyelőket a május 26-i választásra.

A Párbeszéd EP-képviselője – akinek minden esélye megvan arra, hogy az MSZP-vel közös listáról már ne szerezzen mandátumot – elkotyogta az ellenzék kudarcorientált, negatív stratégiájának lényegét. Így már most tudhatjuk: a Jobbikkal dúsított baloldali liberális népfront argumentációja ha esik, ha fúj az lesz, hogy a kormány elcsalta a választást. Azt szajkózza majd a liberálbaloldal, hogy íme, bizonyság Brüsszel előtt: mocskos erőszak győzte le őt.

Ebben a paradigmában a Fidesz–KDNP nemcsak építi a diktatúrát, hanem már itt is áll teljes antidemokratikus fegyverzetben. Hisz annyira megfélemlítette a társadalmat, hogy nem csupán szavazni nem mertek az emberek az ellenzékre, de még a szavazatszámláláshoz sem vették a bátorságot.

Célravezető ez a sajnáltatási, mártírkodási önbojkott a részükről? Nem túl valószínű. Nem hittük volna, hogy ilyesmi bekövetkezik, de egyet kell értenünk az ellenzéki NVB-tagok jóvoltából időlegesen mentelmi joggal rendelkező Czeglédy Csabával, aki lényeges kérdést tett föl: hogyan akar nyerni egy politikai közösség egy választáson, ha a szavazóköri delegáltakat sem tudja megszervezni? Igaza van: egy ilyen komolytalan társulat ugyan miféle magasabb röptű terveket dédelgethet?

Azt is elismerte a balos jolly joker: a papíralapú szavazatszámlálás miatt nemigen lehet csalni, mivel a jegyzőkönyveket valamennyi szavazóköri delegáltnak alá kell írnia. Azt már mi tesszük hozzá: éppen ez a baj, ami miatt nem akaródzik nekik több voks­számlálót küldeni.

Csak hát addig-addig ügyeskednek, amíg a választók is bojkottálni fogják őket, nem csak ők a szavazóköri megbízottak delegálását. De ez már legyen az ő és szponzoraik, globalista támogatóik baja.