Befejező szakaszához érkezett a május 26-i uniós választás előkészítése. A jelenlegi időszakban a nemzetközi színtéren és a hazai fórumokon is rangos találkozók zajlanak le, kritizálható vagy éppen helyeselhető nyilatkozatok hangzanak el, a pártok képviselői plakátolnak és szórólapoznak. A kampány már csak ilyen, ráadásul éppen dübörög is.
Az az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a választás után Európának új utakra kell lépnie. Az események, a tervek, a javaslatok a maguk összességében azt jelzik: a szokásostól eltérő, mondhatni rendkívüli időszak következik, az előttünk álló öt évben az Európai Uniónak mindenképpen meg kell újulnia. A változás elképzelhető akár úgy, hogy a más földrészekről érkező emberek birtokba veszik Európa nagy részét, de megvalósulhat azzal is, ha az unió megreformálja önmagát, határt szab a gazdasági haszonleséstől is motivált, emberi jogi akciónak feltüntetett népvándorlásnak, amelynek egyébként valószínűleg többnyire maguk a bevándorlók is csak az eszközei
A megújulásnak számos indoka és formája lehet. Évek óta tudjuk – tapasztaltuk már a népmozgalmaktól függetlenül is –, hogy az unió adminisztrációja, döntéshozatali mechanizmusa már nem megfelelő. A tagállamok helyzete, lakóinak mentalitása, történelmi múltja eltérő, az unió mindenkori vezetőinek tehát célszerű lenne valamiféle összhangot létrehozniuk.
Az mára kiderült, hogy az akarnok irányítási mód nem alkalmas a változó létszámú, szuverén tagállamokból álló európai szövetség kiegyensúlyozott működtetéséhez. Elég csak annyit megemlíteni, hogy az ügyviteli funkciókkal felruházott Európai Bizottság az évek során mindinkább politikai szerepet vett fel, holott a feladata lényegében az lenne, hogy a szabályok figyelembevételével végrehajtsa a tagállamok vezetőinek határozatait. Az európai elit tagjai azonban nemegyszer szembementek az alapító szerződés előírásaival, s kerülő utakon, mondhatni a kertek alatt próbáltak eljutni céljaikhoz.
Jó segítőkre találtak az Európai Parlament némelykor egyenesen hiszteroid viselkedésű politikusaiban, nem is szólva azokról a szakértői és más testületekről, amelyek igyekeztek megkeresni a megfelelőnek látszó paragrafusokat – valójában a kiskapukat –, hogy kibújjanak a tényleges, érvényes szabályozás alól.
