Bár az ellenzék sajátos prizmáján keresztül vizsgálva Magyarország végzetesen elszigetelődött, és hazánkat nagyjából Burundival, Lesothóval és Kelet-Timorral említik egy napon a világ számottevő hatalmi központjaiban, jelen állás szerint valamilyen rejtélyes oknál fogva mégsem az említett országok egyike kapta meg 2022-ig a női teniszezők csapat-világbajnokságának, a FED-kupának a rendezési jogát, továbbá nem Pristinából vagy Chisinauból rajtol a jövő évi Giro d’Italia, a földkerekség második legjelentősebb országúti profi kerékpáros körversenye, hanem a Hősök teréről. Tudják, onnan, ahol az Andrássy út beletorkollik a Városligetbe, ha esetleg kedves momentumos nolimpiás barátaink nem ismernék fővárosunknak ezt az emblematikus pontját. Attól a szoborcsoporttól, amelyet az említett ifjúkommunista brancs szellemi elődei a Tanácsköztársaság idején vörös drapériával borítottak be, az egyik főalak, Gábriel arkangyal szobrát pedig nemes egyszerűséggel szekuláris obeliszkké alakították át. Minő rémséges centenárium: kereken száz esztendeje.

Ha Magyar Péterről és bandájáról van szó, az etikát messziről el kell felejteni
Mégis, mi járhatott Magyar és Kulja fejében? Talán nem értik meg, hogy az egészségügyi intézményekben szigorúan szabályozott feltételek között zajlik a munka?