Nehéz másként értelmezni Nagy-Britannia brexitkálváriáját, mint szánalmas szomorújátékként, ahol valójában senki se tudja, mit akar, de azt nagyon akarja. Csak a hevesség a fontos, az irány teljesen másodlagos, csak a parlamentben mögöttünk elhelyezkedő padsorokban ülő politikustársak legyőzése számít, semmi más. A döntés megszületett egy demokratikus népszavazás során, az Európai Uniót az Egyesült Királyság elhagyja, már csak annyi kell, hogy ezt megfelelő formában, jogilag is megtámogatva végrehajtsa a parlament. Mert a hagyományaiból élő országközösség mégis egy parlamenti demokrácia, ott is szabályok vannak, még ha úgy is tűnik, lassan már csak a betűje marad meg a szabályoknak, a lényege meghalt.
A miniszterelnök ugyanis arra kérte fel az uralkodót, hogy függessze fel a parlament működését, mivel így biztosan nem lenne oldalról jövő döfés, alternatív kiáltvány, kerülő úton beadott késleltető irat, amely az október 31-i brexitet megakadályozhatná. A lehető legdrasztikusabb megoldás, amely nem csupán a parlament tagságát, de vélhetően a királyi házat is meghökkenti. Ha ugyanis a királynő él ezen jogkörével, és követi a miniszterelnök felkérését, azzal kimondja, a jelenlegi helyzetben a parlament nem látja el megfelelően a feladatát.
Nem képviseli az embereket, nem azért dolgozik a testület két háza, hogy érvényt szerezzen a nép akaratának, hanem attól mérföldes távolságban helyezkedik el, mégpedig a felhők között, s vívja belső harcait. A brexit ugyanis kiköphetetlen és lenyelhetetlen béka, amely politikai sorsokat zúzott szét és meglepő szereplőket emelt föl a legmagasabb szintre. Boris Johnson teljes életműve a brexitről szól, energiája kiapadhatatlannak tűnik, és látszik, mindent feltett az egyetlen, rendkívül fontos brexitadura. Hinni akar benne, hogy a népszavazás végeredményét tiszteletben kell tartani, s ezért hajlandó akár olyan lépés meghozatalára is, amely legalábbis erkölcsileg megkérdőjelezhető.
Mert mindig kell hogy legyen egy olyan szint, amelyet nem szabad alulmúlni. A parlamentnek nem szabad elszakadnia a társadalomtól, a ház épp azért viseli a „tisztelt” melléknevet, mert ott a lakosságot képviselő emberek dolgoznak. A testület ideiglenes felfüggesztése talán túl nagy ár azért, hogy végrehajtható legyen a demokratikusan meghozott döntés, tűzzel tüzet oltani ugyan régi és jól bevált módszer, ám fölöttébb veszélyes.