Parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre – szögezte le a keresztény magyar államot megalapító Szent István király 1027-ben a fiához, Imre herceghez szóló Intelmek első fejezetében, amelynek címe: A katolikus hit megőrzéséről. Az akkor már harminc éve hatalmon levő királyt három dolog foglalkoztatta leginkább: az elmérgesedő viszony a Német-római Birodalommal, a fiatal magyar keresztény állam belső stabilitása és az utódlás kérdése. Utóbbi kettő teljes mértékben összefüggött, hiszen úgy gondolta, ha Imre az általa megkezdett utat járja, és kemény kézzel védelmezi a keresztény Magyar Királyságot a külső és belső ellenséggel szemben, akkor az 1000-ben megkezdett művére felkerülhet a korona. Többek között ezért is hangsúlyozta Imrének, hogy „ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is”.

Ha Magyar Péterről és bandájáról van szó, az etikát messziről el kell felejteni
Mégis, mi járhatott Magyar és Kulja fejében? Talán nem értik meg, hogy az egészségügyi intézményekben szigorúan szabályozott feltételek között zajlik a munka?