A bomlás virágai

Az ellenzék túl sokszínű és mohó ahhoz, hogy komolyabb feszültség nélkül együtt tudjanak településeket irányítani. A romlás virágai rövid időn belül szárba fognak szökkenni.

Budapest, 2019. július 5. Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd fõpolgármester-jelöltje (j2) ellenzéki politikusok társaságában sajtótájékoztatóra érkezik Budapesten, a Szabadság híd pesti hídfõjénél 2019. július 5-én. Körülötte Élõ Norbert, a DK budapesti koordinációs tanácsának tagja (b), Gy. Németh Erzsébet, a Demokratikus Koalíció (DK) fõvárosi közgyûlési képviselõje (b3), Hajnal Miklós, a Momentum elnökségi tagja (b4), Molnár Zsolt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) budapesti választmányának elnöke (b5), Bencsik János, a Jobbik budapesti elnöke (j). Hat ellenzéki párt, az MSZP, a Párbeszéd, a DK, a Jobbik, az LMP és a Momentum megállapodott arról, hogy az õszi önkormányzati választáson közösen támogatott jelölteket indítanak az összes budapesti kerületben. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

Az MSZP és a DK hatalomgyakorlási stílusát a Momentum Mozgalom nem tudja magáévá tenni, legalábbis Pesterzsébeten nem. Az ellenzéki álmoralisták elfoglalva a közgyűlési, képviselő-testületi kényelmes foteljeiket, hirtelen felhorgadó lelkiismeretükre hallgatva bejelentik: nem tudunk erőből, szimplán racionális hatalmi és pénzügyi érdekekből politizálni.

A maga meghatározásával még mindig adós, de a jelek szerint újbaloldali, internacionalista Momentum mandátumhoz jutott politikusai vajon mit gondoltak akkor, amikor pártjukkal együtt csatlakoztak a szemkilövetők, a kisnyilasok, az MSZMP utódpártja és néhány statisztikailag mérhetetlen, kétes politikai entitás horrorkoalíció­jához?

Nem tűnt fel az elmúlt évek eredményeit leszóló, világos célok nélküli, szimplán botránypolitizálásban érdekelt, hamis híreket szakmányban megosztó hölgyeknek és uraknak, hogy a haldokló, lassan elfogyó MSZP helyére lépő DK már most az ellenzék vezető ereje? Az sem jutott el az október 13. előtti lelkiismeretükhöz, hogy a hátukon kapaszkodik vissza a csúcsra az őszödi böszme?

Az ország­gyűlési, önkormányzati és európai parlamenti pozíciókkal bíró Gyurcsány-pártnak a választási együttműködés szimplán a hatalom megszerzéséhez és az ellenzéki térfél uralásához szükséges taktikai lépés volt.

Budapest és a 2006 előtt baloldali fellegvárnak tartott megyeszékhelyek ehhez igen kiváló terepnek bizonyultak, tökéletesen működött az, amire egyetlen elemző sem mert volna mérget venni: a Jobbik és az MSZP maradék törzsközönsége, a Momentum politikai újszülöttjei, az LMP megfásult, maroknyi követője és a statisztikai hibahatár alatti Párbeszéd és Liberálisok választói vígan szavaztak együtt Gyurcsány Ferenc egyre növekvő rajongói klubjával.

Az ellenzéki sajtó írói és olvasói is kénytelenek voltak rádöbbenni a hétvégén, hogy az MSZP-nél és Horváth Csabánál nem lehet más a politika, mint amilyen 2010 előtt volt. Zugló újdonsült szocialista polgármestere olyan, mint a Bourbonok: semmit sem tanult és semmit sem felejtett.

A szocialisták mindent túlélő jolly joker politikusa az ellenzéki szavazók és újságírók mellett politikai szövetségeseit – talán a DK-t kivéve – csuklóból hülyének nézte azzal, hogy az átláthatóságot csökkentve, a korrupció lehetőségét megnövelve akarta átszabni az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát. Mikor erre az eddig általa barátinak gondolt sajtó figyelmeztette, egyszerűen megsértődött, hazugságot kiáltott, majd durcásan visszavonta előterjesztését a nagyobb közjó és közbizalom jegyében.

A kormánypárti és ellenzéki szavazók szerencséjére az önkormányzati mandátumok sok szempontból kötöttek. Nem lehet nyakra-főre eladósodni, állami garancia nélkül fejlesztési hiteleket felvenni, fedezet nélkül kötelezettséget vállalni, pályáztatás nélkül beszerezni, tanácsot adni úgy, ahogy az a Demszky–Medgyessy–Gyurcsány- és Bajnai-érában helyben és országosan megszokott volt.

Az ellenzék túl sokszínű és mohó ahhoz, hogy komolyabb feszültség nélkül együtt tudjanak településeket irányítani. A romlás virágai rövid időn belül szárba fognak szökkenni. Azonban a bomlási jelenségekből téves lenne arra a következtetésre jutni, hogy 2022 tavaszáig úgyis elemeire esik, szétszéled a Nemzeti együttműködés rendszerének szétverésére felesküdött szövetség.

Ne legyenek illúziói senkinek, ha kell, egy-két napon belül újra egységbe forrna a Jobbiktól a Momentumon át a DK-ig tartó szörnykoalíció, hogy a főváros és több vidéki nagyváros kasszakulcsa után az országra is rátehessék a kezüket, szabad utat adva a 2010 előtti balliberális világ teljes restaurációjához.