Az MSZP és a DK hatalomgyakorlási stílusát a Momentum Mozgalom nem tudja magáévá tenni, legalábbis Pesterzsébeten nem. Az ellenzéki álmoralisták elfoglalva a közgyűlési, képviselő-testületi kényelmes foteljeiket, hirtelen felhorgadó lelkiismeretükre hallgatva bejelentik: nem tudunk erőből, szimplán racionális hatalmi és pénzügyi érdekekből politizálni.
A maga meghatározásával még mindig adós, de a jelek szerint újbaloldali, internacionalista Momentum mandátumhoz jutott politikusai vajon mit gondoltak akkor, amikor pártjukkal együtt csatlakoztak a szemkilövetők, a kisnyilasok, az MSZMP utódpártja és néhány statisztikailag mérhetetlen, kétes politikai entitás horrorkoalíciójához?
Nem tűnt fel az elmúlt évek eredményeit leszóló, világos célok nélküli, szimplán botránypolitizálásban érdekelt, hamis híreket szakmányban megosztó hölgyeknek és uraknak, hogy a haldokló, lassan elfogyó MSZP helyére lépő DK már most az ellenzék vezető ereje? Az sem jutott el az október 13. előtti lelkiismeretükhöz, hogy a hátukon kapaszkodik vissza a csúcsra az őszödi böszme?
Az országgyűlési, önkormányzati és európai parlamenti pozíciókkal bíró Gyurcsány-pártnak a választási együttműködés szimplán a hatalom megszerzéséhez és az ellenzéki térfél uralásához szükséges taktikai lépés volt.
Budapest és a 2006 előtt baloldali fellegvárnak tartott megyeszékhelyek ehhez igen kiváló terepnek bizonyultak, tökéletesen működött az, amire egyetlen elemző sem mert volna mérget venni: a Jobbik és az MSZP maradék törzsközönsége, a Momentum politikai újszülöttjei, az LMP megfásult, maroknyi követője és a statisztikai hibahatár alatti Párbeszéd és Liberálisok választói vígan szavaztak együtt Gyurcsány Ferenc egyre növekvő rajongói klubjával.
Az ellenzéki sajtó írói és olvasói is kénytelenek voltak rádöbbenni a hétvégén, hogy az MSZP-nél és Horváth Csabánál nem lehet más a politika, mint amilyen 2010 előtt volt. Zugló újdonsült szocialista polgármestere olyan, mint a Bourbonok: semmit sem tanult és semmit sem felejtett.
