Németország pedig hiába van a teljes politikai káosz állapotában, nem felejtett el számolni, neki most nagy szüksége van arra, hogy a gazdasági folyamatok a lehető legzöldebbek legyenek, és ahhoz a német ipar jelentse a katalizátort. Nekik saját iparukat és saját vállalkozóikat kell helyzetbe hozniuk, minden nap azért küzdenek, hogy legyen minél több szélerőmű Európa-szerte, hiszen a lapátok gyártásában élen járnak a német cégek, menjen környezetkímélő vasút a legtöbb helyre, mert vonatot építeni nagyon jól tudnak, még ha a TGV-vel a franciák oda is pörköltek egy nagyot az orruk alá.
De az Európai Unió egy hatalmas üzlet, amely minden részt vevő országnak megérte. Eddig. Aztán Nagy-Britannia mégis úgy döntött, tudja ő ezt jobban is csinálni, az egész közösködés és a sok bonyolult regula inkább nehezíti a fejlődést, varrjon magának kabátot Brüsszel, ő előre tudja, hogy az neki rosszul állna.
Ez pedig döbbenetet eredményezett az uniós vezetésben, a sokkból még hosszú ideig nem tud felocsúdni a rengeteg kis szabólegény által mozgatott érdekszervezet. A következő sokk ott következhet be, ha a britek valóban nem omlanak össze, hanem elevickélnek a maguk erejéből és ügyességéből a világban, azaz a 75 milliárd eurót ők is megfelelően meg tudják forgatni.
Csak a kohézió, az hiányzik a nagy érdekszövetségből, mert távolra látni mindig pokoli nehéz volt uniós szinten: felismerni, hogy ha a szomszéd, szegényebb állam fejlődik, az mindenkinek jó.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!