A távmunka még eléggé ritka hazánkban, ezért sokan hívnák segítségül a nagyszülőket, akiket ezzel máris a legnagyobb veszélynek tennének ki, hiszen a tünetmentes gyermek is megfertőzheti a nagy kockázatnak kitett nagymamát. Van olyan ország, ahol ezt a problémát úgy oldották meg, hogy gyermekmegőrzést szerveztek a tanítás nélküli iskolákban. Ezzel viszont ott voltak ismét, ahol a part szakad. Mert mennyivel fertőzőbb vajon a vírus tanulva, mint játszadozva? Óriási kérdés az is, hogy a bezárt iskolákat mikor lehet megnyitni.
A kínai példát nézve legalább öt hónap, mire többen gyógyulnak meg naponta, mint ahányan megbetegednek, vagyis enyhül a járványveszély. Mi lesz így a tanévvel, a tanítási napokkal? Ki kárpótolja majd a tanulókat az esetleg elveszített évért? Miből élnek majd azok, akik nem tudják összeegyeztetni a munkát és a gyerekfelügyeletet? Van tehát mit megfontolni, mérlegelni a döntéshozóknak. A legkegyetlenebb pedig az, hogy a jó döntéstől is csupán a kockázatok mérséklése várható el. A végső megoldás, a járvány megfékezése, a vírus kiiktatása még beláthatatlan távolságban van.
Úgyhogy nyugodjon meg mindenki, megszületett a döntés az oktatási intézmények bezárásáról, digitális úton folytatódik a tanítás. Hogy mi vár még ránk, azt most még megjósolni sem lehet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!