Migrálnak a vírus idején

Mit akarnak még a migráció barátai? Hogy megkettőzött félelmünkben egymásnak essünk az utcán, arcunkon szájmaszkkal, hátizsákunkban tíz csomag száraztésztával?

Mitílíni, 2020. február 4. Tüntetõ illegális bevándorlók a görög Leszbosz-sziget székhelyén, Mitílíniben 2020. február 4-én. A migránsok második napja tiltakoznak a móriai befogadótábor zsúfoltsága, a rossz életkörülmények és a menedékkérelmek elbírálásának lassúsága miatt, illetve követelik, hogy osszák szét õket a többi európai uniós tagállamban. MTI/EPA/ANA-MPA/Sztratisz Balaszkasz Fotó: Sztratisz Balaszkasz

A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak – írja valahol Gabriel García Márquez, de fájdalom: józan pillanataikban már Európa migránsbarát politikusai sem olvadnak úgy el a szíriai polgárháború üldözötteinek – valamint barátaiknak és üzletfeleiknek – a jövetele láttán, mint 2015-ben tették. Lehet mégoly hatalmas az a szív, nem fér el benne a világ minden üldözöttje. Most már Merkel kancellár is lázasan telefonálgatott, jó erősen szorítva a kagylót, hogy ne üssön legalább újabb rést az EU–török megállapodáson. Mert ha ez összeomlik, akkor Európa végső soron hatmilliárd eurót perkálhatott le pár százezer újabb migránsért. Remek üzlet az ilyen, a hülyének is megéri.

Vagy mégsem. Mi rosszabb van egy migrációs válságnál?

A migrációs válság koronavírussal szervírozva. Biztonságpolitikai szakértő legyen a talpán, aki meg tudja mondani, milyen helyzet állhat elő középtávon Európában, ha újabb tömegek indulnak – és napokon, heteken belül érkeznek – meg délről északra, miközben okkal vagy ok nélkül, de tartunk a koronavírus terjedésétől, nem tudván, milyen elővigyázatossági intézkedésekre lesz még szükség, illetve hogyan hat vissza ránk az idegenforgalom, a gazdaság visszaesése. Mi lesz akkor, ha, ne adja Isten, a megcsappant forgalmú cégek – mint az Kínában már megesik – nem tudják kifizetni az alkalmazottaikat, akik pedig nem tudják ellátni a gyerekeiket? Egy bizonytalanságot és félelmet szító alaphelyzetet a lehető legveszélyesebb egy másikkal tetézni: egy akut migrációs válság és egy világjárvány szörnyű gyúelegy lehet a polgárháború laboratóriumában. Szó se róla, nem tartunk még itt, ne is tartsunk. De az illegális bevándorlók közül sokan például Iránból jönnek, ahol több százan betegedtek meg a koronavírusban, több mint negyvenen meg is haltak – és ezek csak a hivatalos adatok. Magyarország ezért függeszti fel a migránsok beengedését a határ menti tranzitzónába.

Félreértés ne essék, az illegális migráció akkor sem jó dolog, ha Európa majd kicsattan az egészségtől, nem pedig emberek tucatjai halnak meg egy olyan kórban, amelyről pár hónapja azt sem tudtuk, hogy micsoda. Határvédelemre akkor is szükség van – és lett volna 2015-ben is –, amikor nem küzdünk éppen az epidémiás barikádokon. De most küzdünk.

Előbb az a hír jön, hogy az első számú közellenséggé vált Covid–19 elérte Erdély két megyéjét is, majd miután megnyugtatóan közlik, hogy a visegrádi országok mentesek tőle, nem sokkal később kiderül, Csehországban hárman megbetegedtek. Eközben a migránsok áttörik a határokat, a görögöknél oszlatni kell őket, migránscsoportok bukkannak fel Észak-Macedóniában, Szerbia több városából, köztük Szabadkáról is bevándorlásellenes tüntetésekről érkeznek jelentések. Abszurdum, hogy miközben a pesti gyerekeknek külföldi tanulmányi utat kell lemondaniuk, világrendezvények maradnak el óvatosságból, a reptéren műszerrel méricskélik az utasokat, a Budapest Honvéd edzője pedig le sem ülhet a kispadra, mert Olaszországból tért vissza – szóval eközben kétes embertömegek grasszáljanak keresztbe-kasul Európán.

Öt évvel ezelőtt is abszurd volt, hogy egy félmilliárd főt tömörítő tényező – az Európai Unió –, amely rá­adásul világpolitikai szerepre formál igényt, eltűrje határainak átjárhatóságát. Egyesek még biztatták is a vándorlókat. Most még inkább abszurd ez, sőt életveszélyes – nem átvitt értelemben. Mit akarnak még a migráció barátai? Hogy megkettőzött félelmünkben egymásnak essünk az utcán, arcunkon szájmaszkkal, hátizsákunkban tíz csomag száraztésztával?

Beugrott közben, hol ír Márquez a szív temérdek szobájáról. A Szerelem a kolera idején című regényében.