A legtöbben a matekérettségi óta nem néztünk annyi görbét és grafikont, mint ezekben a hetekben. Nincs ez másképp Amerikában sem, ahol tegnapra a négyszázezerhez közelített a koronavírus-fertőzöttek száma, a halottaké pedig meghaladta a 11 ezret. A világon diagnosztizált betegek közül már csaknem minden harmadik amerikai – legalábbis a hivatalos adatok szerint. A földkerekség egyetlen szuperhatalmának egészségügyét, gazdasági és társadalmi életét példa nélküli módon forgatta fel a járvány. A főleg, de nem kizárólag New Yorkban készült felvételek, kórházriportok apokaliptikus képeket mutatnak, azelőtt csak hollywoodi játékfilmekben látható pokoli állapotokról számolnak be. Tömegek kerülnek lélegeztetőgépre, a General Motors átállt ezeknek a nélkülözhetetlen masináknak a gyártására. Csak New Yorkban napi több száz ember hal meg, nincs hova tenni a holttesteket, hűtőkamionokban tárolják és közparkban akarják eltemetni őket.
Ezek egy háború képei. Háborúban kerülnek tömegek kórházba, állnak át a gyárak a monolitikus hadiipari termelésre és temetik a halottakat oda, ahová csak tudják. A pesti gettóban, 1944–45 fordulóján a Klauzál téren temettek. Az atavisztikus szorongás, amit ma száz- és százmillióan élünk át a világon, tartva a holnaptól, az amerikai közfelfogásban háborús félelemként jelenik meg. A retorika is ennek megfelelő. Különböző amerikai illetékesek 1918 óta példátlan háborús ellenségről, az egész országra kiterjedő új szeptember 11-éről, második Pearl Harborról beszélnek.
Miközben a halál dübörög, az élet leállt. Szó szerint százmilliók szorultak az otthonukba. New York, amely a mondás szerint sohasem alszik, tátong az ürességtől. Egy hét leforgása alatt milliók kértek munkanélküli-juttatást. A gazdaságot több mint kétezermilliárd dolláros élénkítőcsomaggal próbálják – talán nem morbid a hasonlat – a lélegeztetőgépről levenni; vegyük észre: ez egy háborús csomag. A politika köszöni, de viszonylag jól van. Főleg Donald Trump, akinek negatívak a vírustesztjei, és azt a benyomást kelti: ura a helyzetnek. Miután az elnöknél csaknem egy emberöltővel fiatalabb Boris Johnson – az egyetlen európai vezető, akit az átlag amerikai felismerne – az intenzív osztályra került, különösen nagy a kontraszt. Trump várható ellenfele a novemberi elnökválasztáson, Joe Biden a nyilvánosság peremére szorult, és jobb híján párttársát, a New York-i kormányzót dicsérgeti, aki küzd, mint malac a jégen.
