Magyarországon hagyományosan elromlik az idő Szent István ünnepét követően, előre siratja a nyarat, a pihenés időszakát, eső áztatja az elsősöket, szél cibálja a lélekben még fürdőző dolgozókat. De ez az év bizarr. Marad a forróság, s ezt a fürdőző családapák többsége idehaza tapasztalja, hiszen odakint, a határokon túl lázas a világ.
A horvát tengerpart ma is hívogató, ha képről nézzük, de nagyon más, mint 2019-ben volt. Aki külföldre megy, az alapvetően rizikót vállal, s veszélybe kerülhetnek a hozzátartozói, ismerősei is, amikor hazatér a nyaralásból. A rövid ideig működő színkódos rendszer a nyárral együtt távozik, s megtanuljuk a járványos tavaszi és járványos nyári után a járványos őszi életmódot is, mi, tízmillióan, akik itt élünk ebben az országban. Vannak mankók, például a hazahívott osztrákok vagy a hirtelen bezárt német iskolák ügye, ezekből tanulni lehet, de egyetlen modell se illeszhető rá a magyarországi viszonyokra. Mert ugyanezt a lázas világot mindenhol csak tanulgatják, de egyikük se profi benne.
De élni kell, és Magyarország élni is fog. Persze lehet ezredszer is szapulni a Balatont, hogy zsúfolt és drága, meg azt, hogy meghal az élőzene a járvány idején az elhibázott válságkezelő stratégia következtében, de ugyanakkor el lehet menni egy révfülöpi kiskoncertre, ahol az új világ hatásaként nincsenek németek, van parkolóhely és világszínvonalú műsort ad elő Ferenczi György és zenekara. Mert az olyan egyszerűnek tűnő ügyeknek mindig van fonákja. Egyes politikai szereplőknek pedig mindig az lesz a célja, hogy a közös, össznemzeti válságkezelést kudarcként állítsa be, s reményei szerint ezzel üssön egy nagyot a kormányon. Szégyenteljes és állandó kudarcra ítélt ez a politika, főleg annak a fényében, hogy milyen lemondásokkal életmódváltással jár rengeteg ember számára ez a járványos év.
Egyúttal az is kiderülhet a kényszerű itthon nyaralás következtében, hogy egyáltalán nem olyan rossz hely ez a Magyarország, tenger ugyan nincs, de minden más van, és egész jól el lehet nyaralni idehaza is olyan vidékeken, ahová soha nem ment volna el az ember. Ez az új módi, az új Európa, ahol az országok hazahívják polgáraikat, mert önmagukban bíznak, a többiekben kevésbé. Ebből a nagyon furcsa helyzetből két tanulságot lehet leszűrni: az Európai Unió új világának virtuális próbájának is felfogható a szükségállapot, amelyben a nemzetek erőre kaptak és a saját portájukon söprögetnek, igyekezvén megmenteni a veszélybe került embereket. A másik pedig az, hogy ebben a versenyben Magyarország meglehetősen jól teljesít, köszönhetően többek között annak, hogy az elmúlt tíz évben annyira sokan söprögettek errefelé teljesen hívatlanul.
