Ferencvárosban a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Még a Black Lives Matter szoborbizottság égető munkáját is felfüggesztették, hisz kémet neszeltek a kerületben. Fájó, hisz fajsúlyos munkát kellett abbahagyniuk, a kutyapárti kulturális vezetés ugyanis éppen piros-fehér szalagot rendelt a felállítandó BLM-es szivárványszínű szoborhoz. Szerencsére a kozmopolita éberség bajnokai a kémet hamar lekapcsolták, és felkérték, hogy tisztázza magát. Nagyjából ekkor játszódott le A tanú egyik jelenete Baranyi Krisztina polgármesteri hivatalában.
„– Nem akarja még egyszer átnézni a kérvényét, Soós úr? – Nem akarom! – Egy kis frissítés sosem árt, jó pap holtig tanul. Tudja, ki mondta ezt, Soós úr? – Tudom, tessék ideadni! – Mi egy nagyon szép kérvényt várunk magától, Soós úr! – Elnézést, Baranyi elvtárs, ez az azonnali felmondásom! – Ejnye, az álmatlan éjszakák…”.
Pedig Soós Péter eddig nem volt békaember, sem imperialista tégla. A ferencvárosi Pinceszínház igazgatójának szerződését azért bontották fel azonnali hatállyal, mert vállalta, hogy tanítani fog a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Nem is teljes állásban, hanem heti négy órában. De nem járt túl a kerületi polgármester eszén, mert Baranyi Krisztina ahelyett, hogy annak örült volna, hogy Soós felkérése öregbíti a kerületi színház nevét, kimutatta foga fehérjét, és kirúgta az igazgatót. Nyilvánvalóan azért, mert ideológiailag nem volt elég képzett.
A felmondólevélben ezzel magyarázták kirúgását: „Magatartása a munkáltatói jogkör gyakorlójánál bizalomvesztést eredményezett.” (Azt el kell ismernünk, hogy derék dolog A tanú nyelvezetét idézni a felmondólevélben is, hiába, legalább adnak a történeti hűségre.) Igen, Soósnak szólnia kellett volna az oktatói munkájáról, ám mivel abban állapodtak meg, hogy egy kérvényt nyújt be, feltételezhető, hogy nem súlyosan szegte meg a szerződést, mert akkor azt azonnal, felesleges körök nélkül is fel lehetett volna bontani. Ne szépítsük a dolgot: politikai okokból rúgták ki a ferencvárosi színházigazgatót.
