Egy művésznek értékőrzőnek, útkeresőnek kell lennie. Véleményének kell lennie a magyarság gondjairól, Európa jövőjéről, a világban való helyünkről, de nem azt kell megmondania, hogy kire szavazzon az istenadta nép a makucskai választókerületben. Az értékjúdások nem értik, hogy ezen mit kell gondolkodni. Kodolányi János vagy Fekete Gyula értékőrzők voltak. Az előbbieknek ez kötelesség, az utóbbiaknak csak teher.
De hát miért bátorság, hogy valaki támogatja az LMBTQ-jogokat, hiszen ez a liberális médianyilvánosságban szinte elvárás? Manapság, amikor egy agresszív, rasszista mozgalom nevében kényszerítik térdre a sportolókat, a bátrak nem térdelnek le. Ám az a sportoló vagy író, aki a nyugati világban a család szentsége mellett állna ki, mindenét kockára tenné: a karrierjét, a hírnevét, a hitelét. A törlés kultúrájának virtuális hóhérai már hurkolnák a kötelet, a nihilizmus aktivistái testi-szellemi romlásba kergetnék, a média dögkeselyűi pedig elvégeznék az utómunkálatokat. Mikor vesszük már észre, hogy gyávaságról ad tanúbizonyságot, aki a hagyományok és a keresztény értékek ellen lázad? Mert a modern világban egyetlen bátor tett van: ezeket követni. Júdás nem lehet erkölcsi etalon.
Borítóképen: Szivárványszínű szív egy résztvevő pólóján az LMBTQ-közösség (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek) fesztiválja, a 23. Budapest Pride felvonulásán a fővárosi Andrássy úton 2018. július 7-én. Forrás: MTI/Balogh Zoltán
Véleményterror a németeknél
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!