Hétköznapi csodák

Hősök azok is, akik bármilyen formában segítették a kíméletlen, gonosz ellenséggel, a Coviddal szembeni védekezést.

Fadd, 2021. május 25. Müller Cecília országos tisztifõorvos (j4) és Horváth Kálmán, Tolna megyei kormánymegbízott (j6) a honvédség oltóbuszának munkatársaival Faddon, a mûvelõdési ház udvarán 2021. május 25-én. MTI/Kiss Dániel Fotó: Kiss Dániel

Úgy hozta a sors, hogy történelmünk során túlzottan sok hősre volt szükségünk a nemzet túléléséhez. Önfeláldozásuk viszont nem volt hiábavaló, hiszen oly sok háborúskodás, balszerencse és viszály után mégis itt vagyunk. S bár hatalmas erőbevetéssel éltük túl a történelem megpróbáltatásait, viharait, de Vörösmartyval elmondhatjuk: megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán. A magyar hősök emlékünnepének már a több évtizedre visszatekintő léte is bizonyítja változatlan időszerűségét. Amikor Abele Ferenc vezérkari tiszt 1915-ben kezdeményezte, hogy minden községben, városban alakítsanak a világháborúban elesett katonák tiszteletére emlékművet, senki sem tudhatta, milyen iszonyú csapások várnak még a magyar nemzetre. Szimbolikus, hogy az alezredes az akkori miniszterelnökhöz, gróf Tisza Istvánhoz intézte levelét, hogy aztán 1917-ben törvényben rendeljék el: minden településnek méltó emlékművel kell megörökítenie mindazon lakóinak nevét, akik a hazáért életüket áldozták. Később aztán az 1924-es törvénycikk rendelkezett arról, hogy a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szentelje május utolsó vasárnapját.

Szimbolikus pedig azért volt, hogy éppen Tisza István miniszterelnöknek intézték a kezdeményező levelet, és az ő kormányzása idején született meg az első jogszabály, mivel nem sokkal később, 1918. október 31-én az őszirózsás forradalomnak nevezett puccs, lázadás idején ő volt az, aki hősi halált halt, amikor Károlyi Mihály köreiből ráküldték a könyörtelen gyilkosokat, akik családjának hölgytagjai előtt gyáván végeztek vele.

Ez a múlt. Ám ahogy lenni szokott velünk, a múltunk a jelenünk is egyben, mivel miként a mártír miniszterelnök személyes példaadása, hősi halála nem volt hiábavaló, a többi magyar hős emlékét is mindörökké szívünkben őrizzük. Ahogy Illyés Gyula írta Bartók című versében: olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige. Csak kereshetjük a szavakat most is, a jelenben, hogyan lehetne szavakba önteni azt a hősiességet, amellyel az egészségügyben dolgozók helytálltak az emberiség elleni világháborúként is leírható pandémia idején. Ők is hősök lettek, függetlenül attól, hogy nem a csatatéren kellett megvívniuk harcukat, hanem az intézmények, kórházak, rendelőintézetek falai között. De hősök azok is, akik bármilyen formában segítették a kíméletlen, gonosz ellenséggel, a Coviddal szembeni védekezést, akár adománnyal, akár karitatív, lelkiismeretes munkával, nagyobb odafigyeléssel, időt és fáradságot nem kímélve, kockára téve s nemegyszer feláldozva egészségüket, életüket.

És bár tudjuk, hogy a történelem ritkán hoz olyan újat, ami ne fordult volna már elő más formában, mégis meglepő, milyen sok ellensége van manapság is a hősiesség tiszteletének, megbecsülésének. Száz éve, majd később is divat volt a nemzetellenes cinizmus, ma is az. S ahogy a kommunista hatalom, a pártállam sietett eltörölni a magyar hősökről szóló emléknapot, a jelenben is sokan rángatnák le az utca porába a hősi cselekedeteket, gesztusokat. A mai kommunisták a járvány elleni hatékony védekezést, az oltást támadják alamuszi módon, ezzel viszont kétségbe vonják sokak, a fél ország hősies helytállását is. Sőt azoknak az igyekezetét is negligálnák, akik felülemelkedve egyéni korlátaikon, esetleges félelmeiken, erőt vettek magukon, és akár pusztán egy maguknak beadatott oltás erejéig hozzájárultak a mostani, mindenkitől hősiességet igénylő idők, embert próbáló nehézségek leküzdéséhez. Ne tévedjünk: csakis akkor lehetünk sikeres ország, ha a mai hétköznapi hősiességet, a közös eredményeket megvédjük a minden önálló nemzeti cselekvést támadó alattomos politikától.

(Borítóképen Müller Cecília országos tisztifőorvos és Horváth Kálmán, Tolna megyei kormánymegbízott a honvédség oltóbuszának munkatársaival Faddon. Fotó: MTI / Kiss Dániel)