Fehér füst gomolyog a szemkilövőhegyi Apró-villából. Ezúttal nem Ferenc testvér borászati szakdolgozata kapott lángra. Dehogy! Azt már rég elégették. A fehér füst most igazi örömhírt viszen országnak-világnak: hosszas vajúdás, kölcsönös zsarolások és fenyegetőzések után új megváltót választott magának a honi baloldal. Magyar György szertartásmester épp most hajol ki a villa emeleti ablakán, és téteti közhírré: Habemus Petrum! Azaz: Van egy Péterünk!
Ez a Péter nem az a kősziklatípus, akire az egyesített baloldali szekták tartósan építkezni tudnának. Márki-Zay Péter inkább amolyan trójai faló: hatalmas a beltérfogata, kényelmesen elfér benne a teljes magyarországi baloldal az Apró-klántól kezdve egészen Kabul Rózsájáig. A faló homlokán felirat hirdeti: „Igazi jobboldali, keresztény, konzervatív államférfi. Sőt: hazafi.” Aztán ha mindenki bebújt, és bezárták az ajtót, már csak várni kell, míg a magyarok kijönnek a végvárukból, és betolják magukhoz. Ha lesznek annyira bolondok.
Kétségtelenül ügyes csel. Gyurcsány gonosz, hazug, erkölcstelen és kormányzásra képtelen – ám dörzsölt hatalomtechnikus. Belátta, hogy balliberális politikussal a kirakatban nem nyerhetnek jövőre. Tudniillik „kilencmillió fasisztával” szinte lehetetlen kommunizmust vagy éppen Európai Egyesült Államokat építeni. Hát trükkhöz folyamodott. (Lásd még: „trükkök százai”.) Leleményes Odüsszeusz nyomdokain paktumot kötött Márki-Zayval. A hódmezővásárhelyi polgármester – bár echte baloldali – eljátssza a jobboldali, keresztény, konzervatív primadonnát. Ezalatt Gyurcsányék csöndben elrejtőznek Márki-Zayban, s jövő áprilisban, a remélt győzelem után egyszerre előbújnak.
Szóval ügyes csel, ám valószínűleg mégsem eléggé. Az emberi hülyeség határtalan, de talán a legbutábbak java része sem veszi be, hogy bármi köze lehet a jobboldalisághoz, a kereszténységhez olyasvalakinek, aki szerint Jézus baloldali volt, aki ájult hódolattal beszél a neokommunista Barack Obamáról és aki autogramért könyörög a Clinton házaspárnál. Ugyan mitől lenne jobboldali, aki maga jelenti ki: szó sincs arról, hogy egy konzervatív kormány alakulna Magyarországon, ha netán ő kerül hatalomra? Majd hozzáteszi: tele lesz a kormányprogramja a baloldaliaknak, zöldeknek és liberálisoknak kedves programpontokkal. S ugyanez a „jobboldali” Márki-Zay az, aki miután az őszödi beszédet őszinte szembenézésnek minősíti, az asztalra csapva közli: „Nincs mese, a pártok meg a civilek nem civódhatnak, össze kell fogni, Gyurcsánnyal, Jobbikkal, cigányokkal, zsidókkal, mindenkivel össze kell fogni.” Így csak egy vérvörös, bármi áron hatalmat akaró bolsevik beszél, akinek semmi sem szent, aki bármit és bárkit föláldoz céljai eléréséhez. (Vagy egy „futóbolond”, ahogyan Oszkó Péter jellemezte.) Hol szeretetpolitikát hirdet, és állítólagos kereszténységével kérkedik, hol pedig azt ecseteli sokat sejtetően, hogy az utcai kandeláberekre nemcsak plakátok helyezhetők. Értjük a célzást, hogyne értenénk. És nem is feledjük.
Az alku megköttetett, Gyurcsányék elrejtőztek a falóban. Márki-Zayt odatolták a várunk elé. A cél nyilvánvaló: a jobboldali, nemzeti érzelmű, de valamiért elbizonytalanodott szavazók megtévesztése. Ha őket sikerül átverni, talán győzhetnek. Magyarországnak akkor annyi. Ha meg akarjuk védeni a hazánkat, le kell lepleznünk a cselt. Az előttünk álló fél évben addig kell lőnünk a faló gyenge pontjaira, míg a réseken át ki nem potyognak a Niedermüllerek, Szabó Tímeák, Karácsonyok. Meg a sok kis ávós lelkű, véres leszámolást hirdető, polgárháborúra készülő bolsevik. A falovat le kell dönteni!
Borítókép: Kurucz Árpád
